165177. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-acilamido-3-metil- CEF-3-EM-4- karbonsavak előállítására
165177 9 4. Meghatározhatjuk a reakció lefolyásának mértékét a reakcióelegy magmágneses rezonancia-színképe alapján is. Bár a reakcióelegy egyszerű forralása útján is kielégítő termelési hányadokat érhetünk el, le» 5 hetséges adott' eseften - a termelési hányadot még jobban növelni valamely, a reakció szempontjából közömbös szárítószernek a reakcióelegyhez való adása útján. Ilyen szárítőszerként például alumíniumoxidot, kalciumoxidot, nát- io riumhidroxidot vagy molekuláris szűrőket alkalmazhatunk, a reakció folyamán képződő víz lekötése eéljábóL Eltávolíthatjuk azonban a reakció folyamán keletkező vizet oly módon is, hogy frakcionáló 15 oszlopot alkalmazunk és így frakcionáltan kidesztilláljuk a képződő vizet a reakciőelegyből. A reakciót szükség esetén a légkörinél nagyobb nyomáson is lefolytathatjuk. Ez olyan esetben lehet előnyös, amikor alacsonyabb for- 20 ráspontú oldószereket alkalmazunk reakcíóközegként és a reakciót ezek forráspontjánál magasabb hőmérsékleten kívánjuk - lefolytatni. így például ha tetrahidrofuránt alkalmazunk reakcióközegként, zárt edényben dolgozva a reakciót 25 150 °C hőmérsékleten is lefolytathatjuk, annak ellenére, hogy a tetrahidrofurán légköri nyomáson már ennél alacsonyabb hőmérsékleten forr. A reakció befejeződése után a kapott sót a reakcióelegy betöményítése után, vagy adott W esetben enélkül is eltávolíthatjuk a reakciőelegyből. Ha reakcióközegként valamely vízzel nem elegyedő oldószert alkalmaztunk, akkor a komplexet egyszerű mosási művelettel elválaszthatjuk. Ha viszont vízzel elegyedő reakciőközeg- 3S ben dolgoztunk, akkor valamely ismert módszerrel, például csökkentett nyomáson történő desztillálás útján eltávolíthatjuk a reakeiőközegként alkalmazott oldószert, azután a maradékot valamely erre alkalmas eljárással, például szili- 40 kagélen történő kromatografálással, sóképzés útján történő lecsapással vagy frakcionált kristályosítással vagy egyéb módon tisztíthatjuk. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti eljárással oly konverziófokot érhetünk el. amely fe- 45 leslegessé teszi bonyolultabb tisztítási műveletek alkalmazását; általában elegendő, ha a kapott maradékot betöményítjük és további tisztítási műveletek nélkül használjuk fel a következő reakciólépésben. 5 ® A terméket valamely oldószerrel extrahálhatjuk és az így kapott oldatot is közvetlenül felhasználhatjuk a következő reakciólépésben, vagy pedig a kapott oldatból, erre alkalmas oldószer használata esetén, atkristályósitással tisz- S5 títhatjuk a terméket. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kiviteli alakja esetében a (VIII) általános képletnek megfelelő vegyületeket állítunk élő — ahol R valamely, a fermentáció útján előállítható pe- W njfceillinekben szereplő oldalláncot, M pedig hidrogénatomot képvisel — oly módon, hogy valamely (IX) általános képletű vegyület — ahol R és M jelentése a fentivel egyező — Valamely gyengén bázisos szerves oldószerbe», egy eeős 65 i<r savat és egy legalább 4 pRyértékű nitrogéntartalmú bázist, vagy pedig csupán valamely erős «avat tartalmazó katalizátor jelenlétében melegítünk. A találmány szerinti eljárás egy másik előnyös kiviteli módja esetében oly (VIJI).általános képletű vegyületeket állítunk elő, amelyek képletében R hexil-, tiofén-2-metil-, benzil-, fenoximetil-, fenilmerkaptometil-csoportot) mely utóbbiakban a fenjlgyűrű klóratomraal, metil-, metoxi- vagy nitrocsoporttal helyettesítve is lehet, M pedig hidrogénatomot képvisel; ezeket oly módon állítjuk elő, hogy az R és M itt adott meghatározásának megfelelő (IX) általános képletű vegyületeket melegítünk gyengén bázisos oldószerben, egy erős sav és egy legalább 4 pKb-értékű nitrogéntartalmú bázis kombinációját vagy valamely erős savat egymagában tartalmazó katalizátor katalitikus mennyiségének jelenlétében. Az eljárás egyik további előnyös kiviteli alakja esetében oly (VIII) általános képletű vegyületeket áílittmk elő,* antélyek--képletében R hexil-, tiofén-2-metil, a fenilgyűrűben adott esetben klóratommal, metil-, metoxi- vagy nitrocsoporttal helyettesített vagy helyettesítetlen benzil-, fenoximetil-, fenilmerkaptometil-csoportot, M pedig hidrogénatomot képvisel, oly módon, hogy az itt adott meghatározásnak megfelelő (IX) általános képletű vegyületet foszforsavból vagy foszforpentoxidből és nitrogéntartalmú bázisként piridinből vagy kinolinból képezett komplex katalizátorként való alkalmazásával, valamely gyengén bázisos oldószerben melegítünk. Az eljárás egy különösen előnyös kiviteli alakja esetében a (VIII) általános képletnek megfelelő vegyületeket, amelyek képletében R hexil-, tiofén-2-metil-, a fenilgyűrűben adott esetben klóratommal, metil-, metoxi- vagy nitrocsoporttal helyettesített vagy helyettesítetlen benzil-, fenoximetil*, fenilmerkaptometil-csoportot, M pedig hidrogénatomot képvisel, oly módon állítjuk elő, hogy a (IX) általános képletű vegyületet, ahol R és M az itt megadott jelentésűek, valamely gyengén bázisos szerves oldószerben, mégpedig dioxánban, tetrahidrofuránban, etilmetííkétónban, izobutilketonban, metil-n-propil-ketonban. n-propilacetátban, n-butilacetátban, izobutilaeetátban, szek-butilacetatban, dietilkarbonátban vagy dietilénglikol-dimetiléterben, 50 °C és a reákcióelegv forráspontja közötti hőmérsékleten, piridinből és foszforsavból vagy foszforoentoxidból képezett komp-, lex katalizátor jelenlétében, 48 óráig terjedő ideig melegítjük. Még előnyösebben a fIV) általános képletnek megfelelő oly ve^vffeteket álíítunk elő, amelyek képletébén R bei^P- vagy fenoximetil-csoportot képvisel, oly m<Hon, hogy valamely (TII> általános képletű vegyületet — ahol R az itt megadott jelentésű — valamely gvengén bázisos szerves oldószepV>n, amely dioxárt, tetrahidrofurán, etrbnftjiT^trtn, iaofoutilacetát, szék-butilacetát, dietilkaarböiöát, ^ftgy dietÖénglikol-