165440. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biocid készítmények előállítására

165440 11 sításával polimerizálják. E gyantacsoportokra a legjellemzőbbek a polivinil-halogenidek, így a polivinilklorid, de ide tartoznak más, polivinilkloridot tartalmazó polimerek, így a polivinilklorid-polivinil-acetát kopolimerek; poliakrilát és 5 polimetilakrilát-észterek, így a polimetil-akrilát, és polimetil-metakrilát és kopolimer jeik; a polivinilbenzolok, így a polisztirol és a polimerizált vinil-toluol. Minthogy a dialkil-/?-halogén-szubsztituált vinil-foszfátokkal és a legtöbb hidroxi- io Iáit polimerrel jól összeférhetek, valamint fizikai tulajdonságaik a találmány szerinti eljárás foganatosítása szempontjából a legjobbak, a legelőnyösebb gyanták a polivinilkloridok. A gyanta lágyítására előnyösen használható 15 lágyítók — mint azt már fentebb említettük — a dioktil-adipát vagy a dioktil-ftalát. A hőre lágyuló gyantát is tartalmazó gélszerű készítmények száraz, elasztikus gélek, melyek általában mintegy 10-—80 súly% foszforésztert, 20 0,5—30 súly% hidroxilált polimert, 5—60 súly% hőre lágyuló gyantát és a hőre lágyuló gyanta lágyítására 0—50 súly% lágyítót tartalmaznak. Előnyös koncentrációk az egyes anyagoknál: 20 —50 súly% foszforészter, 1—15 súly% hidroxi- 25 Iáit poliíjfier, 20—55 súly% hőre lágyuló gyanta és 15—35 súly% lágyító. A hőre lágyuló gyantát tartalmazó készítmények géljét úgy állítjuk elő, hogy először összekeverjük a hőre lágyuló gyantát, a foszforészteít 30 és a lágyítót keverőben katalitikus mennyiségű sav jelenlétében, majd a hidroxilált polimert gyorsan a keverékhez elegyítjük további keverés mellett. Buborékok képződésének megakadályozására a keverés közben gyenge vákuumot 35 létesítünk. A keveréket ezután kívánt geometriai alakú formába öntjük, és a gélképződés néhány percen belül megtörténik. Alternatív módon ha nagy abszorpciós képességű, hőre lágyuló gyantát használunk, akkor száraz keverék ké- 40 szíthető és a kikeményítés extruderen történik. A zselizálódási idő a keverék egyes komponenseinek relatív arányától függően változik, minél nagyobb a hőre lágyuló gyanta aránya, annál nagyobb a zselizálási idő. Magasabb hőmérsék- 15 leteken a keményítős és zselizálás gyorsabban megy végbe, mint alacsonyabb hőmérsékleteken. A találmány szerinti eljárással előállított készítményeknél hőre lágyuló gyanták alkalmazása a találmány szerinti eljárás egyik előnye, 50 ugyanis a zselizálás mértéke az itt ismertetőit módon változtatható. A gélt maximális keménységének elérésére termikusan keményítjük. A kikeményítési idő és hőmérséklet természetesen a formulázásnál 55 használt komponensek arányától függ. Például közel 27 súly% DDVP-ot, lágyítóként 36 súly% dioktil-adipátot, 27 súly% polivinilkloridot és 10 súly% hidroxilált polivinil-butirált tartalmazó gélt — mely mintegy 50—75 g súlyú — optima- 60 lisan mintegy 30 percen át mintegy 150 °C-on keményítünk. így az eljárás egyik lépése a komponensek összekeverése után a formulázások keményítése. A hő alkalmazásával a hőre lágyuló gyanta megolvad, és egyenletesen összekeveredik 65 a formulázás többi komponensével. Ez a lépés az anyagokat folyékony pasztából szilárd, elasztikus anyaggá alakítja át. A készítmények hő hatására történő kikeményítését végezhetjük hő hatására, például elektromos kemencében vagy besugárzással, például mikrohullámokkal. A mikrohullámok igen rövid rádióhullámok, hullámhossztartományuk 0,1 centimétertől 1000 centiméterig terjed. Mint az elektromágneses spektrum egy részét, a mikrohullámokat rádiófrekvenciás erősítőcsövek, így például magnetronok, klisztronok vagy amplitronok keltik. Eltérően a termikus melegítéstől, mely a felületről a minta belsejébe terjed, a mikrohullámok keresztülhatolnak az anyagon belső melegítési effektust keltve. A melegítés típusa gyors és egyenletes. A kikeményítéshez hozzávetőleges számítások szerint 100 watt.sec/g nagyságú energiaátadás szükséges. A mikrohullámú erőforrás használata nem változtatja meg az elektromos kemencében végzett keményítésnél kapható készítményhez képest a készítmény fizikai tulajdonságait, mint az a későbbi kísérletekből látható lesz. Gél előállítható vagy regenerálható továbbá előformázott keresztkötéses térhálós polimer'áztatásával, például olyan műgyantakeverék vagy gél további folyékony foszforészter-mennyiséggel végzett kezelésével, amelyekből a foszforészter részben vasv teljesen kidiffundált. A gélek keménysége különböző és vagy rugalmasak vagy elasztikusak. Minthogy a foszforészter kisebb része köt meg a hidroxilált polimerrel térhálós gélt képezve, a foszforészter nagyobbik része változatlanul marad a gélben. A másik polimer anyag, a hőre lágyuló műgyanta nagy affinitást mutat a foszforészterhez, és az észter teljes mennyiségét diszpergálhatja. A hőre lágyuló műgyantákat tartalmazó készítmények további előnye a hőre lágyuló műgyanta adagolása következtében jelentkező megnövekedett gélkeménység, a hőre lágyuló gyanta adagolása következtében a diffúziós koefficiens is nagyobb mértékben változtatható. Alacsony műgyantatartalomnál a diffúziós koefficiens lényegében változatlan marad, és a fő előny abból származik, hogy az újabb polimer adagolása következtében a rendszer keménysége nő meg. Azonban ha a gélkészítménvben a hőre lágyuló műgyanta aránya nő, a diffúziós koefficiens csökken. A műgyantához szükséges lágyító, a hidroxilált polimer és a foszforészter egymáshoz viszonyított optimális arányának megválasztásával a biocid hatóanyag kívánt sebességű leadása beállítható. A foszforészterből és hidroxilált polimerből előállított gélek diffúziós koefficiensei változtathatók hőre lágyuló műgyanta adagolásával, és tovább változtathatók, ha a műgyanta lágvítására önmagukban ismert lágyítókat adunk a rendszerhez. Ezen okokból nagyobb lehetőség nyílik az atmoszférába kívánt mennyiségű hatóanyagot leadó gélek előállítására, továbbá lehetővé teszi a gélkeménység megnövekedését és a készítmény méreteinek és alakjának szabadabb