164889. lajstromszámú szabadalom • Irányjelző- és jelzőfény-adó berendezés közuti járműhöz
SZABADALMI 164889 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY á07mli^ Nemzetközi osztály: fSt A bejelentés napja: 1972. X. 13. (EE-2061) B 60 q 1/26., H 03 k 3/282 *£ff A közzététel napja: 1973. XII. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI fflVATAL Megjelent: 1975. XI. 29. Feltaláló: JUHÁSZ László oki. villamosmérnök Budapest Szabadalmas: Egyesült Villamosgépgyár, Budapest Irányjelző és jelzőfényadó berendezés közúti járműhöz 1 A találmány tárgya irányjelző és jelzőfényadó berendezés közúti járműhöz. Az irányjelző és jelzőfényadó berendezések a közúti forgalom biztonsági berendezéseinek egyik legfontosabb csoportját alkotják. Lényegük a gépjár- 5 művek kétoldalán elrendezett izzólámpák, amelyek üzemben villogó fényt adnak. Amikor egy-egy oldal fényei villognak, irányjelzésről beszélünk, mert az izzólámpák fénye a gépjármű vezetője által szándékolt haladási irányról informál. Amikor viszont 10 mindkét oldal fényei egyszerre villognak, jelzőfényről van szó, amely üzemhibából eredő kényszertartózkodásra utal. Az izzólámpák bármelyikének meghibásodásáról a gépjármű vezetőjének természetesen tudomást kell szereznie. 15 Ennek biztosítására számos megoldás ismeretes, amelyek egyike tranzisztorizált kapcsolás alkalmazásában áÜ és legkorszerűbbnek mondható, minthogy a tranzisztorizált kapcsolások az élettartam, a feszültség- és hőfokfüggés stb. szempontjából egyaránt a 20 legkedvezőbb lehetőségeket nyújtják. Természetesen a tranzisztorizált kapcsolásoknál is követelmény, hogy bármelyik izzólámpa meghibásodása a gépjármű vezetőjének tudomására jusson. A szabványok erre kétféle megoldást tesznek lehetővé. 25 Az egyik megoldás abban van, hogy az irány- vagy jelzőfény bekapcsolásakor a szerelékfalon elhelyezett ellenőrző lámpa (kontrollámpa), amelynek felizzása a jelzőlámpák kigyulladását jelzi, a bekapcsolt izzólámpák egyikének meghibásodásakor ne világítson. A 30 másik megoldás lényege, hogy lámpahiba esetén a villogási frekvencia megkétszereződjék. Mindkét megoldásnál alapvető feladat a helyes és a hibás állapot megkülönböztetése, vagyis adott esetben valamelyik bekapcsolt izzólámpa kiesésének érzékelése. Erre kézenfekvő megoldásként a bekapcsolt áramkörben folyó áram érzékelése kínálkozik. Minthogy azonban az ide vonatkozó szabványok szerint a gépjárműveken alkalmazott villamos készülékeknek akkor is helyesen kell működniok, ha a tényleges feszültség ±25 százalékkal eltér a névleges feszültségtől, igen kicsiny a különbség a feszültségtartomány alsó határán két izzólámpával fölvett áram és a feszültségtartomány fölső határán egy izzólámpával fölvett áram között, ami a megkülönböztetést bizonytalanná teszi. Ehhez járul a bekapcsoláskor, illetőleg a stacioner üzemben fölvett áramok közötti különbség, amely ugyancsak a bizonytalanság értelmében befolyásolhatja az áramérzékelés alapján eszközölt megkülönböztetést. Az ismert megoldások egyik csoportja a villogási periódus világos vagy sötét szakaszában az izzólámpákkal sorbakapcsolt ellenállást alkalmaz. Az izzólámpákkal sorbakapcsolt ellenállás azonban csökkenti az izzólámpákra eső feszültséget és ezzel a fényerőt. A lámpakieséssel járó feszültségesés változás érzékelhetősége csak nem kívánatos disszipációs veszteség árán érhető el. Az ismert megoldások másik csoportjánál reedkapcsolóval alakítanak ki gyakorlatilag disszipációs veszteség nélküli áramérzékelő kapcsolást. Ennek az 164889
