165314. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyadékok folyamatos kezeléséhez
165314 7 8 ben a 14 válaszfallal van ellátva, amely az üledéktől megszabadult víz 15 gyűjtővezetékét annak teljes hosszában a C ülepítőtérben a 13 átfolyónyílásoktól elválasztja. A 15 gyűjtővezeték a 16 csővezetéken át a tisztított víz gyűjtőcsatornájával van összekötve. A C ülepítőtér alsó része teljes hosszában a 17 iszapelvezető vezetékkel van összekötve. A pehelyréteget tartalmazó tér felső részében a 18 gyűjtőteknőből álló rendszer van elhelyezve, amely a tisztított vizet a 3 gyűjtőcsatornához vezeti, amelybe a 16 csővezeték is betorkollik. A fent leírt berendezés a következőképpen működik: a tisztítandó víz a nyersvizet vezető 4 csővezetéken keresztül tangenciálisan lép be a bioflokulációs tér A| részébe, és ebben a térben a vizet forgómozgásba hozza. Az oxidációs gázokat, amelyek betáplálása a 6 vezetéken át történik, nyomás alatt álló víz segítségével az 5 fúvókák útján diszpergáljuk. Az A bioflokulációs tér zárt formája a belövellt oxidációs gáz hatékony kihasználását teszi lehetővé a nagyfokú diszperzió következtében, ami az oxidációs gáz egyenletes elosztását biztosítja az A bioflokulációs tér mindkét Ai és A2 részének teljes térfogatában. Az oxidációs gáz egyenletes elosztása következtében nem lép fel keresztirányú cirkuláció a bioflokulációs térben mammutszivattyúhatás miatt, ezért szükségessé válik, hogy a 10 mechanikus lapátkerék segítségével elegendő mérvű keresztirányú áramlást hozzunk létre, amely csavarvonalakban, zárt körfolyamatban a bioflokulációs tér mindkét Aj és A2 részében szétterül, ill. kiszélesedik. Az 1 összekötővezeték a két Ai és A2 részből álló A bioflokulációs tér mindkét végén úgy van kialakítva, hogy a csavarvonalszerű mozgás továbbvezetését a bioflokulációs tér egyik részéből a másikba lehetővé tegye. A tisztított víz egy része, amely az A bioflokulációs tér mindkét részében cirkulál, folyamatosan átáramlik a 7 nyíláson a T elosztóteknőbe. A T elosztóteknőn át a víz a szuszpenzió révén keletkező bioflokulációval az S ülepítőcsatornába annak teljes hossza mentén elosztásra kerül. Az S ülepítőcsatorna hajtással van kiképezve a függőlegeshez viszonyítva. Az S ülepítőcsatornában graviátció hatására leülepszik a szuszpenzió, és a 8 válaszfal felületén gyűlik össze, míg a víz a felhígított szuszpenzióval a 9 diffúziós nyílásokon át a pehelyréteget tartalmazó B térbe lép, amelyben szűrési művelet .segítségével a tökéletesen lebegő pehelyrétegben azt felfogjuk. A tisztított vizet a pehely réteget tartalmazó B tér felső részében elrendezett 18 gyűjtővályúkból álló rendszer révén gyűjtjük össze, amely rendszer a vizet a 3 gyűjtőcsatornába vezeti tovább. A szűrés útján a pehelyrétegben felfogott szuszpenziót a pehelyréteg felületéről a 13 átfolyónyíláson keresztül a C ülepítőtérbe továbbítjuk. A 14 választófal a belépő áramot a C ülepítőtér alsó részébe vezeti, ahol a szuszpenzió leülepedik, koncentrálódik, majd a 17 iszapelvezető vezetéken keresztül periodikusan eltávozik a rendszerből. Az üledéktől megtisztított vizet a C ülepítőtér felső részéből a 15 gyűjtővezeték gyűjti össze, és a 16 csővezetéken keresztül kerül a 3 gyűjtőcsatornához. A gravitáció útján az S ülepítőcsatornában koncentrált szuszpenzió visszatér az A bioflokulációs tér Ay részébe, és a ke^ resztirányú áramlás által keltett mozgás ebben a térben magával ragadja. Ily módon az ülepítőcsatornába belépő szuszpenzió egy része viszszakerül az agglomerációs műveletbe anélkül, hogy a pehelyrétegben végbemenő elkülönítési műveletet zavarná, ami a tökéletesen lebegő pehelyréteg alkalmazását abban az esetben is lehetővé teszi, amennyiben arra van szükség, hogy a szuszpenzió nagyobb koncentrációját tartsuk fenn a bioflokulációs térben, mint amekkorát a bioflokuláció következtében keletkező szuszpenzió tömege lehetővé tenne. A szuszpenzió koncentrációja a bioflokulációs térben konstans értéken azáltal stabilizálódik, hogy az elkülönítés hatásfoka gravitáció útján az S ülepítőcsatornában az ebbe az S csatornába belépő szuszpenzió koncentrációjától függ. Ha ezáltal a berendezés üzemelése során a koncentráció az A bioflokulációs térben növekszik, egyidejűleg megnövekedik az S ülepítőcsatornába vezetett szuszpenzió koncentrációja is, ami az ülepítés hatásfokát, így az elkülönítés hatásfokát is csökkenti. Ez az önműködő szabályozómechanizmus meghatározza az A bioflokulációs térben az egyensúlyi állapotot. A szuszpenzió koncentrációja az egyensúlyi állapotban csupán az S ülepítőcsatorna geometriai kialakításától és méreteitől függ. A leírt, a szennyvizek tisztítására szolgáló berendezés előnyösen oxidációs gázként tiszta oxigén alkalmazásával üzemeltethető. Ebben az esetben csökkenti az A bioflokulációs tér zárt alakja az oxigénveszteséget, és jelentős mértékben elősegíti az oxigén gazdaságos kihasználását, mivel az oxigénmennyiség nem lépi túl a biológiai folyamatokhoz szükséges mennyiséget. A 3. ábrán keresztmetszetben feltüntetett berendezés az 1. és 2. ábrán bemutatott berendezés egy alternatív kiviteli változatának tekinthető. Ez a megoldás előnyösen szerves szennyeződéseket tartalmazó víz tisztítására alkalmas, mindenekelőtt ott, ahol arra van szükség, hogy a tisztított vizet a foszfátoktól megszabadítsák annak érdekében, hogy kiküszöböljék a felszíni vízforrások másodlagos szenynyeződéseit az algák elburjánzása miatt. Ez a berendezés két alapvető berendezésegységből áll, amelyek vízszintesen és hosszanti oldalukkal egymás mellett vannak elrendezve. A 3. ábra bal oldalán az egyik berendezésegység keresztmetszetben van feltüntetve a teljes berendezés egyik végén, a 3. ábra jobb oldalán pedig a második berendezésegység keresztmetszetben látható a teljes berendezés másik végén. A 3. ábra szerinti berendezésnél az azonos szerkezeti elemekre azonos hivatkozási je-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
