165150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acélgyártásban használható szintetikus salak előállítására és alkalmazására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1972. VIII. 24. (TA-1204) Közzététel napja: 1974. I. 28. Megjelent: 1976. II. 29. 165150 Nemzetközi osztályozás: C 21 c 5/36 Feltalálók: DR. KAPOLYI László bányamérnök, Budapest, 50% GALAUNER Béla kohómérnök, Tatabánya, 30% ORSZÁGH József oki. bányagazdász, Tatabánya, 20% Tulajdonos: Tatabányai Szénbányák, Tatabánya Eljárás acélgyártásban használható szintetikus salak előállítására és alkalmazására 1 A találmány az acélgyártó kemencéktől függetlenül történő szintetikus salakelőállítási eljárásra vonatkozik. Az igen reakcióképes szintetikus salak az acélgyártó kemencében nyersvashoz adagolva meggyorsítja a nyersvas acéllá válását. 5 Az acélgyártó kemence salakjának döntő jelentősége van a kívánt összetételű acél előállításában. Az acélfürdővel keveredő, illetve a felületén úszó salakban játszódik le azon reakciók döntő többsége, amelyek összességükben a nyersvasból az acélt ered- 10 ményezik. Ezért a meghatározott összetételű acélt -mint terméket - csak gondosan összeválogatott minőségű és mennyiségű salakképző adalékból előállított acélgyári salak mellett nyerhetünk. A hagyományos acéi vártási eljárásokat a salak szempontjából vizsgál- 15 va n.egállapítható, hogy a salakképző anyagokat általában a fémes betét előtt, vagy azzal együtt, továbbá a gyártási művelet alatt esetenként többször is adagolják. Gyakori, hogy a kész acél csapolása előtt a művelet különböző fázisaiban részben vagy egész- 20 ben új salakot képeznek, miután az előzőt lecsapolták. Azt, hogy egy acélgyártási művelet során többféle összetételű salakot is kell gyártani, a kiindulási nyersanyagok, ill. a gyártandó acélminőség okozhatják. 25 A hagyományos eljárásoknál adagolt salakképző anyagok azonban csak egy adott idő után képesek megfelelni az irántuk támasztott követelményeknek, akkor, amikor salakká válnak. A salakká válás alapvető követelményei, hogy a salakalkotóknak el kell 30 érniök az előírt hőmérsékletet, meg kell olvadniok, illetve fel kell oldódniok, másrészt a salakfürdő homogén kell legyen. A hagyományos eljárások legismertebb salakképző anyagai a mészkő, égetett mész, folypát, bauxit, dolomit, kvarchomok, vasérc. A salakképző anyagok hidegen kerülnek az acélgyártó kemencébe. A felmelegedés során az idő függvényében először nedvességüket, esetleges szervesanyag tartalmukat, majd ízzítási veszteségüket veszítik el. Különösen jelentős az égetett mész C02 -tartalmának eltávozása, mert az erősen megmozgatja a folyékony fázist, elősegítve ezáltal a szükséges reakciók lejátszódását. A tiszta salakalkotó komponensek azonban más-más olvadáspontúak. Ezek közül a CaO 2570°C-on, A12 0 3 2050 °C-on, Si0 2 1713°C-on, CaF2 1392 °C-on, FeO 1380 °C-on olvad. Ezekből az adatokból látható, hogy az acélgyártás hőmérsékleti viszonyai között több salakalkotó komponens csak úgy válhat egy folyékony salakfázis alkotó részévé, ha megolvadás nélkül, a szilárd-folyékony-fázishatáron lejátszódó reakciók eredményeképpen két v. több komponensű vegyületek képződnek, amelyek már folyékonyak az acélgyártási hőmérséklettartományban. Érvényes ez elsősorban az égetett mészre, Al2 0 3 -ra, Si0 2 -re. A mész és folyadékfázis, A12 0 3 és folyadékfázis, ül. Si02 és folyadékfázis határán első lépcsőben olyan vegyületek képződnek, amelyek CaO-ban, Al2 0 3 -ban, ill. Si02-ben dúsak. Ezek az átmeneti termékek keletkezésük pillanatában a reakcióba lépő szilárd és 165150 1
