164882. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-acilamino- 3-szubsztituált -tiometil- cefalosporánsav- származékok előállítására

5 például rövidszénláncú alkanollal, például etanollal történő kezeléssel a kívánt szabad karboxilcsoportot tartalmazó vegyületté alakíthatjuk át. Terápiás kezelésre közvetlenül felhasználható ész­terek például az olyan észterek, melyeket az 1 229 453 sz. Nagy-britanniai szabadalmi leírás és az 1 951 012 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírás ismertet. Ezek az észterek a szervezetben jó felszívódó képességükkel tűnnek ki. Az észterek a HO-CH2 OCO-R általános képletű alkoholokból származtathatók le, mely képletben R hidrogénatom, alkügyök, cikloalkilgyök, cikloalkil­-alkilgyök, ariigyök, aralkilgyök vagy valamely hetero­ciklusos gyök. R főként valamely legfeljebb 5 szénatomot tartalmazó rövidszénláncú alkilgyököt, például metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutü-, mindenekelőtt pedig terc-butilgyököt, to­vábbá valamely 3—7 szénatomot tartalmazó mono­ciklusos cUdoalkilgyököt, valamely biciklusos ciklo­alkilgyököt, például l-biciklo-(2,2,2)-oktil- vagy ada­mantügyököt, valamely monociklusos ariigyököt, például egy adott esetben szubsztituált fenügyököt, egy biciklusos ariigyököt, például egy -naftü-, 2-naftil­vagy valamely szubsztituált naftügyököt, valamely mono- vagy biciklusos aralkilgyököt, például benzil­vagy fenüetil- vagy egy naftil-(rövídszénláncú)-alkil­gyököt, például naftilmetilgyököt jelenthet. Ezen­kívül R lehet egy 5-6 gyűrűszénatomot tartalmazó heterociklusos gyök is, amely legfeljebb egy nitrogén-, kén- vagy oxigénatommal rendelkezik, például tienil-, furil-, pirril-, oxazolil-, tiazolil- vagy imidazolilgyök. A fenti gyűrűrendszerek szubsztituensei, amelyek az R gyök egy részét képezik, többek között rövidszénláncú alkil-, rövidszénláncú alkoxi-, rövid­szénláncú alkilmerkapto-, rövidszénláncú halogén­alkil-, például mono-, di- vagy trihalogénalkilgyökök, melyekben a halogén fluor-, bróm- vagy klóratom lehet, valamint nitrocsoportok. Ezen észterek előállí­tására szolgáló eljárás leírása a már említett Nagy-britanniai szabadalmi leírásban található meg. A tiollal végzett reakciót a 617 687 számú belga vagy a 6 805 179 számú holland szabadalmi leírások­ban ismertetett módon inert oldószerben, például egy alkoholban, éterben, ketonban, N,N-diszubsztituált amidban, például dimetilformamidban vagy dimetil­acetamidban, sók alkalmazása esetén előnyösen valamely vízzel elegyedő inert oldószerben vagy víz és valamely ilyen oldószer elegyében, például acetonban, metanolban, etanolban, dioxánban, tetrahidrofurán­ban vagy ezek vízzel alkotott elegyeiben, előnyösen vizes acetonban végezzük. A reakció hőmérséklete +15 és +70M,eC között van, előnyösen 40-60 °C. Az oldat pH-ját előnyösen 5,0 és 7,5 között tartjuk. Ha szükséges, valamely puffert, például nátriumacetá­tot, vagy ha a vegyületet alkálifémsójaként alkalmaz­zuk, például ecetsavat használunk. A II általános képletű vegyület - melyben R2'-S-R 2 képletű csoport és Z reakcióképes észtere­zett hidroxiacetilcsoport - egy adott esetben védett aminopiridinel végzett reakcióját szobahőmérsékle­ten vagy kissé emelt vagy csökkentett hőmérsékleten, előnyösen 20—40 °C-on végezzük. A reakciót előnyö­sen valamely hidrogénhalogenid megkötőszer, például valamely tercier amin, főleg