165110. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üzemben kevert aszfaltcement előállítására

165110 5 vonjuk be, mivel a nagyobb részecskék már teljesen aszfalttal vannak bevonva, a kisebb részecskék pedig szintén aszfaltbevonattal lesznek ellátva az által, hogy a nagyobb szemszeméretű részecskéken kialakult aszfaltbevonatba beágyazódnak. Az aszfalt viszkozitásának növekedése ebben a szakaszban feltétlenül szükséges, mivel a krémszerű konzisztencia kialakulása teszi lehetővé azt, hogy a készkeverékben szétválási hajlam egyáltalában ne lépjen fel ás az aszfaltbeton azonnali felhasználása esetén - ha a keverékét egy alapra bevonatként felhordjuk - a krérnszerű konzisztencia olyan kitűnő stabilitást biztosít, hogy a réteg pihentetés nélkül hengerléssel azonnal tömöríthető. A jelen találmány kivitelezésénél fontos körülmény minden egyes esetben a határt megvonni a durva szemcseméretű frakció és a finom szemcseméretű frakciók között, mivel a durva szemcseméretű frakciót kell a teljes aszfaltmennyiséggel a keverőberendezésben elkeverni, a finomfrakciót pedig a keverési művelet egy későbbi szakaszában lehet hozzáadni. A durva és finom szemcseméretű frakció meghatározását különböző próbakeverékek alapján lehet elvégezni, ahol a határvonalat az egyes frakciók között változtatják annak megfigyelésével, hogy milyen mértékben vonja be aszfaltfilm a durva szemcseméretű ásványi adalékanyag részecskéit, attól függően továbbá, hogy az aszfalt viszkozitása a durva szemcseméretű ásványi adalékanyaggal való megkeverés után krémszerűvé alakul-e át, végül milyen magas a próbakeverék Marshall-stabilitása. A helyes határvonal úgy határozható meg, hogy ebben az esetben a keverék összes ásványi adalék részecskéjét az aszfalt teljesen befedi, az aszfalt számottevő krémszerű konzisztenciává történő átalakulása még nem történik meg a durva szemcseméretű ásványi adalékanyag frakcióval történő elkeveréskor és a Marshall—stabilitási érték legmagasabb. Azt találtuk továbbá, hogy a próbakeverési eljárás — amely bizonyos időt vesz igénybe — kombinálható vagy helyettesíthető az ipari gyakorlatban az alábbiakban ismertetett meghatározási módszerrel, amely szintén szemlélteti azt az okot, miért viselkednek különbözőképpen egy bizonyos részecskeméret alatt az ásványi adalékok, ha azokat a folyékony aszfalttal elkeverjük a durva szemcseméretű részecskékhez képest. A meghatározási módszerhez pl. 6 cm belső átmérőjű és 40 cm hosszú üvegcsövet alkalmazunk. Az üvegcsövet egyik végén bedugaszoljuk. Az üvegcsövet először vízzel megtöltjük, hogy a cső belső felületét megnedevítsük, majd a vizet a csőből kiontjuk. A dugót eltávolítva az üvegcsőből a még benne levő vizet teljesen kirázzuk. Ezután az üvegcsövet ismét bedugaszoljuk, az előírt szemcseméret eloszlású ásványi adalékot öntjük az üvegcsőbe, míg az kb. harmad részéig megtelik. Az üvegcsövet vízszintesen tartjuk mindkét kézzel akként, hogy az anyagot a cső teljes hosszában elosszuk. A cső nyitott végét kezünkkel befogjuk. Az üvegcsövet tízszer gyorsan vízszintes hossztengelye körül megforgatjuk, majd a cső tartal-6 mát kiontjuk. A cső falához még hozzátapadó ásványi részecskéket vízzel kiöblítjük egy szitasorozaton keresztül és az így meghatározott legnagyobb részecskék képezik a keverőberendezésbe beadagolandó ásványi 5 adalékok részecskeméretének felső határát, amelyet a durva szemcseméretű szemcsefrakciónak a teljes aszfaltmennyiséggel való gondos elkeverése után a keverőberendezésbe finom szemcsefrakció alakjában beadagolunk. A meghatározás során az Üvegcső nedves 10 falához tapadó részecskék ui. nem képesek a keverő« berendezésben jelenlevő aszfalton áthatolni éi így a folyékony aszfaltban visszamaradnak, miközben an= nak viszkozitása krémszerű konzisztenciára változik. Az üvegcső forgatása után az abból kiöntött durvább 15 részecskék képesek az üvegcső falán levő víz felületi feszültségét leküzdve a csőből eltávozni. Ezek a durvább szemcseméretű részecskék képesek a keverőberendezésben is a jelenlevő folyékony aszfalt felületéről eltávozni és így nem változtatják a folyékony 20 aszfalt viszkozitását a keverőberendezésben. Az üvegcsöves meghatározási módszert ki kell terjeszteni az előírt szitaelemzési értékkel összhangban az összes ásványi adalékanyagokra, mivel a durvább szemcseméretű ásványi adalékanyagok teszik, a meghatározást 25 reálissá, a finom adalékanyagokat ugyanis a durvább szemcseméretű adalékanyagok keverik és ez a szabály érvényesül az aszfaltgyártó üzemek keverőberendezéseiben is. A jelen találmány kidolgozása során számos 30 különböző fajta ásványi adalékanyagot vizsgáltunk és azt találtuk, hogy az a szemcseméret határ, amelynél az ásványi adalékot a keverőberendezésben az aszfalttal először elkeverendő durvafrakcióra és a keverőberendezésbe később beadagolandó finom szemcsemé-35 retű frakcióra kell felosztani, legfeljebb 2 mm, legtöbb esetben azonban legfeljebb néhány tized mm. A 2 mm-es határérték alkalmazásával mindenkor jelentős javulást értünk el a Marshall-stabilitásban a technika állásából ismert keverési módszerekhez képest, 40 azonban a legnagyobb Marshall-stabilitás elérésére a határt gyakran ennél kisebb méretre, pl. 1,7 mm-re kell beállítani. A találmányt közelebbről a következő két példában ismertetjük: 45 1. példa Ásványi adalékként a következő anyagokat alkalmazzuk: kavics, 2-30 mm szemcseméretű súly% 54,6 50 homok, 0,09 — 2 mm szemcseméretű súly% 39,5 töltőanyag 0,002 - 0,09 mm szemcseméretű súly% 5,9 Bitumenes kötőanyagként 80 penetrációs értékű aszfaltot használunk, az aszfalt súlya az ásványi 55 adalék teljes súlyára számítva 4,3 súly% A teljes ásványi adalékot megszárítjuk és felmelegítjük a keverési hőmérsékletre. Két aszfaltkeveréket készítünk. Az „A" keveréket szokásos módon készítjük akként, hogy a teljes ásványi adalékanyag 60 mennyiséget az aszfaltüzem keverőberendezésében 3