164886. lajstromszámú szabadalom • Eljárás furfurol és takarmányadalék együttes előállítására

164886 5 . 6 hasznosulásának alakulását állandó mértékű furfurolgyártási szilárd melléktermék és változó mennyiségű karbamid együttes etetése esetén. Kísérleteinkben a karbamid vizelettel kiürülő mennyisége nem követte arányosan a karbamid-terhelés mértékének változását. Figyelemre méltó hogy szoktatás nélküli, napi 50 g-os karbamid adagolás hatására csak 7 g-mal emelkedett az azonos nitrogén-tartalmú alaptakarmányhoz viszonyítva a vizeletben a nitrogén-ürítés. A bélsárral ürített nitrogén mennyisége nem volt arányos a karbamid-terhelés mértékével. Az össz-nitrogén és a karbamid-nitrogén visszatartása (a takarmánnyal felvett nitrogénből kivonva a vizelettel és a bélsárral kiürült nitrogént) napi 50 g-os induló terhelés hatására nem romlott lényegesen, jóllehet a vérben emelt mennyiségű maradék-nitrogén és karbamid-nitrogén keringett. Az össz-nitrogén és a karbamid-nítrogén visszatartása a második hét végén átmenetileg ugyan csökkent, de a hasznosulás mind az össz-nitrogén, mind pedig a karbamid-nitrogén tekintetében ezt követően visszaállt a kiindulási értékre. Figyelmet érdemel az az észlelés is, hogy 50g-ról fokozatosan napi 10g-ra csökkentett karbamid-terhelés után a napi 50 g-os terhelésre visszatérve, a nitrogén-visszatartás mértéke alig változott. Ebből következik, hogy takarmányadalékunk adagolása esetén a szervezet nagyobb mértékű karbamid-terhelés és takarmány változtatáshoz is adaptálódni képes. Az adaptációban labilis szakasz észlelhető akkor, ha egyre emelkedő karbamid-terhelést adunk, vagy szoktatás nélkül a maximális adagról ötnaponként csökkentett terhelést alkalmazunk. Mindkét előző esetben a nitrogén-visszatartás átmeneti csökkenése a második héten következik be. Nyomatékosan kiemelendő, hogy karbamid-terheléses kísérleteink kedvező eredményei elsősorban a furfurol-gyártási szilárd melléktermék adagolásának, továbbá annak köszönhetők, hogy a karbamid mellett lassan bomló zeint (kukorica fehérjét), továbbá keményítőt alkalmaztunk és a takarmány kedvező nyersrost tartalmának. Az általunk elért 50%-ös átlagos karbamid-hasznosulás a testsúly-kilogrammonkénti napi 1,25 g karbamid-etetés mellett rendkívül kedvező, mivel az irodalom szerint ilyen mértékű hasznosulással csak az általunk alkalmazott napi adag felénél számolnak. A kísérleteinkben elért 50%-os hasznosulás arra való tekintettel különösen kedvező, hogy egyben sikerült az összes nitrogénszükséglet 75%-át karbamid-nitrogénnel kielégíteni. Ez a furfurol találmányunk szerinti eljárással történő gyártásából nyert szilárd melléktermékkel való együttes etetésének tulajdonítható. Ismeretes, hogy a karbamid-etetés mindenkor többlet sókiegészítést igényel. Ez a találmány szerinti takarmány-adalékkal való együttes etetés esetén jelentősen csökkenthető. Eljárásunk kivitelezését a következő példák szemléltetik: 1. példa Reaktorba 200 kg 30,5% pentozánt tartalmazó, 3 mm szemcsenagyságú kukoricacsutka őrleményt adagolunk, majd hozzáadunk 2 kg ammónium-szulfátot és 2 kg szuperfoszfátot. Az elegyet ecetsavtartalmú párlattal 3,2 pH-ra savanyítjuk. Folyamatosan vizet táplálunk be, miközben a reaktor belsejében a hőmérséklet 180 °C, a nyomás 15 att. A kísérlejt teljes tartama alatt a reaktorba összesen 600 1 vizet táplálunk be. A képződő furfurolt vízgőzzel folyamatosan lefúvatjuk. A nyeredék 24,8 kg 99%-os tisztaságú furfurol. 398 kg 66% nedvességet tartalmazó szilárd melléktermék marad vissza. 2. példa Az 1. példa szerint járunk el azzal az eltéréssel, hogy a kiindulási anyag 20%-os alfa-cellulóz tartalmára számítva 1%, azaz 0,4 kg ammónium-szulfátot, ugyancsak 1%, azaz 0,4 kg szuperfoszfátot alkalmazunk. A nyeredék 25,2 kg 99%-os tisztaságú furfurol. 400 kg 66% nedvességtartalmú szilárd mellékterméket nyerünk. 3. példa Az 1. példa szerint járunk el azzal az eltéréssel, hogy sóadalékként 4 kg ammónium-szulfátot alkalmazunk. A nyeredék 22,2 kg furfurol és 382 kg 64% nedvességet tartalmazó szilárd melléktermék. 4. példa Az 1. példa szerint járunk el azzal az eltéréssel, hogy sóadalékként 5,4 kg ammónium-kloridot, 0,4 kg vas (II)-szulfátot és 0,2 kg réz(II)-szulfátot adagolunk, a pH-t pedig ecetsavtartalmú párlattal 3,5-re állítjuk be. A nyeredék 24,2 kg furfurol és 410 kg 67% nedvességet tartalmazó szilárd melléktermék. 5. példa Az 1. példa szerint járunk el azzal az eltéréssel, hogy sóadalékként 4 kg ammónium-szulfátot és 0,1 kg kobalt(II)-kloridot használunk és a pH-t kénessavval 3,1-re állatjuk. A nyeredék 23,4 kg furfurol és 425 kg 68% nedvességet tartalmazó szilárd melléktermék. 6. példa Az 1. példa szerint járunk el azzal az eltéréssel, hogy sóadalékként 4 kg ammónium-kloridot, 6 kg diammónium-hidrofoszfátot és 1 kg mangán(II)-szulfátot alkalmazunk és a pH-t kénsawal 3-ra állítjuk be. A nyeredék 23,6 kg furfurol és 389 kg 65% nedvességet tartalmazó melléktermék. 7. példa Az 1. példa szerint járunk el azzal az eltéréssel, hogy a kiindulási anyag 20%-os alfa-cellulóz tartalmára számított 2,7% (1,08 kg) ammónium-kloridot, 0,2% (0,08 kg) vas(H)-szulfátot és 0,1% (0,04 kg) réz(II)-szulfátot használunk. A nyeredék 25 kg furfurol és 405 kg 66%-os nedvességtartalmú száraz maradék. 8. (ellenőrző) példa s Az 1. példában megadott mennyiségű kiinduló-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3