165124. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olajban oldott, nagy molekulasúlyú mannich-féle kondenzációs termékek előállítására
165124 7 anyagot tartalmazó olajokat koncentrátumokként használhatjuk fel kenőolajok előállításához. A találmány szerinti, alifás savakkal módosított nagymolekulasúlyú Mannich-kondenzációs termékeket például az alábbi reagensek felhasználásával állíthatjuk elő: (1) Nagymolekulasúlyú alkil-helyettesített hidroxiaromás vegyületek: A nagymolekulasúlyú alkilcsoporttal helyettesített hidroxiaromás vegyületek közül példaként a propilfenolt, polibutilfenolt és egyéb polialkilfenolokat említjük meg. Ezeket a polialkilfenolokat fenol alkilező katalizátor (pl. BF3 ) jelenlétében végzett alkilezésével állíthatjuk elő. A reakcióban a fenolt a nagymolekulasúlyú polipropilénnel, polibutilénnel vagy egyéb polialkilén-vegyületekkel reagáltatjuk, és így a benzolgyűrűre 600-100 000 átlag-molekulasúlyú alkil-szubsztituenseket viszünk fel. A 600-as vagy annál nagyobb átlag-molekulasúlyú alkilhelyettesítőket monoolefinek, elsősorban 1-monoolefinek nagymolekulasúlyú polimerjeiből, például polipropilénekből, polibutilénekből vagy egyéb polimerekből képezhetjük. Ugyancsak előnyösen használhatjuk fel a mono-olefinek kopolimerizálható monomerekkel képzett kopolimerjeit is, ahol a kopolimermolekulák legalább 90 súly% mennyiségű monoolefin-egységeket tartalmaznak. A kopolimerek közül példaként a butének (butén-1, butén-2 és izobutilén) kopolimerizálható monomerekkel képezett kopolimerjeit említhetjük meg, amelyek kopolimer-molekulánként legalább 90 súly% propilén- vagy buténegységet tartalmaznak. A propilénnel vagy buténnel kopolimerizálható monomerek kis mennyiségű, nem reakcióképes poláros csoportot, például klóratomot, brómatomot, keto-, éter- vagy aldehidcsoportot tartalmazó monomerek lehetnek, amelyek a polimer olajban való oldhatóságát nem rontják észrevehető mértékben. A propilénnel illetve a felsorolt buténekkel kopolimerizálható monomerek alifás vegyületek lehetnek, azonban nem alifás csoportot is tartalmazhatnak - ilyenek például a sztirol, metilsztirol, p-dimetil-sztirol, divinilbenzol és hasonlók. A propilénnel illetve a felsorolt buténekkel kopolimerizálható monomerek korlátozásából nyilvánvaló, hogy a propilén illetve a felsorolt butének polimerjei és kopolimerjei lényegében alifás szénhidrogén-polimerek. Ennek megfelelően a kapott alkilezett fenolok lényegében alkil-szénhidrogén-szubsztituenseket tartalmaznak, ahol a szubsztituensek átlagos molekulasúlya •. 600-nál nagyobb. A felsorolt nagymolekulasúlyú hidroxiaromás vegyületeken kívül olyan vegyületeket is felhasználhatunk, amelyeket eddig a kismolekulasúlyú Mannich-kondenzációs termékek előállítására alkalmaztak. Ilyen vegyületek például a következők: nagymolekulasúlyú alkilcsoportokkal helyettesített rezorcin, hidrokinon, krezol, katechol, xilenol, hidroxidifenil, benzilfenol, fenetilfenol, naftol és tobnaftol. A korábban említett előnyös bisz-Mannich-kondenzációs termékek előállítására legcélszerűbbek a polialkil-8 fenol-reagensek, például polipropilfenol vagy polibutilfenol, amelyek alkücsoportjának átlagos molekulasúlya 600—3000. Különösen előnyös a polibutilfenol, amely 850-2500 átlagos molekulasúlyú alkil-5 láncot tartalmaz. (2) =NH csoportot tartalmazó reagensek: Az =NH csoportot tartalmazó reagensek például alkilén-poliaminok, elsősorban polietilén-poliaminok lehetnek. Egyéb olyan szerves vegyületeket is felhasz-10 nálhatunk, amelyek legalább egy =NH csoportot tartalmaznak, és ismert módon Mannich-kondenzációs termékek előállításához alkalmazhatók. E vegyületek közül példaként a következőket említjük meg: mono- és di-amino-alkánok és helyettesített szárma-15 zékaik, például etilamin és dietanolamin, aromás diaminok, például feniléndiamin, diamino-naftalinok, heterociklusos aminők, például morfolin, pirrol, pirrolidin, imidazol, imi jazolidin és piperidin, melamin, és a felsorolt vegyületek helyettesített származékai. 20 Az alkilén-poliamin-reagensek közül a következőket soroljuk fel: etiléndiamin, dietiléntriamin, trietiléntetramin, tetraetilén-pentamin, pentaetilén-hexamin, hexaetilén-heptamin, oktaetilén-nonamin, heptaetilén-oktamin, nonaetilén-dekamin, dekaetilén-25 undekamin és a felsorolt aminők elegyei, amelyek nitrogéntartalma a H2 N-(A-NH) X -H általános képletű alkilén-poliaminokénak felel meg, ahol A kétértékű etiléncsoportot jelent és x 1 és 10 közötti egész számot képvisel. A reakcióban előnyösen hasz-30 nálhatjuk fel a megfelelő propilénpoliaminokat, például a propilén-diamint, di-, tri-, tetra- illetve penta-propilén-tri-, -tetra-, -penta- és -hexa-aminokat is. Az alkilén-poliaminokat általában ammónia és dihalogénalkánok, például diklóralkánok reakciójával 35 állítjuk elő. Alküén-poliamin-reagensként például 2-11 mól ammónia és 1-10 mól 2-6 szénatomos diklóralkánok reakciójával előállított termékeket alkalmazhatunk. A kiindulási anyagként felhasznált diklóralkánokban a klóratomok különböző szénato-40 mokhoz kapcsolódnak. (3) Aldehid-reagensek: A találmány szerinti nagymolekulasúlyú termékek előállításához felhasználható aldehid-reagensek közül az alifás aldehideket, így a formaldehidet (illetve 45 paraformaldehidet és formaiint), acetaldehidet és aldolt (ß-hidroxi-butiraldehidet) említjük meg. Előnyösen formaldehidet, paraformaldehidet, vagy formaldehid leadására képes reagenseket alkalmazunk. (4) Alifás sav-reagensek: 50 A találmány szerinti eljárásban felhasználható alifás sav-reagensek összesen (tehát a karboxilcsoport szénatomját is beleértve) körülbelül 6—30 szénatomot tartalmazhatnak, és alkánkarbonsavak (telített karbonsavak) vagy alkénkarbonsavak (egy telítetlen 55 kötést tartalmazó vegyületek) lehetnek. A szénatomszám felső határát csak az szabja meg, hogy az ilyen nagy szénatomszámú karbonsavak könnyen beszerezhetők vagy előállíthatók-e. Az alifás karbonsavak természetes vagy szintetikus mono-, di- vagy trikar-60 bonsavak lehetnek. A természetes alifás karbonsavak 4
