165382. lajstromszámú szabadalom • Enzimpolimer komplexet tartalmazó mosószer

1653812 á Az új mosószerben levő enzim-polimer komplexek a mosószerekben általánosan használt enzimekből készülnek, amilyenek a pro teázok, például a Bacillus fajok által termeltek, mint a Maxatase és az Alcalase (bejegyzett védjegyek). Ezek a proteázak vagy keverékeik, amelyek a komplex előállítása előtt vagy utóbb készültek, amilázokkal, lipázokkal vagy hasonló enzimekkel keverhetők. A találmány szerinti mosószerben használt enzimkomplexeknek egyik különlegesen előnyös csoportjában az enzim olyan polimerhez kapcsolódik, amelynek a szénlánca a karboxilcsoportokon kívül szubsztituensekként csak szénhidrogéncsoportokat, főképp árucsoportokat hord. Az ezeknek a követelményeknek megfelelő polimerek közül megemlíthető elsősorban az egyik építőköveként maleinsavat tartalmazó polimer. Az arilszubsztituensek közül előnyösek a monoariletilén-csoportok, különösen a sztirolcsoport. Előnyösen a polimert maleinsavegységek és sztirolegységek alkotják. Az előnyös arány a maleinsavegységek és a sztirolegységek között 3:1 és 1:3 között van. A legelőnyösebb arány 3:2 és 2:3 közé esik. Különösen előnyösen az E. I. Du Pont de Nemours and Co. által forgalomba hozott G—942 jelzésű 25%-os víz-sztirol-imaleinsav-kopolimer oldat. Ebben a sztirolegységek és a maleinsavegységek mólaránya körülbelül 1:1, és az átlagos molekulasúly meghaladja a 10 000-et. A találmány szerinti komplexekben használható polimerek más alkalmas építőkövei például az akrilsav és a metakrilsav. Ezek természetesen felhasználhatók olyan kopolimerekben és interpolimerekben is, amelyekben sztirolt használunk. A találmány céljára alkalmas polimereket ismertet a 2 205 882 és 2 205 901 számú amerikai szabadalmak leírása. A polimerekBeh levő karboxilcsopoftök részben kevés szénatomos alifás alkoholokkal alkotott észterekké lehetnek átalakítva, de néhány karboxilcsoportnak szabadon kell maradnia a polimer molekulában. A találmány felölel olyan mosószereket is, amelyek az enzim-polimer komplexeknek a polimer szabad karboxilcsoportjávai reagálni képes fémionokat tartalmazó oldatokkal végrehajtott reakciójában keletkezett polimereket tartalmaznak. A reakció során a képződött vegyület kicsapódik, és/vagy harántkötések jönnek létre. A fent említett enzim-polimer komplexeket az enzim vizes oldatának a feloldott polimerrel való keverésével állítjuk elő. összekeverés előtt vagy után a pH-t beállítjuk 2 és 9, előnyösen 2 és 8 közé, és a kivált csapadékot elkülönítjük. A csapadék elkülönítése ismert módon végezhető, például szűréssel vagy centrifugálással, majd az enzimkomplpx csapadék mosásával és szárításával. Általában mosásra olyan oldószereket vagy oldószerelegyeket használunk, amelyek mosás közben nem oldják vagy nem bontják el a komplexet. Szerves oldószerek, például aceton és etilalkohol, alkalmasak erre a célra. A száraz csapadék szabadon ömlő por lehet; ez könnyen bevihető a mosószerbe. Az enzimkomplex előállítására használt polimer mennyisége az enzim természetétől és koncentrációjától és a használt polimer természetétől függ. Ezenkívül olyan tényezők, mint a pH, 5 jelenlevő sók, az enzim elektrosztatikus töltése és a polimer töltése befolyásolják a komplexképződést. Az optimális komplexképződéshez szükséges polimermennyiség is függ ezektől és más tényezőktől, például az enzimoldat koncent-10 rációjától. Például 25% polimert tartalmazó G—942 oldatot használva előnyösen 100 000 DU/g enzimoldatra számítva 0,5—3 s/tf% Maxatase alkalmazandó. Különleges célokra más mennyiségek is használhatók. 15 Az így készült enzimkomplexek, előnyösen a fent leírt mosás után, tovább reagáltathatok a fent említett módon egy fémionnal vagy egy reagáló anyaggal. Alkalmas fémionok a háromértékű fémek, mint az alumínium, vas és króm 20 ionjai, de felhasználhatók rendszerint más vegyértékű fémek, például cirkónium ionjai is. A találmány szerinti új mosószerben az enzimkomplex mennyisége annyi, amennyi jó enzimhatás eléréséhez szükséges, és az előnyös enzim-25 hatás a találmány szerinti mosószerekiben kb. 1000-től 30-00 DU/g-ig terjed. A találmány szerinti mosószerekben az enzimhatású mosószerekben általánosan használatos detergensek alkalmazhatók. Általában nemionos 30 és anionos felületaktív vegyületek alkalmasak, például vízben oldható szappanok, vagy ionos, nemionos, amfolitikus és zwitterionos detergensek. Vízben oldható szappanok például a kb. 10— 35 22 szénatomos zsírsavak nátrium-, kálium-, ammónium- és alkanolammónium- (például mono-, di- és trietanolammónium) sói. Különösen alkalmas ilyen detergensek a kókuszzsírból vagy faggyúból származó zsírsavelegyek nátrium- és 40 káliumsói. Alkalmas anionos detergensek például olyan szervés kénsav-reakciótermékek vízben oldható sói, például alkálifémsói, amelyek molekulaszerkezetükben kb. 8—22 szénatomos alkilcsoportot tartalmaznak egy szulfonsavészter-45 vagy kénsavésztercsoporttal együtt (alkilon ebben az esetben több szénatomos aeilesöportok alkjlrészét is értjük). E detergensek közül fontosak például a nátrium- vagy káliümalkilszulíonátok, különösen azok, amelyek faggyú- vagy 50 kókuszzsírgliceridek redukálásával előállított 8— 18 szénatomos alkoholok szulfatálásával készültek; továbbá egyenes vagy elágazó szénláncú 9 —15 szénatomos nátrium- vagy káliumbenzolszulfonátok, például nátriumdodecUbenzolszulfo-55 nát; nátriumalkilgliceriléterszulfonátok, főképp nagyobb szénatomszámú faggyúból vagy kókuszzsírból eredő alkoholok éterszulfonátjai; 1 mól nagyobb szénatomszámú zsíralköhol (például faggyú- vagy kókuszzsíralkohol) és kb. 1—6 mól etilénoxid reakcióterméke kénsavésztereinek' nátrium- vagy káliumsói; molekulánként 1—10 etilénegységet tartalmazó alkilfenoletilénoxidéterszulfát nátrium- vagy káliumsói, amelyek-85 ben az alkilcsoportok 8—12 szénatomból állnak;