165250. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-nitro-antrakinon tisztítására

3 165250 4 az antrakinonnal kénsav vagy foszforsav jelenlétében vagy azok nélkül tömény salétromsavval való nitrálásával. A csak tömény salétromsavval való nitrálást például —40 C° és a reakcióközeg forrás­pontja közötti hőmérsékleten nagy feleslegben lévő legalább 90%-os salétromsavval végezzük. A nitrált 5 termék elválasztás és mosás után, például nedves vagy szárított szűrőlepény alakjában, vagy adott esetben közbülső tisztítás után felhasználható a találmány szerinti eljárásban. Bázisként például szervetlen bázisok, elsősorban ;alkáliférnhidroxidok, például -\Q litiumhidroxid, nátriumhidroxid és káliumhidroxid, továbbá alkáliföldfémhidroxidok és/vagy — oxidok, például magnézium-, kalcium-, stroncium-, vagy báriumhidroxid és/vagy - oxid jöhetnek figyelembe. A bázisosan hidrolizálható sók olyanok, amelyek -\ 5 vízben a BA + H2 O ^ HA • BJ + OH© (b) - B kationt és A aniont jelent — egyenlet értelmében hidrolízis­egyensúlyban vannak, amikorjs a Ha sav részben a HA + H2 0 v=* H 3 0 ö + A© (a) egyenlet szerint ionizálva is van, azonban a (b) ionizálás túlnyomó az 20 (a) ionizáláshoz képest. A találmány szerinti eljárás­ban bázisos hidrolizálható sóként előnyösen olyan sókat alkalmazunk, amelyekben az (a) egyenlet pKa-értéke legalább 3. HA általános képletű savként például a követke- 25 zőket említhetjük meg: szénsav, monohidrogén­foszfátok, salétromossav, bórsav, karbonsavak (pél­dául hangyasav, ecetsav, oxálsav, benzoesav), oxikar­bonsavak (például aszkorbinsav, citromsav, szalicil­sav), savasán reagáló hidroxiaril-vegyületek (például 30 fenol, p-nitrofenol, hugysav) és gyenge szulfonsavak (például anúnofenilszulfonsavak). Bázisosan hidroli­zálható sók például az alkálifémsói, elsősorban a litium-, nátrium- és káliumsói a fentemlíteít savaknak és az alkáliföldfémek, például magnézium, kalcium, 35 stroncium vagy bárium bázisos sói. A találmány szerinti eljárásban előnyösen alkáli­fémhidroxidokat, adott esetben a megfelelő karbo­nátokkal együtt alkalmazunk. Oldószerként megfelelnek mind vizzel jól elegyít- 40 hető oldószerek, mind olyan vizzel korlátozottan vagy nem elegyedő oldószerek, amelyekben elsősorban az 1-nitro-antrakinon jól oldható, és amelyek az adott reakciókörülmények között, ha nem reagáló anyagok­ként szerepelnek, alkáliákkal és 1 nitro-antrakinonnal 45 szemben állandók. Alkalmas, vizzel nem vagy csak kevéssé elegyedő oldószerek például alifás és/vagy aromás halogénezett szénhidrogének (például klórbenzol, diklórbenzol és 50 klórozott alkánok, elsősorban 1,2-diklór-etán), nitro­benzol, éterek (például anizol, fenetol vagy dioxán) és szekunder és tercier aminők (például metilanUin, dimetüanilin). Vizzel jól elegyíthető oldószerekként megemlítjük például az alkoholokat, amilyenek az 55 etanol, ciklohexanol, benzilalkohol, glikolokat, ami­lyen az etilénglikol, ketonokat, amáyen az aceton, acetilaceton, amidokat, amilyen a dimetilformamid, dimetilacetamid, hexametilfoszforamid, dimetilszul­foxidot, fenolokat, amilyen a krezol, vízben oldható gQ szekunder vagy tercier aminokat, amilyen a trimetil­amin vagy a N-metilpirrolidon. Alkalmas körül­mények között és különösen más oldószerekkel elegyítve maga a víz is használható oldószerként. Az említett oldószerek általában magukban vagy egymás- 65 sal keverve, elegyként vagy emulzióként