165132. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szennyvízek tisztítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1971. 12. 2. Svédországi elsőbbsége: 1970. 12.2.(16275/70) Közzététel napja: 1974.1. 28. Megjelent: 1976. VI. 30. SE-1597 165132 Nemzetközi osztályozás: B 01 d 15/04; B 01 j 1/04 Feltalálók: WENNERBLOM Bengt Axel mé ok, Sundsvall, Svédország J0RGENSEN Sven Erik, mérnök, Vaerlose, Dánia Tulajdonos: SVENSKA CELLULOSA AKTIEBOLAGET, • Sundsvall, Svédország Eljárás szennyvizek tisztítására 1 A találmány tárgya eljárás szennyvizek tisztítására amikor nagymolekulájú szerves anyagokat - előnyö* sen bázikus csoportokat tartalmazó anyagokat így fehérjéket, polipeptideket, baktériumokat, vírusokat és enzimeket - abszorbeálunk oldataikból. A talál- 5 mány szerint a fenti célra abszorbensként eddig még fel nem használt anyagot alkalmazunk, amely a fent említett szerves anyagokat meglepően nagy kapacitással abszorbeálja oldataikból. Tekintettel arra, hogy az abszorpció során lezajló egyik folyamat feltehetően 10 ioncserés mechanizmus szerint megy végbe, elsőként az ioncserés módszereket ismertetjük. Az utóbbi tíz évben az ioncserés módszerek az elválasztási műveletek között mind analitikai, mind kémiai technológiai és üzemi eljárási szinten egyre 15 nagyobb jelentőségre tettek szert. A gyakorlatban használt ioncserélő anyagok többsége teljes mértékben szintetikus, és háromdimenziós polimer vázból áll, amelyekben a polimer molekulákhoz kovalens kötésekkel negatív vagy pozi- 20 tív töltésű csoportok kapcsolódnak. A polimer váz pl. térhálós polisztirol lehet. A negatív csoportok közül példaként a szulfonsav- vagy karboxilcsoportokat, míg a pozitív csoportok közül példaként az aminovagy ammóniurncsoportokat említjük meg. Ezek a 25 pozitív és negatív csoportok ionos kötés formájában negatív vagy pozitív töltésű csoportokat kötnek meg. A negatív töltésű csoportokat tartalmazó anyagokat - amelyek ennek megfelelően pozitív töltésű ionok megkötésére alkalmasak - kationcserélőknek, míg a 30 pozitív töltésű csoportokat tartalmazó, és ennek megfelelően negatív töltésű ionok megkötésére alkalmas anyagokat anioncserélőknek nevezik. Az ilyen típusú ioncserélőket főként kis molekulasúlyú ionok megkötésére alkalmazzák, pl. a vízlágyítás során. A fenti típusú ioncserélők nagy ioncserélő kapacitással és nagy kémiai stabilitással rendelkeznek, hátrányuk azonban, hogy viszonylag költségesek. A szintetikus ioncserélő gyanták legnagyobb hátránya az, hogy a megfelelő stabilitás biztosítása érdekében olyan sűrű térhálós vázat kell előállítani, amelyen a nagyobb molekulájú ionok már nem képesek keresztülhaladni, így azok csak rendkívül kis mértékben abszorbeálódnak az ioncserélőn. Ennek következtében nagymolekulasúlyú ionok abszorbeálására elsősorban cellulózalapú ioncserélőket alkalmaztak. A szakirodalom számos eljárást ismertet ioncserélőként felhasználható cellulózszármazékok előállítására amelynek során a cellulózmolekulába különféle reagensek felhasználásával megfelelő szubsztituenseket visznek be. Ezeket a viszonylag bonyolult és költséges eljárásokat itt nem ismertetjük részletesen, röviden csak néhány példát adunk meg. így pl. már ismert, hogy a karboximetil-cellulóz (CMC) ioncserélőként alkalmazható. Ezt az anyagot alkálicellulózból állítják elő úgy, hogy a kiindulási anyagot monoklórecetsawal kezelik. A kapott terméket adott esetben pl. epiklórhidrines kezeléssel térhálósítják, és így vízben kevésbé duzzadó anyagot állítanak elő. Ezt az ioncserélő anyagot elsősorban 165132 1
