165479. lajstromszámú szabadalom • 1,2-dialkil-3,5-difenil-pirazóliumsókat tartalmazó herbicid kompoziciók, valamint eljárás azok hatóanyagának előállítására
165479 8 technika állása szerint új vegyületnek, ugyanis kétségkívül jelen lehet a szovjet folyóirat által említett reakcióelegyben számos más szennyeződéssel együtt. Az említett reakcióelegy szennyeződései viszont súlyos lombozati égést okozhatnak olyan növényeken, mint a szójabab, a gyapot vagy a gabonafélék, míg az l,2-dimetil-3,5--difenil-pirazólium-tklorid önmagában nem okoz ilyen jellegű elváltozást. Ugyanakkor a kloridnak nincs ismert hasznos hatása, így nem törekedtek elkülönítésére vagy akár jelenlétének megállapítására. A fentiekben ismertetett, hidrazin és alkil-hidrazin alkalmazásával végzett eljárás egyik előnye a szovjet folyóiratokban ismertetett, dimetil-hidrazin-hidroklorid felhasználásával végzett előállítási eljárással szemben az, hogy egy IV általános képletű pirazol intermedier vegyület képződik, amely ismert módon, így például kristályosítással vagy desztillálással tisztítható az alíkilezést megelőzően, ha ilyen tisztítási művelet kívánatos vagy hasznos. Mint azt a későbbiek során részletesen ismertetni fogjuk, a vízben könnyen oldódó pirazóliumsók további előnyökkel rendelkeznek vízzel elegyedő konoentrátumok előállítása esetén. Ilyen vonatkozásban előnyösek például a metil-iszulfátok, a hidrogén-szulfátok, a szulfátok, a bromidok, a tozilátok és a kloridok (melyek mentesek a szovjet folyóiratban említett káros szennyeződésektől). Különösen előnyösek az említett anionok l,2-dimetil-3,5-difenil-pirazóliumsói, minthogy vizes oldatuk grammonként mintegy 1,6—2,2 milliekvivalens pirazólium-kationt tartalmazhat mintegy 18—23 °C-on, szemben olyan sókkal, mint a megfelelő perklorát vagy jodid, amelyek vizes oldatának egy grammja csak 0,002—-0,3 milliekvivalens pirazólium-kationt tartalmazhat. Az említett vegyületek közül különösen fontos jelentőséggel bír az l,2-dimetil-3,5-difenil-pirazólium-metil-szulfát, minthogy herbicid hatása — mint azt a későbbiekben bemutatjuk — igen jó és viszonylag egyszerűen előállítható alacsony költségű anyagokból. A pirazólium-metil-szulfátot a megfelelő pirazolból kvaternerezőszerként dimetil^szulfátot használva állítjuk elő. A dimetil-szulfát messze alacsonyabb költséggel állítható elő és könnyebben használható, mint a pirazólium-klorid vagy -jodid közvetlen szintéziséhez szükséges alacsony forráspontú metil-klorid vagy metil-jodid. A megfelelő jodiddal vagy perkloráttal összehasonlítva a metiliszulfát további előnye, hogy vizes oldatának egy grammja hetvenszer vagy 525-ször annyi milliekvivalens pirazólium-Jcationt tartalmazhat, mint az említett sóké. Az I általános képletű pirazóliumsók gyomnövények lombozatának irtására alkalmazásához a sókat előnyösen úgynevezett (kikelés utáni herbicid kompozíciókká formulázzuk a sók hatásos mennyiségének és növényvédőszer-gyártásban használt hordozóanyagok összekeverése útján. Hordozóanyagként célszerűnek bizonyulnak szilárd vagy folyékony hordozok, hígítószerek és egyéb formulázási segédanyagok, így például felületaktív anyagok. A pirazóliumsók herbicid szerekké formulázhatok önmagukban, vagy egymással kombinálva, vagy más peszticid hatású szerekkel kombinálva. A későbbiekben ismerte-5 tésre kerülő vízzel elegyíthető konoentrátumok különösen előnyösek. A pirazóliumsókat porkészítményeikként, porkoncentrátumokként, nedvesíthető porkészítményekként és vízzel elegyíthető koncentrátumok-10 ként formulázva, valamint hagyományos szóróberendezéseket használva előnyösen 0,0í28'—2,2 g/m2 arányban alkalmazzuk a hatóanyagra (azaz a kationra) vonatkoztatva. A porkészítményeket általában úgy állítjuk 15 elő, hogy mintegy 1—25 súly% hatóanyagot öszszeőrölünk mintegy 75—99 súly% szilárd hordozóval, így például kaolinnal, attapulgittal, horzsakővel, diatomafölddel, fullerfölddel vagy faliszttel. A porkoncentrátumokat hasonló módon 20 állítjuk elő azzal a különbséggel, hogy hatóanyag-tartalmuk mintegy 25—95 súly%, míg hordozótartalmuk 5—75 súly%. A nedvesíthető porkészítményeket a porkoncentrátumokhoz hasonlóan állítjuk elő azzal a 25 különbséggel, hogy a formulázáshoz mintegy 1— 5 súly%-ban diszpergálószert, így például egy polimerizált alkil-aril-szulfonsav kalciumsóját, nátrium-lignoszulfonátot vagy kondenzált naftalin-szulfonsav nátriumsóját, továbbá 1—5 súly%-30 ban felületaktív anyagot, így például etilénoxiddal kondenzált növényolajat, alkil-fenoxi-polioxietilén-etanolt vagy egy alkil-inaftalin-szulfonát nátriumsóját keverjük. A vízzel elegyedő koncentrátumokat úgy állít— 35 juk elő, hogy 15—70% hatóanyagot feloldunk 30 —SS% vízzel elegyedő oldószerben, így például magában a vízben vagy más poláros vízzel elegyedő oldószerben, például 2-metoxi-etanolban, metanolban, propilén-glikolban, dietilén-glikol-40 ban, dietilén-glikol-monoetil-éterben, formamidban vagy metil-formamidban. A készítmény alkalmazása során a vízzel elegyedő koncentrátum előre meghatározott mennyiséget szórótartályba töltjük és önmagában vagy megfelelő hígítószer-45 rel, így például további mennyiségű vízzel vagy a fentiekben említett poláros oldószerek valamelyikével hígítva felhasználjuk. Ha a fentiekben ismertetett készítményeket folyékony halmazállapotban szórással kívánjuk 50 alkalmazni, eredményességük felületaktív anyag adagolása vagy bekeverése útján nem várt módon megnő. Ismert anionos, kationos és anionos-nemionos felületaktív anyagok használhatók. Nemionos felületaktív anyagokként célszerű-55 nek bizonyultak az alkil-polioxietilén-éterefc, a polioxietilén^szorbitán-monolaurát (20 mól kondenzált etilénoxid), polioxietilén-szorbitán-monooleát (20 mól kondenzált etilénoxid), alkil-aril-poliglikol-éterak, alkil-fenol-etoxilátok, trimetil-60 -nonil-polietilénglikol-éterék, akii-fenol és etilénoxid kondenzátumai, c4ctil-fenoxi-polietoxi-etanolok, nonil-fenil-polietilénglikol-éterek, polioxietilének kondenzátumai, polioxipropilének, alifás poliéterek, alifás poliészterek és alkil-aril-65 -polioxietilén-glikoloik.
