165066. lajstromszámú szabadalom • Szinterbronz bázisú csiszolóanyag
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG 1:3» l'lhii'!- .. ;.i Ä.'-" mgk ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1972. IV. 24. JU-257 Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1971.IV. 26. (P 2120260.9) Közzététel napja: 1974.1.28. Megjelent: 1975. XI. 30. 165066 Nemzetközi osztályozás: C 09 k 3/14 Feltalálók: GÜNTER Gerloff mérnök, Glinde. KLAUS Mertl technikus, Reinbek, ULRICH Völker okL mérnök, Reinbek, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Jurid Werke GmbH., Glinde bei Hamburg, Német Szövetségi Köztársaság Szinterbronz bázisú csiszolóanyag 1 A találmány nagy dörzsértékű, csekély kopású és kis mértékben korrodáló csiszolóanyagra vonatkozik. A gyakorlatban más ismeretesek nagy dörzsértékű, csekély kopású csiszolóanyagok. Ezek a csiszolóanyagok szintervas bázisúak, de jó csiszoló tulajdonságaik mellett az a hátrányuk, hogy korrózióállóságuk nem megfelelő, emiatt felhasználási lehetőségeik korlátozottak. Csekély korrózióállósággal rendelkeznek az ismert bronz bázisú csiszolóanyagok is. Ezekbe kielégítően nagy dörzsérték elérése céljából ún. csiszolóvázanyagok pl. kvarchomok, korund, szilikát és más oxidok vannak beépítve, amelyek a csiszolóanyagok saját kopását csökkentik, azonban hátrányos módon az ellenanyag pl. fékdob, féktárcsa kopását aránytalanul megnövelik. így ezeknek a csiszolóanyagoknak pl. gépkocsiknál való alkalmazása esetén ott, ahol normális körülmények között az ellenanyag szürkeöntvény, temperöntvény vagy acélöntvény, igen nagy kopás mutatkozik. A találmány célja egy olyan csiszolóanyag készítése, amely az eddigieknek megfelelő saját kopási feltételek mellett jó csiszoló tulajdonságokkal rendelkezik és emellett jelentéktelen a korrodálása. Ez a cél a találmány szerint olyan szinterbronz bázisú csiszolóanyaggal érhető el, amely adalékként 4—15% titánt és/vagy a periódusos rendszer VI., VII. és/vagy VIII. csoportjába tartozó valamely fémet, továbbá 5—25% grafitot és 60—91% rezet vagy bináris ólombronz kivételével az ismert bronzok valamelyikét tartalmazza és amelynek az a lényege, hogy a grafitból 20—80% műgrafit, a maradék pedig lamellás grafit. Meglepetéssel volt tapasztalható, hogy egy ilyen szinterbronz csiszolóanyag alkalmazásával olyan kiváló 5 csiszoló tulajdonságokat lehet elérni, amelyek a többi bronzzal szemben lényeges haladást jelentenek. Ha a csiszoló anyagban különben azonos körülmények között kisebb a műgrafit aránya mint a találmány szerint megadott érték, azaz kisebb mint a grafit 10 mennyiségének 20%-a, akkor a dörzsérték túl alacsony lesz és ezenkívül az anyag nehezen szinterizálható. Ha a műgrafit aránya 80%-nál nagyobb, akkor kedvezőtlen csiszolótulajdonságok észlelhetők és pl. a „stick-slip" néven ismert jelenség lép fel. 15 A találmány szerinti csiszolóanyagban célszerű az elektrografit különösen a keményre égetett elektrografit mint műgrafit alkalmazása. Mind a műgrafit mindpedig a lamellás grafit előnyösen 60-800 fim szemcse nagyságú. 20 Az elektrografitnak közismerten magas a dörzsértéke (JJL > 0,3) összehasonlítva a lamellás grafitéval (fi < 0,16). Az ún. keményre égetett elektrografit, amely a közönséges elektrografithoz képest 7-8-szoros keménységű, különösen nagy 25 dörzsértékű és igen kis mértékben kopik. Azt találtuk, hogy a lamellás grafittal történő keverése esetén nem lép fel az ellenanyagban olyan káros hatás a találmány szerinti csiszolóanyagok alkalmazása esetén mint az oxidokat tartalmazó ismert csiszolóanyagoknál. 30 Megállapítást nyert, hogy az elektrografit és a 165066 1