valamely tri-(rövidszén-164882 6 láncú)-alkilamin, előnyösen diizopropiletilamin (Hö­nig-bázis) jelenlétében végezzük. Az olyan II általános képletű vegyületek acilezését, melyekben R2' jelentése -S-R 2 képletű csoport és Z 5 hidrogénatom, az önmagában ismert, főleg acilezésére ismert módon végezzük. Ebben az esetben az acilgyökben szereplő aminocsoportot nem kell feltétlenül védeni. Eljárhatunk például úgy, hogy a II általános képletű vegyület valamely savaddíciós sóját, 10 főleg egy fentiekben megadott halogénhidrogénsawal, például sósavval alkotott sóját Rr CH 2 -COOH általá­nos képletű sav savhalogenidjével, például fiuoridjá­val, bromidjával, jodidjával vagy elsősorban klorid­jával reagáltatjuk. Ezenkívül végezhetjük úgy is az 15 acilézést, hogy a II általános képletű vegyületet valamely R^CHj-COOH általános képletű sav N-kar­boxi-anhidridjével (Leuch-anhidriddel) kezeljük. Elő­nyösen az acilgyökben szereplő aminocsoportot a fentiek szerint védjük, és az acilézést a peptíd-szinté-20 ziseknél ismert módon végezzük el, például a karbodiirrdd-módszerrel, vagy más hasonló módsze­rekkel, kondenzálószer alkalmazása mellett, vagy azid-módszerrel, aktívált észtermódszerrel vagy vegyes anhidridmódszerrel. 25 Előnyösen olyan kiindulási anyagokat alkalma­zunk, melyek az előzőkben különösen hatékonyként megadott végtermékekhez vezetnek. Ugyancsak a találmány oltalmi körébe tartoznak az eljárásnak azok a megvalósítási változatai is, 30 melyek szerint az eljárás egy tetszőleges lépésében közbenső termékként keletkezett vegyületből indu­lunk ki és a hiányzó eljárási lépéseket végezzük el, vagy az eljárást tetszőleges lépésében félbeszakítjuk, vagy melyek során a kiindulási anyagokat a 35 reakciókörülmények között képezzük, vagy a reakció­komponenseket adott esetben sóikként használjuk. Az eljárásban alkalmazott módszerek szerint az új vegyületeket bázisként vagy sóikként nyerjük. A sókból a bázisok az önmagukban ismert módszerekkel 40 nyerhetők. Ez utóbbiakból gyógyszerészetileg elfo­gadható sók képzésére alkalmas savakkal történő reagáltatással ismét sókat nyerhetünk. Ilyen savak például a sósav vagy hidrogénbromid, perklórsav, salétromsav vagy tiociánsav, kénsav vagy foszforsav, 45 vagy a hangyasav, ecetsav, propionsav, gUkolsav, tejsav, piroszőlősav, oxálsav, maionsáv, borostyánkő­sav, maleinsav, fumársav, almasav, borkősav, citrom­sav, aszkorbinsav, hidroximaleinsav, dihidroximalein­sav, benzoesav, fenilecetsav, 4-amino-benzoesav, 4-50 -hidroxibenzoesav, antranilsav, fahéjsav, mandulasav, szalicilsav, 4-amino-szalicilsav, 2-fenoxibenzoesav, 2--acetoxibenzoesav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, hidroxietánszulfonsav, benzolszulfonsav, p-tolúolszul­fonsav, naftalinszulfonsav vagy szulfanilsav. 55 Az új vegyületek gyógyszerként, például gyógyá­szati készítmény alakban alkalmazhatók. E készítmé­nyek a vegyületeket enterális, topikális (felületi) vagy parenterális adagolásra alkalmas, gyógyászatilag hasz­nált szilárd vagy folyékony hordozóanyagokkal 60 együtt alkalmazzák. Ilyenek előállítására olyan anyagok jöhetnek számításba, melyek a találmány szerinti vegyületekkel nem reagálnak, mint például a víz, zselatin, laktóz, keményítő, sztearilalkohol, magnéziumsztearát, talkum, növényi olajok, benzil-65 alkohol, gumi, propilén-glikol, polialkilénglikolok.

Next

/
Thumbnails
Contents