164866. lajstromszámú szabadalom • Növénynövekedést szabályozó szerek és eljárás a hatóanyag előállítására

3 164866 4 dául a trifluormetil-, 2-klóretil-, 6-klőrhexil-, stb., gyökök. Alkenil-gyökökön az (I) képletii vegyületekben 3-18 szénatomos egyenes vagy elágazóláncu gyököket értünk; ilyen gyökök például a propenil-, butenil-, oktenil-, decenil-, heptadecenil-gyökök. Ezek az alkenil-gyökök halogénatomokkal, igy fluor-, klór-, bróm- és/vagy jódatommal egyszeresen vagy többszörösen helyettesítve lehetnek. 3-6 szénatomos alkenilgyökök képezik az alkeniloxi-gyökök alkenil -részét. Alkinil-gyökök előnyösen 3-8 szénatomot tartalmaznak egyenes láncban, mint például a 2-propinil-, 2-butinil- vagy 3-hexinil-gyök. Cikloalifás gyökökön 3-12 szénatomos monovagy policiklusos cikloalkil- vagy cikloalkenil-gyököket, mint például ciklopropil-, ciklopentil-, ciklopentenil-, ciklohexenil-, bicikloheptil- stb.,. gyököket értünk. Az RA 5- vagy 6-tagu heterociklusos gyökök vagy mint az Rj, R2 és R3 alkilgyökök szubsztituensei 1 vagy 2 heteroatomot, különösen nitrogén és/vagy oxigénatomot tartalmazhatnak. Azok a Si-atomot tartalmazó heterociklusos gyürürendszerek, amelyeket az Rj és R9, ideszámitva a -COR4 tipust is, képeznek, telitettek vagy telitetlenek lehetnek; a szénhidrogénhid tehát alkuén- vagy alkenilén-csoport. A di- és trialkilammőnio-gyökök anionjai (amelyek egy dialkilamino-gyök sóformáinak foghatók fel) különösen halogénhidrogénsavak, alkilszulfonsavak és alkilfoszforsavak anionjai lehetnek. Az (I) képletü /3-halogénetilszilánok különböző módon befolyásolják a földfeletti és a földalatti növényrészek növekedését, a szokásos felhasználási koncentrációkban nem fitotoxikusak és melegvérüekkel szembeni toxicitásuk csekély. A hatóanyagok semmi olyan morfológiai változást vagy károsodást nem okoznak, ami a növények pusztulásával járna. Ezek a vegyületek az erjedést nem akadályozzák. Hatásuk különbözik egy herbicid hatóanyag és egy trágyázószer hatásától. A hatás többnyire olyan eredményekben jelentkezik, amelyet etilénnek különböző növényrészekre való ráhatásánál tapasztalunk. Ismeretes, hogy a növény maga a különböző fejlődési állapotokban különböző mértékben etilént termel. Az etiléntermelés különösen a gyümölcsérés folyamán és a vegetációs szakasz végén a gyümölcs- és levélleválásnál jelentkezik. Mivel az érés, a gyümölcs- és levélleválás kémiai anyagokkal való befolyásolása a gyümölcs-, citrus-, ananásztermesztésnél és a pamuttermelésnél nagy gazdasági jelentőséggel rendelkezik, olyan vegyületeket kerestek, amelyekkel ilyenféle hatások elérhetők anélkül, hogy a kezelt növények bármilyen kárt szenvednének. A kutatások során sokfajta olyan anyagra bukkantak, amelyekkel egyes ilyenféle, a növekedést befolyásoló hatás elérhető» hatásmezőjük azonban semmiféle módon nem felel meg az etilén hatásának. Olyan vegyületek, amelyek meghatározott feltételek mellett etilént adnak le, ismertek. Ilyen vegyületek az időjárási befolyások hatása alatt viszonylag bomlékonyak, mivel hidrolízisre hajlamosak vagy fitotoxikusak. A 68/1036 számú dél-afrikai szabadalmi leirásban /3-halogénetilfoszfonsavszármazékok vannak leirva növénynövekedést szabályozó hatóanyagokként. Ezek a vegyületek a növényen és a növényben etilénleadás közben bomlanak és igy hatásukban és hatásszélességukben az etilénhez hasonlitanak. Csekély állandóságuk következtében azonban a foszforsav-szár mázé kok a velük szemben támasztott követelményeknek nem tudnak megfelelni. Mivel ezek a vegyületek csak savanyu közegben, pontosabban! 5-ös pH-tartomány alatt, állandóak, már a hatőanyagkoncentrátumokat savak adagolása utján stabilizálni kell. Ez a savadalék e hatóanyagok alkalmazási területét, tekintettel a fitotoxikus hatásokra, erősen korlátozza. Ezenkivül ilyen érzékeny hatóanyagkoncentrátumok raktározása nehézségekkel jár együtt. Ismeretesek továbbá halogénalkil-metil-szilánok, mint herbicid hatóanyagok a 3,390.976, a 3,390.077 számú USA szabadalmi leírásokból és a J.Med. Chem. _?_, 949 (1966) folyóiratból (J.K. Leasure és mtsai). /3-klőretil-trisz-(alkoxi)-szilánokat és /3--klóretil-acetoxi-dialkoxi-, illetve ß- klóretil-diacetoxi-alkoxi-szilánokat F.W. Boyé és mtsai állítottak elő Q. Org. Chem. 16, 391 (1951), illetve 17, 1386 (1952). A 3,183.076 számú USA szabadalmi leirás olyan oC-klóretil -metildialkoxi-szilánokat ir le, amelyek a csirázőképesség, a levélleválasztás stb., elősegítésére has: -'álhatók. A találmány uj, hatóanyagként /3-halogénetilszilánokat tartalmazó szerekre vonatkozik, amelyek a különböző növényi fejlődési állapotokban a növénynövekedésre stimulálóan vagy késleltetően hatnak. Az (I) képletü hatóanyagok jó stabilitásuk következtében állandóak és ilyen hatóanyagot tartalmazó szereknek a szokásos hordozóanyagok, eloszlatószerek, fény- és oxidációs stabilizálőszerek mellett semmiféle stabilizáló savadalékot sem kell tartalmazniuk és ezért korlátlanul alkalmazhatók. Az uj szerekkel a vegetativ növénynövekedés és a csirázőképesség befolyásolható, a virágképződés, a gyümölcsfejlődés és leválasztó szövetek kialakulása elősegíthető. Monokotiled ónoknál az ágképződés és lombosodás növekedésé" mutatkozott a hoszszanti növekedés egyidejű csökkenése mellett. Ezenkívül a kezelt növényeknél a szár védőszövetei megerősödtek. A nem kivánt vadhajtások különböző növényfajtáknál csak nagyon lecsökkent mértékben képződtek. A találmány szerinti szerek továbbá a gumifákat nagyobb latex-kibocsátásra serkentették, ami gazdaságilag fontos jelenség. Kísérletek azt mutatták, hogy csemeték és dugványok gyökérképződését, valamint a burgonya gumőképződését elősegítették a találmány szerinti szerek. Ezenkívül megtörténik a szunnyadó gyökértörzsek egyidejű kihajtása, ami különösen különböző évelő gyomnövények, mint tarackbuza, Johnsonfü és iszapsás esetén fontos, amelyeket azután herbicid szerekkel elpusztíthatunk, illetve fejlődésüket meggátolhatjuk. Vetőmagvak, mint például vetőburgonya és hüvelyesek, csirázóképes-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2