165288. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés tirisztoros egyenirányítóhoz

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971. IV. 20. (VI-818) Közzététel napja: 1974. II. 28. Megjelent: 1977. IX. 22. 165288 Nemzetközi osztályozás: H 02 p 13/16 G 05 f 1/20 / Feltaláló: Prágai György oki. villamosmérnök Marti Sándor oki. villamosmérnök, Budapest. Tulajdonos: Villamos Berendezés és Készülék Művek, Villamosipari Kutató Intézet, Budapest. Kapcsolási elrendezés tirisztoros egyenirányítóhoz 10 15 A villamosenergia fogyasztók egy része egyenáramot igényel. Akár a technológiai folyamat igényeként (például galvanizálás, elektrolízis), akár az egyenirányító berendezés jó kihasználása érdekében (például akkumulátor töltés) az egyenáram nagyságát többnyire állandó értéken kell tartani. E feladat megoldására korábban forgógépes átalakítókat, vezérelhető higanygőz egyenirányítókat, vagy mágneses erősítővel és félvezető diódákkal felépített egyenirányítókat használtak. A legutóbbi időkben a tirisztoros egyenirányítók a korábbi megoldásokat közismert műszaki és gazdasági előnyeik révén fokozatosan kiszorították. A tirisztoros egyenirányító kapcsolásokban, mint ismeretes, a tirisztorok gyújtásának az időpontját változtatva az egyenfeszültség nagysága változik, így az egyenáramot adott terhelés mellett a gyújtás pillanatának a változtatásával lehet változtatni. Ha változik a terhelés, a tápláló váltakozófeszültség, vagy más zavaró hatások lépnek fel, akkor úgy lehet az „_ egyenáramot állandó értéken tartani, hogy az egyenáram tényleges értékét sönttel, egyenáramú áramváltóval, vagy más módon mérjük, a mért jelet megfelelően átalakítva (erősítve, szűrve) összehasonlítjuk az áram előírt értékével arányos jellel (alapjel); „ e két jel közötti eltérést (rendelkezőjel) kellőképpen felerősítjük és a felerősített jellel olyan irányban befolyásoljuk a tirisztorok gyújtásának az időpontját, hogy az egyenáram mért és előírt értéke közötti eltérés csökkenjen. Ez a szabályozóegység feladata. A _„ tirisztorok gyújtásához szükséges periodikus villamos jelet (gyújtójelet) az úgynevezett gyújtóegység állítja elő, mely szinkronozó, késleltető, impulzusformáló, impulzuserősítő fokozatokra osztható; a gyújtóimpulzust többnyire gyújtótranszformátorokon át juttatjuk a tirisztorok vezérlő elektródájára. A tirisztoros egyenirányítók üzembiztonságát a tapasztalat szerint elsősorban a szabályozóegység és a tirisztorok gyújtóegysége határozza meg, mert ez az a része az egyenirányítónak, amely a legnagyobb számú alkatrészt és egyben a legtöbb villamos csatlakozást (forrasztást és forrasztás nélküli kötést) tartalmazza. A tervezők törekvése tehát arra irányul, hogy a műszaki és gazdasági lehetőségeken belül adott feladatra a legmegbízhatóbb alkatrészeket és a legmegfelelőbb kapcsolást válasszák. A találmány célja olyan tirisztoros egyenirányító kapcsolás megvalósítása, amely az egyenáram szabályozásának a megoldására nagymegbízhatóságú és kis számú elemet tartalmaz. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a félvezető diódák, a mágneses erősítők és a transzformátorok igen megbízható villamos elemek, célszerű tehát ezeket használni, mégpedig úgy, hogy egy-egy részegységgel minél több feladatot lehessen egyidejűen elvégezni. A találmány szerint ezt olymódon érjük el, hogy a tirisztoros egyenirányító kapcsolásban a tirisztorok gyújtását önmagában ismert öntelítő mágneses erősítőkkel oldjuk meg olymódon, hogy a mágneses erősítők egyik vezérlőtekercsén az egyenáramot közvetlenül, célszerűen egy menettel átvezetjük, egy másik vezérlőtekercsén pedig az egyenáram előírt értékével ará-165288