164970. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6,7 - dihidro- 17béta-hidroxi-3-oxo-3'H-ciklopropa [6,7]-17alfa- pregn -4-ÉN-21-karbonsavak és sóik előállítására

164970 múlva ismét összegyűjtöttük, és a hólyagból katéterezéssel eltávolított vizelettel egyesítettük. Mindegyik állat kétféle vizeletét nátriumra és káliumra elemeztük; összegüket mikroegyenérték/kg-ban fejeztük ki. Az ezekből az összegekből ±95% megbízhatósági határok között meghatározott átlagos log (Na X 10/K) arányok összehasonlítása az aldoszteron elleni hatás mutatószámaként szolgált ebben a meghatározásban. Amikor a 6a, 7a-dihidro-17|3-hidorxi-3-oxi-3' H- ciklopropa [6,7]-17a-pregn-4-én-21-karbonsavas káliumot, az 1. példában szemléltetett és a továbbiakban (A) vegyületnek nevezett terméket az említett eljárással megvizsgáltuk, az 1. táblázatban feltüntetett eredményeket kaptuk. 1. táblázz it Vegyület Adí Aldoszteron ig Vegyület Középérték 10g(Naxl0/K) nincs (kontroll) nincs (kontroll) szpironolakton szpironolakton (A) vegyület (A) vegyület 0 10f/g/allat lOjug/állat lOjug/állat 10 Mg/állat 10 Mg/állat 0 0 2 mg/kg 8 mg/kg 1 mg/kg 4 mg/kg 1,272 ±0,105 0,528 ± 0,065 0,900 ±0,160 1,127 ±0,210 1,012 ± 0,205 1,248 ± 0,170 A táblázat adataiból következik, hogy az 1. példa termékének anti-aldoszteron hatása ebben a kísérletben 304%-át teszi ki a szpironolaktonének (megbízhatósági határ 233-434%). Az aldoszteron-hatás meg- 25 fordítása a vegyületnél és az összehasonlító modellvegyületnél statisztikusán jelentékeny volt (P < 0,05 párhuzamos kísérletekben, amikor mindegyik állatot saját kontrolljaként használtunk). A peteérést gátló aktivitás vizsgálatát Clauberg[C. 30 Zentr. Gynakol. 54,2757 (1930)] módszerének módosításával végeztük a következőképpen: Körülbelül 1 kg súlyú fejletlen nőstény házinyulak 3-4 egyénből álló csoportjait ivaréretté tettünk azáltal, hogy hat egymásután következő napon szubkután 17j3-össz- 35 tradiolt injektáltunk, majd az utolsó injekció utáni naptól kezdve 5 egymást követő napon szubkután vagy perorálisan kukoricaolajban oldott vagy szuszpendált vizsgálandó vegyületet adtunk be. Általában a vegyület kezdeti napi adagja 0,1 ml kukoricaolajban 40 szubkután beadott 1 mg volt. A hasonlóan kezelt, de csak kukoricaolajat kapott többi állat kontrollként szolgált. A peteérést előidéző utolsó injekció után a hatodik napon az állatokat leöltük, és mindegyik méhének egy metszetét szövettanilag vizsgáltuk, és a 45 méhbelhárty a-mirigyek elágazottságának fokát McPhail [J. Physiol. 83, 145 (1934)] módszere szerint osztályoztuk. A +1 jellel az egyedül ösztrogénnel elért peteérést előidéző hatást jelöljük, és a mirigyes sarjadzás hiánya jellemzi. A +2 jel az ösztrogénnel peteérlelt állatokban a szubkután adagolt körülbelül 0,05 mg progeszteron hatásának felel meg, és a minimális peteérést gátló hatás jelölésére használjuk. A +3 és +4 jeleket a nagyobb adagokban («» 0,1 mg) szubkután beadott progeszteron által előidézett erős peteérést gátló hatás jelölésére használjuk. Ha a kísérleti állatokban az átlagos osztályozás 1 mg adag esetében +2-nél kisebb, akkor a vegyület hatástalannak tekinthető. Ha ilyen adagmennyiségnél +2-nél nagyobb osztályozási átlagértéket kapunk, akkor a beadott vegyület 0,5, 0,2, 0,1, 0,05,0,02, 0,01... mg sorozat szerint csökkenő mennyiségeivel megismételjük a kísérletet addig, hogy a +2 átlagos hatásjel elérésére elégtelen adagot meghatározhassuk. Ekkor a vegyület progeszteronra vonatkoztatott hatásosságát százalékban kifejezve úgy számítjuk ki, hogy a legközelebbi nagyobb adagot 0,05-tel osztjuk, és 100-zal szorozzuk. Az 1. példa termékével, az (A) vegyülettel végzett ilyen kísérletek eredményeit a 2. táblázatban foglaltuk össze. A vegyületet kukoricaolajban szubkután adtuk be. 2. táblázat Vegyület Adag (mg) Állatok száma Hatás jele (átlagos) (A) 1 Ezek az adatok azt mutatják, hogy az 1. példa szerint készült vegyületek a leírt kísérletekben nem idéznek elő peteérést gátló mellékhatást. A szakértő előtt nyilvánvaló, hogy mind az állati, mind az emberi gyógyászat számára értékes gyógy-60 1,5 szerek kidolgozásában alapvető fontosságú az egyes biológiai hatások megállapítására szolgáló szabványos kísérletekben a hatásosság megfigyelése. A találmány szerinti vegyületek sói úgy állíthatók elő, hogy a 6,7-dihidro-17j3-hidroxi-3-oxo-3' H-ciklo-2