165114. lajstromszámú szabadalom • Berendezés speciális szabálytalan háromszög hálózat kialakítására és egyenlőoldalú háromszögekből álló szabályos hálózathoz történő hozzárendelésére

3 165114 4 Numerikus megoldás esetén a számolási idő és a tárolószükséglet hasonlóképpen a hálózati csomópon­tok számával arányos, tridiagonális egyenletrendszer alkalmazásakor. Ennek következtében nagyobb szá­mítógépek tárolási kapacitását is viszonylag hamar 5 kimerítik az ilyen jellegű számítások. Szabálytalan hálózatok alkalmazásával a hálózati csomópontok száma jelentősen csökkenthető, ekkor azonban a probléma megoldásához legjobban alkal­mazható szabálytalan hálózat más problémák megöl- \Q dására nem használható. Ennek következtében mo­delltechnikái vizsgálatok esetén minden egyes prob­léma megoldásához új hálózattáblát kell készíteni, numerikus megoldás esetén pedig új program szükséges, vagy egy rendkívül komplikált, különle- 15 gesen nagy tárolási kapacitást és számítási időt igény­lő komplex programot kell kidolgozni. Az eljárás tehát mindkét esetben (numerikus vagy modelltechni­kái megoldás) igen idő- és költségigényes. Minthogy a numerikus megoldás esetén szabálytalan hálózatokból 20 szabálytalan egyenletrendszerek adódnak, a szükséges számítási idő a csomópontok számának növekedése függvényében exponenciálisan növekszik, ennek meg­felelően egy probléma vizsgálata szabálytalan hálózat segítségével még akkor is sokkal több időt vesz 25 igénybe a szabályos háromszöggel történő megoldás­nál, ha a csomópontok száma lényegesen kisebb, mint a szabályos hálózat esetén. Fokozottan jelentkezik ez abban az esetben, ha a szabályos hálózatból nyert egyenletrendszert lokális egydimenziós eljárás segítse- 30 gével tridiagonális egyenletrendszerré lehet redukálni. Célunk a jelen találmánnyal olyan berendezés kialakítása hálózatok előállítására, sík tereppel, első­sorban geohidraulikus áramlási tereppel kapcsolatos problémák modelltechnikái vagy lokális-egydimenziós 35 numerikus eljárással (alternating-derection methods) történő megoldásához, amellyel a szabályos és sza­bálytalan hálózatok említett hátrányai kiküszöbölhe­tők és ugyanakkor mindkettő előnyei felhasználhatók egyenlőoldalú háromszögekből álló szabályos hálózat 40 csomóponti és összekötő elemeinek, valamint változ­tatható kialakítású szabálytalan háromszöghálózat ha­sonló elemeinek egyértelmű egymáshoz rendelésével. A kitűzött feladatot a találmány szerinti berende­zéssel úgy oldjuk meg, hogy a hálózat egyes három- 45 szögeinek oldalai flexibilis összekötőelemekből áll­nak. Ezeket az összekötőelemeket síkban, célszerűen térképen három irányban kifeszített, változtatható hosszúságú fonalak szakaszai alkotják, amelyek a háromszögek csúcsainál síkban eltolható csomóponti 50 elemekkel vannak összefogva úgy, hogy a csomóponti elemeken mindig hat-hat összekötő elem van átvezet­ve. A fonalak hossza úgy változtatható, hogy közben feszítésük nem engedi ki. Ez célszerűen úgy érhető el, hogy egyik végüket tűvel rögzítjük, másik végük pedig 55 vezetőelemeken keresztül tárcsákra van feltekercselve. A tárcsák közös tengelyen helyezkednek el és súrlódó tengelykapcsolón keresztül motorral vannak meghajt­va. A csomóponti elemek célszerűen gyűrűk, amelyek elcsúsztathatok, és tűk segítségével időlegesen vagy; 60 állandóan rögzíthetők. A fonalak legalább két feszí­tési irányban számozással vannak ellátva. A csomó­ponti elemek számozása az egymást keresztező fona­lak számjeleiből adódik. A berendezés összeállítható például egy térképen, 65 amelyen a különböző terepegyenetlenségek, potenci­álgradiensek eloszlása, külső és belső határvonalak stb. jelölve vannak. A csomóponti elemek tetszőleges elmozdításával a fonalak, és ezzel az összekötő elemekként működő fonalszakaszok hossza megválto­zik. Az összekötő elemekből így kialakult háromszö­gek eltorzulnak, és az inhomogenitások, szegélyvona­lak, potenciálgradiensek, stb. jól követhetők. A hálózat kialakításakor csupán arra kell ügyelni, hogy a csomóponti elemek elmozdításakor egyetlen összekö­tőelemet se hagyjunk ki. Tehát az eltolás után is minden csomópontból hat összekötőelemnek kell kiindulni. Több csomóponti elemnek egy tereppontba (többszörös csomópont) történő összeesése egy vagy több összekötőelem hosszát és az általuk bezárt szöget nulla értékre csökkenti. Ha az így egybeeső csomóponti elemeket egy elemnek vesszük, a csomó­pontok száma nem marad állandó, vagyis egy csomó­ponton nem mindig azonos számú összekötőelem halad keresztül. Ennek következtében szabálytalan hálózat' jön létre szemmel láthatóan szabálytalan csomóponti eloszlással. Egyszerű vizuális értékeléssel vagy speciális szabályzószerkezettel megoldható, hogy torzulás során mindig hegyesszögű háromszögek ala­kuljanak ki. A találmány szerinti berendezés, illetve hálózat segítségével az így kialakult szabálytalan háromszöghálózat csomópontjai szabályos, egyenlő­oldalú háromszögekből álló hálózat csomópontjaihoz rendelhetők hozzá, és így a szabálytalan hálózat elemeinek számozása a hozzájuk rendelt szabályos hálózat elemeinek megfelelően történhet. így könnyen felismerhető, hogy a szabálytalan hálózat mely elemeit kell duplán vagy akár többszörösen számozni, és mely összekötőelemeket kell nulla hossz­értékkel figyelembe venni. A találmány szerinti berendezéssel kialakított sza­bálytalan háromszöghálózat tehát ily módon egyenlő oldalú háromszögekből álló szabályos hálózat által biztosított előnyök (a tökéletes illeszkedés és ennek következtében a csomóponti elemek számának lénye­ges csökkenése a szabályos hálózathoz képest) teljes mértékben használhatók. A szabálytalan hálózatnak a szabályos háromszögekből álló hálózathoz történő hozzárendelésével a probléma numerikus vagy modell­technikái megoldása már ennek segítségével történhet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a modelltechnikái vizsgálatok során több alkalommal felhasználható kész hálózattáblák vagy hálózatelemek alkalmazhatók. A probléma numerikus megoldása a szabályos háromszöghálózatra vonatkozó lokális egydimenziós eljárással (alternating-direction methods) történik, amelynek során olyan tridiagonális egyenletrendszert kapunk, amelyben az ismeretlenek száma megegyezik az egyenletek számával. Ezzel optimálisan alkalmaz­ható számítógép-programok kidolgozása válik lehetővé. A találmány szerinti berendezéssel tehály ily módon elértük, hogy a szabálytalan és szabályos hálózatok minden előnye kihasználható legyen hátrányaik hatása nélkül. A találmány további részleteit kiviteli példán, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon 1. ábra a találmány szerinti modellhálózat egyenlő­oldalú háromszögekből álló hálózathoz hoz­zárendelve, a 2

Next

/
Thumbnails
Contents