164908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triciklikus iminek előállítására

5 164908 6 halogénezett szénhidrogénekben vagy dietilénglikol­dimetiléterben, szobahőmérséklet és a reakció­elegy forráspontja közötti hőmérséklet-tartomány­ban hajthatjuk végre. A kiindulási anyagként felhasznált (IX) általános képletü aminők uj vegyületek, melyeket önmagában ismert módon a megfelelő karbonsavhalogenideknek és (III) általános képletü diaminoknak az aminálási­reakcióknál szokásos körülmények között végrehaj­tott reagáltatásával állithatunk elő. A (IX) általános képletü aminők vizelvonószer­rel (pl. előnyösen foszforpentoxid és kovasavgél elegyével) történő egyszerű melegítéssel a kivánt (I) általános képletü iminekké ciklizálhatók. A gyü­rüzárást célszerűen szerves oldószerben (pl. aro­más szénhidrogénekben, mint pl. benzolban vagy tokióiban) szobahőmérséklet és a reakcióelegy for­ráspontja közötti hőmérséklet-tartományban hajt­hatjuk végre. Az (I) általános képletü iminek mono- vagy di­-savaddiciós sókat képeznek. A sóképzéshez pl. hidrogénhalogenideket (pl. sósavat vagy hidrogén­bromidot), más ásványi savakat (pl. kénsavat) vagy szerves savakat (pl. benzoesavat, ecetsavat, oxál­savat, citromsavat, tejsavat, maleinsavatvagy me­tánszulfonsavat) alkalmazhatunk. A szabad bázisok olykor kristályosan állithatók elő. Az oxalátok különösen jól kristályosodó vegyü­letek. A gyűrűben helyettesitett (I) általános képletü vegyületek a két sztereoizomer keveréke alakjában képződnek. A sztereoizomer formákat kivánt eset­ben pl. frakcionált kristályosítással vagy kroma­tografálással szétválaszthatjuk. Az (I) általános képletü iminek farmakodinami­kus hatással rendelkező vegyületek, melyek pl. depresszió és Parkinson-betegség kezelésére al­kalmazhatók. Az (I) általános képletü uj vegyületek egyik je­les képviselője - az 1 klőr-N-(2-dimetilaminoetil)­-10,11 -dihidro-5H-dibenzo|á,djcikloheptén-5-imin -igen kedvező antidepressziv hatással rendelkezik, anélkül, hogy antikolinerg hatást gyakorlatilag ki­fejtene. Az N-(2-dimetilaminoetil)-10,ll-dihidro-5H-di­benzo|a,d]cikloheptén-5-imin és a 3-ciano-N-(2-di­metilaminoetil)-10,11-dihidro-5H-dibenzo[a,d]ciklo­heptén-5-imin nagyon erős központi és perifériás antikolinerg hatást mutat. Mindkét vegyület a Par­kinson-betegség kezelésére alkalmazható. A 3--klór-N-(2-dimetilaminoetil)-10,ll-dihidro-5H-di­benzo]á,a!lcikloheptén-5-imin antidepressziv és an­tikolinerg hatást fejt ki. Az l,3-diklór-N-(2-dimetilaminoetil)-10,ll-di­hidro-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-imin diurerikus hatással rendelkezik. Az (I) általános képletü iminek továbbá köhö­géscsillapitó és vizelethajtő hatással is rendelkez­nek. Az (I) általános képletü uj vegyületek toxicitása alacsony. Az l-klór-N-(2-dimetilaminoetil)-10,11 --dihidro-5H-dibenzo[a,dlcikloheptén-5~imin halálos dózisa (LDCQ) egéren mintegy 750 mg/kg p.o. Az (I) általános képletü vegyületeknek a humán­gyógyászatban alkalmazott dózisai a hatóanyagtól ' és a felhasználás céljától függően igen tág határo­kon belül változtathatók. Orális adagolás esetén a napi hatóanyagmennyiség általában mintegy 50 mg és mintegy 300 mg közötti érték. Előnyösek azok az (I) általános képletü vegyüle­tek, melyekben X jelentése etilén- vagy vinilén­csoport és R, jelentése hidrogén- vagy halogén­atom. Az (I) általános képletü imineket a gyógyászat­ban különböző betegségek kezelésére alkalmazhat­juk. A készítmények az (I) általános képletü ve­gyületet vagy sóját és enterális vagy parenterális adagolásra alkalmas, szerves vagy szervétlen iners hordozóanyagokat (pl. vizet, zselatint, gumi ara­bicumot, tejcukrot, keményitőt, növényi olajokat, polialkilénglikolokat, vazelint stb.) tartalmaznak. A készitményeket szilárd (pl. tabletta, drazsé, kup vagy kapszula) vagy folyékony (pl. oldat, szuszpenzió vagy emulzió) alakjában készithetjük ki. A készítmények adott esetben sterilezhetők és/ vagy segédanyagokat (pl. konzerváló-, stabilizáló-, nedvesitő- vagy emulgeálószereket, az ozmózis­nyomás változását előidéző sókat) továbbá gyógyá­szatilag hatékony további vegyületeket is tartal­mazhatnak. Eljárásunk további részleteit a példákban is­mertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. 1. példa 2,4-g l-klór-10,11-dihidro-5H-dibenzo[a,d]cik­loheptén-5-imin és 17,6 g N, N-dimetilaminoetil­amin elegyét 12 órán át 180 C°-on autoklávban melegitjük. Lehűlés után , az oldatot bepároljuk. A visszamaradó l-klór-N-(2-dimetilaminoetil)-10, ll-dihidro-5H-dibenzo|a,d]cikloheptén-5-imint ace­tonban felvesszük, majd 1,25 g oxálsav és 20 ml aceton oldatával elegyitjük. A kristályosan kiváló oxalát 187-189 C°-on olvad. Kitermelés: 3,9 g (98%). A kiindulási anyagként felhasznált l-klór-10,11--dihidro-5H-dibenzo[á,d]cikloheptén-5-imint pl. a következőképpen állithatjuk elő: 40 g l-klór-10,11-dihidro-5H-dibenzo]a,d]ciklo­heptén-5-ont 280 ml folyékony ammóniával 30 att nyomáson 12 órán át 180 C°-onmelegitünk. Az am­mónia feleslegét elpárologtatjuk. A maradékot éter­ben felvesszük. Az éteres extraktokat 3 n sósav­val mossuk, a vizes fázist azonnal meglugositjuk és éterrel extraháljuk. Az éteres extraktot nátri­umszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A visz­szamaradó 1 -klór-10,11 -dihidro- 5H-dibenzo|a,d]­-cikloheptén-5-imint acetonos oxálsav oldattal oxa­láttá alakitjuk. E só tetrahidrofurános átkristályo­sitás után 143-146 C°-on olvad. A fenti eljárással analóg módon többek között 3-klór-10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-5--iminből és N,N-dimetilamino-etilaminból 3-klór­-N-(2-dimetilaminoetil)-10,11-dihidro-5H-dibénzo­[a,d]cikloheptén-5-imint (pp.: 200-202 C° oxalát): S-klór-lO.ll-dihidro-SH-dibenzofa.djcikloheptén-S­-iminből és N, N-dietilaminoetilaminból 3-klór-N-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents