165426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízgőz áteresztő polimer lapalakú termékek előállítására
165426 15 16 közben a lapot folytonosan mozgatjuk hosszirányban; mindegyik bepermetezés után a lap közvetlenül a 130 °C hőmérsékletű légáram alá kerül; ezt a légáramot a lap felső felületére fúvatjuk, és a lapot olyan sebességgel vezetjük a meleg légáram alá, hogy a bepermetezett lap felső felülete a légárammal való érintkezésbe jutáskor még nagy mennyiségű oldószert tartalmaz, az oldószert hordozó bepermetezett felület a meleg hatására megolvadt állapotba kerül, és ennek következtében barkás bőrre hasonlító megjelenésű felületet kapunk, amely sötétebb színű és kevésbé tompa fényű, sőt bizonyos mértékig fényes lesz. Az ilyen permetező kezelés után az anyag barkás felülete jó törési tulajdonságokat mutat, és összehajtás esetén finoman gyűrődött felületű mintázatú lesz. A 6. ábrán látható, hogy a felület sima és lényegileg mentes a 200-szoros nagyításban látható pórusoktól. Az oldószertől mentesített lapot azután az 1. példában leírt felületi bevonó kezelésnek vetjük alá. Amint a 7. ábrán látható, a kapott felület sima; egy kb. 20 mikron vastagságú 16 felületi rétegben lényegileg mentes a 200-szoros nagyításban látható pórusoktól. A lap felületi rétege a következő 30 mikron vastagságban lényegileg mentes a 10 mikront meghaladó méretű pórusoktól. A 17 pórusok tömör szerkezetűek. A következő 50 mikron vastagságú rétegben csak néhány 25 mikronnál nagyobb méretű pórus van, és az ilyen 18 pórusok torzult alakúak, a megszilárdult felület síkjának irányában megnyúltak. Az ezután következő 100 mikron vastagságú rétegben a 25 mikron nagyságú vagy ezt meghaladó méretű 19 pórusok ugyancsak megnyúlt alakot mutatnak. A megszilárdult felülettől egészen 300 mikron mélységig terjedő rétegben ismét látszik a 20 pórusok bizonyos fokig megnyúlt alakja. Ezután a termék fényességértékeit mértük. A hőkezelés előtt ez az érték 105 ( + 5) volt, 140 °C hőmérsékleten 5 percig tartó melegítés után 96 ( + 5) és 140 °C hőmérsékleten 10 percig tartó melegítés után 79 (±1) volt ez az érték. Az így kapott termék kezdeti fényessége tehát jóval nagyobb, mint a permetező kezelésben nem részesített anyagé; emellett bár ez a termék is veszít fényességéből a melegítés hatására, ez a veszteség %-ban jóval kisebb, mint a permetező kezelésben nem részesített termék esetében. A fenti eljárással kapott termék nagymértékben ellenállóképes a víz behatolásával szemben; Bally-féle penetrométerben egy óránál hosszabb ideig tartó hajlítás esetén is; míg a bevonási művelet előtt az anyag vízgőzáteresztő képessége 40 g/m2 /óra volt, addig a bevonó kezelés után ez az érték meglepő módon még mindig 22,5 g/m2 /óra, ami — figyelembe véve az anyag nagy fényességi fokát — viszonylag igen magas. 3. példa A 2. példában leírt eljárást ismételjük meg, de azzal az eltéréssel, hogy olyan mértékű permetezést alkalmazunk, amely a lap szárazsúlyát kb. 7,2 g/m2 -rel növeli. Ily módon a permetezés során a lap felületének minden m2 -ével kb. 47 g 5 dimetilformamid kerül érintkezésbe. Az 1. példa szerinti eljárás alkalmazásával bevont lap felületi fényességi értéke a hőkezelés előtt 107,5 (+4,5 —2,5), nyújtatlan állapotban 140 °C hőmérsékleten történő 5 perces melegí-10 tés után a fényességi érték 99 (+3 —2), 140 °C hőmérsékleten nyújtatlan állapotban 10 percig történő kezelés után a fényesség 91,5 (+1,5). Az anyag tehát valamivel jobb kezdeti fényességet és ugyancsak jobb melegítés alatti fényes-15 ségmegtartást mutat, mint a 2. példa szerinti eljárás terméke. Annak ellenére, hogy ebben az esetben a bepermetezésre alkalmazott elegymennyiség kétszerese az előbbinek, a kapott termék vízgőzát-20 eresztő képessége még mindig 18 g/m2 /óra, míg a cseppfolyós halmazállapotú víz behatolásával szembeni ellenállóképessége legalább olyan jó, mint a 2. példa szerinti terméké. 25 4. példa A 2. példa szerinti eljárást ismételjük meg, de azzal az eltéréssel, hogy a permetezést olyan 30 mennyiségű anyaggal végezzük, hogy a lap súlynövekedése körülbelül 12,9 g/m2 legyen (szárazsúlyra számítva). Ez azt jelenti, hogy a lap felületének minden m2 -ével kb. 85 g dimetilformamid kerül érintkezésbe. 35 A lapot azután az 1. példában leírt módon vontuk be. Amint a 8. ábrán látható, az anyag megszilárdult felülete a bevonás után lényegileg mentes a 200-szoros nagyításban látható pórusoktól. Egy 360X360 mikron nagyságú felületen 4a kb. 7 pórus van jelen (az ábrán látható 25 pórusokból). Amint a 9. ábrán láthatjuk, a lap felülete sima és egy kb. 5—10 mikron vastagságú 26 felületi rétegben lényegileg mentes a 200-szoros na-45 gyításban látható pórusoktól. A felülettől számított 60 mikron mélységű felületi réteg lényegileg mentes a 10 mikronnál nagyobb méretű pórusoktól. A 27 pórusok általában tömör szerkezetűek. Kb. 60 mikrontól kb. 200 mikron mély-50 ségig (a felülettől számítva) a 28 pórusok legtöbbje — lényegileg valamennyi 25 mikronnál nagyobb méretű pórus — torzult alakú, a megszilárdult felület síkjában megnyúlt képet mutat. A 29 pórusok bizonyos mértékű megnyúlása észrevehető egészen 300 mikron mélységig (a megszilárdult felülettől számítva); a torzulás azonban leginkább a felső 200 mikron vastagságú rétegben mutatkozik. A bevont anyag felületi fényessége a hőkeze-6p lés előtt 112 (+1) 140 °C hőmérsékleten történő 5 perces melegítés után (feszítetten állapotban) a fényességi érték 107 ( + 3), 140 °C hőmérsékleten, feszítetten állapotban történő 10 perces kezelés után a fényességi érték 107 (+3 —4). 63 így tehát az itt leírt eljárással kapott anyag
