165476. lajstromszámú szabadalom • Eljárás száraz vastartalmú készítmény előállítására
3 sa (LD5 o) mintegy 50' mg/kg testsúly, ami noha nagyobb, mint a vas-dextrin és vas-dextrán készítmények toxicitása, lehetővé teszi 200 mg vasnál nem nagyobb adagok beadását embereknek. A vas ezekben a „Jectofer" néven forgalomban levő készítményekben olyan apró részecskék alakjában van, hogy gyorsan felszívódik mind a nyirokedényeken, mind a véredényeken keresztül. A részecskék kis mérete és a viszonylag kis molekulasúly azonban azt jelenti, hogy a beadott vasnak mintegy 3i0%-a kiválasztódik a vesékben. A beadott vas visszamaradt része igen nagy mértékben vérképzésre hasznosul. Eszerint bár „Jectofer" használatánál a vas-dextrán és vas-dextrin számos fogyatékossága elkerülhető, még mindig maradnak hátrányok, nevezetesen a beadott vas viszonylag nagy részének elvesztése a veséken keresztül, és az akut toxicitás, amelyek azonban nem korlátozzák a „Jectofer" használhatóságát 200 mg vasnál nem többet tartalmazó egyes adagokban emberek számára, de szükségessé teszik nagyszámú injekció beadását egy-egy betegnek. A dextrin redukálócsoportjai a vas(III)ionokat vas(II)ionokká alakíthatják részben át, és nemkívánatos mellékhatásokat okozhatnak nagyon nagy egyszeri adagok alkalmazása esetén. Mint már közöltük, az intramuszkuláris injekcióra szánt vaskészítmények eddigi stabilizálószerei cukrot vagy cukorpolimereket, például dextrint vagy dextránt tartalmaztak, amelyek stabilizáló hatásúak egy vas(III)ionokat tartalmazó kolloidra semleges pH-nál. Ezeknek a stabilizálószereknek közös tulajdonságuk, hogy redukálócsoportokat tartalmaznak, amelyek bizonyos mértékben átalakítják a vas(III)iont az injekciós oldatban vas(II) ionná. A vas(II)ion nemkívánatos komponens intramuszkuláris alkalmazásra szánt vaskészítményekben, mert toxikus, és az oldatoknak a betegekbe való befecskendezése esetén nemkívánatos mellékhatásokat okozhat. Az injekciós oldatban jelenlevő toxikus vas(II)ionok mennyisége toxicitása miatt korlátozza az egy-egy injekcióval beadható vas menynyiségét. Találmányunk fő célja egy száraz vastoészítmény előállítása kiindulási anyagul egy intramuszkuláris beadásra alkalmas vaskészítmény előállítására, amely stabilizálószerként olyan új polimert tartalmaz, amely (1) képes a vas(III)iont fiziológiai pH-értékeknél stabilizálni, (2) a vas(III)iont az injekciós oldatban csak jelentéktelen mértékben redukálja vas(II)ionná, (3) komplexet képes alkotni vas(III);ionnal, és ennek a komplexnek kicsi a toxicitása, és intramuszkuláris befecskendezés után nagymértékben reszorbeálödik egy intramuszkuláris depóból, viszont csak kis részben választódik ki a veséken át, (4) olyan komplexet képez vasi(II: I)ionnal, amelynek toxicitása lehetővé teszi több mint 5001 mg vas beadását komoly mellékhatások nélkül. 65476 4 Noha a stabilizálószerként használt új polimer fő alkalmazási területe az intramuszkuláris injekcióra szánt vaskészítmények előállítása, más alkalmazási lehetőségek is kitűnnek a követke-5 zakből. Nevezetesen az új polimer komplexeket képes alkotni a nehézfémek, például a vas, a kobalt, a nikkel és az alumínium ionjaival. Különösen értékes tulajdonsága a találmány szerinti polimernek az, hogy képes a vasi(III)iont 10 fiziológiai pH-értéknél stabilizálni, és így olyan vaskomplexet alkot, amelynek előnyös terápiai tulajdonságai vannak, és felhasználható intramuszkuláris vagy intravénás injekciókban az ilyen kezelést igénylő emlősök — beleértve az 15 embert — számára, A találmány tárgya eljárás száraz vaskészítmény előállítására kiindulási anyagul egy intramuszkuláris és intravénás injekciónak alkalmas, stabilizálószerként fiziológiailag ártalmatlan, 20 vízben duzzadó polimert tartalmazó vaskészítmény előállítására. A polimer egy hidroxikarbonsav és egy több értékű alkohol kondenzációs terméke egy lúgos oldatban epoxidokká átalakítható halogénezett alifás alkohol vagy egy így 25 kapott epoxid polimerizálószerrel. A reagáló anyagok pontosabban a következőképpen határozhatók meg. Hidroxikarbonsavon egy 2—10 szénatomos, 1 —3 kaírboxilcsoportot és. 1—9 hidroxilcsoportot tartalmazó alifás hidroxikarbonsavat értünk. Ilyen hidroxikarbonsavak például az aldonsavak, vagyis az áldozókból képződő, HOOC—• —(CHOH),— OH2 OH általános képletű — ebben a képletben n értéke 0—8 — primer oxidációs termékek; a cukorsavak, vagyis a HOOC— —(CHOH)m —COOH általános képletű — ebben a képletben :m értéke 1—8 — polihidroxidikarbonsavak; az uronsavak, amelyek a karboxilcsoportokon kívül aldehidcsoportofcat is tartalmaznak, és általános képletük HCO—<CHOH)D — •—COOH — ebben a képletben p értéke 1—8 —, valamint a ketoaldonsavak, amelyek a karboxilcsoportok mellett ketocsoportokat is tartalmaznak. Ilyen aldonsavaik például az eritronsav és a treonsav, a megfelelő tetrózok származékai, az arabonsav, xilonsav, ribonsav, lixonsav és apionsav, a megfelelő pentózok származékai; a glukonsav, mannonsav, gulonsav, idonsav, galaktonsav, talonsav, altronsav és allonsav, a megfelelő hexózok származékai; az a-glukoheptonsav, /Ő-glukoheptonsav, a-maninoheptonsav, /?-mannoheptonsav, a^galaheptonsav, /?-galaheptonsav és fruktoheptonsav, a megfelelő heptó_- zok származékai; a-gluikooktonsav, ^-glukooktonsav, mannooktonsav és galaoktoínsav, a megfelelő októzok származékai; a-glukononsav, ß-glukononsav és mannononsav, a megfelelő nonózak származékai, továbbá a-iglukodekonsav és 60 "-giükodekánsav, a megfelelő de&ózok származékai. Cukorsavak vagy aldarsavak például a tart-65 ronsav (HOOC—CHOH^COOH); tetrársavak: treársav és eritrársav; pentársavak: xilársav, ribársav , és arabonsav; hexársavak: mannársav,