alkalmaz­hatók. A tisztítandó 1-nitro-antrakinon akár többé­-kevésbé koncentrált oldat, akár az említett oldósze­rekkel készült szuszpenzió alakjában lehet. Általában előnyösen úgy járunk el, hogy a nyers-1-nitro-antrakinont alkalmas oldószerben oldjuk, és melegen egy bázissal kezeljük, majd az 1-nitro-­antraMnont a más oldhatóságú antrakinonvegyüle­tektől elválasztjuk. Előnyösen például úgy járunk el, hogy az 1-nitro-antrakinon oldatban maradjon, viszont a dinitro-antrakinon és az antrakinon és nitroantrakinon hidroxiszármazékainak átalakulási temekéi a reakcióhőmérsékleten vagy csak a lehűlés és/vagy koncentrálás után kicsapódjanak. A folyékony és szilárd fázisok elválasztása után az 1-nitro -antra­kinon ismert módszerekkel kinyerhető az oldatból. Az egyik alkalmas módszer abból áll, hogy például a nyers 1-nitro-antrakinont vizzel nem elegyíthető oldószerben oldjuk, és melegen egy adott esetben vízben vagy vizzel elegyíthető oldószerben (előnyösen minél töményebb oldatként) oldott bázissal kezeljük, úgyhogy az 1-nitro-antrakinon a vízzel nem elegyedő oldószerben feloldva marad, viszont az antrakinon és a nitroantrakinon hidroxiszármazékainak és a dinitro­antrakinonnak az átalakulási termékei az említett oldószerben oldhatatlanok, és kicsapódnak, illetve a vízben és a vizzel elegyíthető oldószerben részben vagy teljesen oldódnak. A tisztított, oldat alakjában lévő 1-nitro-antrakinon azután a különféle fázisok (egyrészt folyékony fázis, másrészt szilárd és/vagy második folyékony fázis) elválasztásával és azt követő kicsapással, bepárlással vagy extrahálással elkülönít­hető, vagy a két oldószer olyan mennyiségben alkalmazható, hogy azeotróp oldószerelegyként le­dé sztülálható, miközben azt az oldószert, amelyben csak az 1-nitro-antrakinon oldható, pótoljuk, úgy­hogy a desztüláció végén az oldhatatlan vegyületeket elválaszthatjuk az 1-nitro-antrakinont tartalmazó oldattól. Ebben a módszerben második oldószerként egy alkalikus (például legalább 40%-os, előnyösen legalább 50%-os) vizes oldat is alkalmazható. Egy másik eljárásváltozat abból áll, hogy a nyers 1-nitro-antrakinont egy vizzel elegyíthető oldószerben oldjuk, a bázissal kezeljük, majd egy második oldószerrel elválasztjuk. Továbbá egy vizzel nem elegyedő és egy vizzel elegyedő oldószer keverékével is dolgozhatunk, majd a keverék azeotróp desztil­lálásával és a két oldószer egyikének (előnyösen a vízzel nem elegye dőnek) a desztüláció közben való pótlásával az 1-nitro- antrakinont elválaszthatjuk a melléktermékektől. A reakcióhőmérsékletet az oldószer természetének és mennyiségének és a bázisok koncentrációjának és mennyiségének megfelelően választjuk meg előnyösen úgy, hogy az 1-nitroantrakinon az oldószerben teljesen feloldódjék. Magasabb hőmérsékleten azt a hőmérsékletet értjük, amely magasabb a szobahőmér­sékletnél, és eltűrhető a reakcióban. Előnyösen 40 C° és a reakciókeverék forrási hőmérséklete között dolgozunk, azonban nyomás alatt is végezhetjük az eljárást, előnyösen 200 C° hőmérséklet túllépése nélkül. Az optimális reakcióhőmérséklet többnyire 50 és 150 C° között van. A használt bázist akár sztöchiometriás mennyi­ségben, akár nagy feleslegben alkalmazhatjuk, amikor is sztöchiometriás mennyiségnek azt a mennyiséget nevezzük, amely elégséges az 1-nitro-antrakinon mellett a nyers nitro-antrakinonban jelenlévő antra­kinonszármazékok átalakításához is. 2

Next

/
Thumbnails
Contents