165484. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil- azolil -ecetsav- aminoalkilészter és -amid származékok előállítására

1654 9 A b) eljárásnál oldószerként inert szerves oldószereket például aromás oldószereket, mint a benzol, toluol és xilol, valamint kis szénatomszámu alifás, illetőleg cikloalifás oldószereket, mint például ciklohexán, alkalmazunk. _ A reakcióhoz alkalmas hőmérséklet 20-120 C, előnyösen 5C-10Ö°C. A c) eljárás-változatnál a reakciókomponenseket mintegy ekvimoláris mennyiségben alkalmazzuk. A reakciót a szokásos módon, például ömle- ,g dékben vagy vizlehasitó, magas forráspontú azeotrop oldószer jelenlétében, például xilol, klórbenzol és igy tovább, alkalmazásával, amindenkori oldószer forráspontján folytatjuk le. Adott esetben célszerű lehet továbbá a vizlehasitás megkönnyité- ,c sere a vizelvonó szerek, például földfémoxidok (magnéziumoxid, báriumoxid, kalciumoxid) és/vagy alumíniumoxid alkalmazása. Ad) eljárás változatnál a III és IV általános képlett! reakciókomponenseket inert szerves oldó- 20 szerben körülbelül ekvimoláris mennyiségben alkalmazzuk. Megfelelő oldószerek például: aromás oldószerek, mint benzol, toluol, kis szénatomszámu diaikiléterek, mint például dietiléter, klórozott szénhidrogének, mint például metilénklórid, kloro- 25 form és széntetraklorid és rövidláncu alkilnitrilek, mint például acetonitril. A legelőnyösebben alkalmazott oldószer az acetonitril. A reakciót 0-120 C, előnyösen 20-80 C közötti hőmérsékleten folytatjuk le- 30 Az e) eljárás-változatnál az V és VI általános képlett! reakciókomponenseket körülbelül ekvimoláris mennyiségben alkalmazzuk. Célszerűbb azonban az V általános képletU vegyületre vonatkoztatva az aminoalkanolt, illetőleg a diaminoalkánt fe- 35 leslegben, egészen harmincszoros mennyiségben alkalmazni. A reakciót 0-100 C közötti hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten (mintegy 20 °0 folytatjuk le. Az a) és c) eljárás-változatban a XIX és XXI 40 képletU 1,2,4-triazolt és imidazolt alkalmazzuk. A találmány szerinti uj vegyületek előállításához szükséges kiindulási anyagok ismertek, illetőleg ismert eljárásokkal állithatók elő. A találmány szerinti eljárások folyamatát az 45 a), b), c), d) és e) reakcióegyenletek szemléltetik. A találmány szerinti eljárás kiviteli módját a következő példák magyarázzák. 1. példa (2,2-difenil-2-imidazol-l-il-ecetsav)-l' --morfolino-2'-propilészter (VII) 55 56 g (2,2-difenil-2-klőrecetsav)-l' -morfolino-2'-propil-észtert (hidroklorid, VIII) 37 g imidazolt, 370 ml acetonitrilben 17 óra hosszat a visszafolyatás hőmérsékletén melegitünk. A reakció befejezése után az acetonitrilt vákuumban ledesztil- 60 láljuk, a maradékot 800 ml vizben felvesszük, higitott sósavval megsavanyitjuk és éterrel kétszer kirázzuk. (Az éteres fázist nem használjuk fel.) A vizes oldatot szódaoldattal meglugositjukés éterrel kirázzuk. Az éteres fázist ezután kétszer 200 ml 65 10 vizzel kirázzuk és azonnal szárítjuk. Az éter vákuumban való bepárlása után a maradékot etilacetátből átkristályositjuk. Az igy kapott VII képletU vegyület olvadáspontja 128 C. Hozam: 63%. A vegyület hidroklorid sóját a szokásos módon állitjuk elő. A kiindulási anyagként alkalmazott (2,2-difenil-2-klór-ecetsav)-l' -morfolino-2' -propilésztert (hidroklorid, VIII) a következő módon állitjuk elő: 53 g (0,2 mól) 2,2-difenil-2-klór-ecetsavkloridot (Chem. Ber. 22, 1538) 200 ml ecetészterben oldunk, majd jéghütés közben 29, 5 g N-(2-hidroxipropil)-morfolint csepegtetünk hozzá. A keletkezett olajos termék egy éjszakán át keverve, körülbelül 50 't-onkristályosodni kezd. Lehűlés után a hidroklorid-sót szűrjük és etilacetáttal mossuk. Ilyen módon 64 g VIII képletU vegyületet kapunk, mely 210 C-on bomlás közben olvad. Az ilyen tipusu vegyületeket hasonló módon állitjuk elő. A hidroklorid sókból a szabad bázis a szokásos módon előállitható. la. példa A (2,2-difenil-2-imidazol-l-il-ecetsav)-l' -morfolino-2'-propilésztert (VII) ugy is előállíthatjuk, ha 17,5 g finoman porított imidazol-ezUstsót 36,8 g (2,2-difenil-klőr-ecetsav)-r -morfolino-2' --propilészterrel abszolút benzolbanszuszpendálunk és keverés közben fénytől elzárt körülmények között négy óra hosszat forraljuk. Az ezüstklorid és hidroklorid leszűrése után hig sósavban felvesszük a szürletet, melynél az ezüstklorid visszamarad. A vizes oldatot szódaoldattal meglugositjuk, éterrel kirázzuk, az éteres oldatot szárítás után bepároljuk és a maradékot etilacetátből átkristályositjuk. Olvadáspont 128 °C. 2. példa [2,2-bisz(4-klór-fenil)-2-imidazol-l-il-ecetsav]-1' -dimetilamino-2' -etilészter-dihidroklorid (IX) 33 g [2,2-bisz (4-klór-fenil)-2-klór-ecetsavJ-1'-dimetilamino-2'-etilésztert (hidroklorid, X) 21,1 g imidazollal 210 ml acetonitrilben 17 óra hosszat a visszafolyatás hőmérsékletén melegítjük. Az acetonitrilt vákuumban ledesztilláljuk, a maradékot 500 ml vizzel elkeverjük, higitott sósavval megsavanyitjuk és kétszer éterrel kirázzuk. (Az éteres fázist nem használjuk fel.) A vizes oldatot ezután meglugositjuk szódaoldat alkalmazásával és metilénklorlddal extraháljuk. A metilénklorid -oldatot kétszer 125 ml. vizzel extraháljuk, szárítjuk és vákuumban desztilláljuk. A maradékot háromszor abszolút éterben felfőzzük, mely módon félig szilárd maradékot kapunk. Eteres sósavval a dihidroklorid só félig szilárd formában kiválik, mely etilacetát hozzáadásával egy idő után kikristályosodik. Ezzel az eljárással a [2,2-bisz(4-klór-fenil)-2-imidazol-l-il-ecetsav] -1' -dimetilamino-2' -5