164864. lajstromszámú szabadalom • Eljárás parenterálisan alkalmazható vastartalmú készítmény előállítására

9 164864 10 kapott polimert ismételten kicsapjuk és újra feloldjuk. A kicsapásra előnyösen etanolt használhatunk, de más szerves oldószerek, például dioxán, metanol, kloroform, aceton, n-propanol és izopropanol is használhatok. Etanol hozzáadására két- 5 fázisú rendszer keletkezik, amelynek a vizes fázisa tartalmazza a kívánt reakciókeveréket. Az etanolos fázis többek között olyan kis molekulasúlyú reakcióterméket tartalmaz, amelyek nem csapódtak le. A kivánt reakciőterméket tartalmazó 10 vizes fázist ezután ismét vizzel és etanollal keverjük, és a keletkezett vizes fázist elválasztjuk. Ezt a tisztitő és frakcionáló miiveletet többször, előnyösen legalább ötször megismételhetjük, majd a végső terméket alkalmas mennyiségű vizzel hi- 15 gitjuk, hogy könnyen kezelhető terméket kapjunk. A találmány szerinti polimerizációs reakcióban széles határok között változó molekulasúlyú reakciótermékek keverékét kapjuk. A reakciőterméket nem jellemezhetjük egy pontos, egységes kémiai 20 szerkezettel. A polimerizációs művelet végén kapott primer reakciótermék fent emiitett feldolgozása azt is jelenti, hogy a primer reakciótermék molekulasúly-megoszlása változik a kis molekulasúlyú komponensek eltávolítása következtében. En- 25 nélfogva a termék jellemzésére az alább leirt módszereket használjuk fel. Az alább meghatározott és leirt kifejezések és módszerek találhatók a példákban is, amikor egy adott reakciőterméket jellemzUnk. A "végtermék" kifejezés olyan poli- 30 mer terméket jelent, amelyet feldolgozás után kapunk, beleértve az optimális mennyiségű viz fent emiitett hozzáadását. A) Száritási sulyveszteség a végtermék mintegy 105 C°-on állandó súlyig való szárítása közben be- 35 állt sulyveszteség. Ezt suly%-ban adjuk meg a végső termékre számítva. B) A végtermék víztartalmát a Kari Fischer-módszerrel határoztuk meg. A víztartalmat suly%-ban adjuk meg a végtermékre számitva. 40 C) A végtermék nátriumtartalmát (Na ) lángspektrofotométerrel határozzuk meg, és a száraz végtermék suly%-ában adjuk meg. D) A végtermék kloridion tartalmát (Cl-)potenciometriás titrálással határozzuk meg, és a végter- 45 mék vagy a száraz végtermék suly%-ában adjuk meg. A közölt Na* és Cl mennyiségek jelzik a polimer készítményben levő sók mennyiségét, és nem jelentik azt, hogy a kloridion beépült a polimerbe. 50 E) A szerves szárazanyagtartalmat a végtermékben a végtermék súlyához viszonyítjuk, kizárva a száritási sulyveszteséget és a nátrium- és kloridion-tartalmát, és grammban vagy suly%-ban adjuk meg a végtermékre számitva. 55 F) "Gélszürés". A végtermék molekulasúly-megoszlását Sephadex G:15, G:25 vagy G:50 műgyantán végrehajtott gélszüréssel állapitjuk meg. A végtermék 100 mg szerves szárazanyagnak megfelelő mennyiségét feloldjuk 4 ml vízben, az ol- 60 datot felöntjük a Sephadex-oszlopra, és azt vizzel eluáljuk. Az eluátumnak meghatározzuk a szerves szárazanyag tartalmát olyképpen, hogy mérjük 700 nyu-nál 0,5 ml eluátum és 5 ml, 0,8 g káliumdikromátból 10 ml vizzel és 200 ml 65 tömény kénsavval készült oldat elegyének kioltását. A mért kioltást egy vakpróbához képest korrigáljuk, és az eluátum térfogatának függvényében felrajzoljuk. Az igy kapott diagram mértéke a molekulasúly-megoszlásnak. Az eluátumnak megvizsgáljuk a kloridion tartalmát is. G) Meghatározzuk a végső oldat karboxilcsoport tartalmát. H) Meghatározzuk a végtermék vaskomplexet alkotó képességét a következő módon: A következő oldatokat használjuk: I desztillált viz 225 ml tejsav 90 ml (1,2 mól) nátriumhidroxid-oldat 148 ml (0,90 mól) polimer (szerves szárazanyag) 202,5 g II nátriumhidroxid 288 g (7,3 mól) desztillált viz 1 200 ml III vas(III)klorid-hexahidrá* 270 g (1,0 mól) desztillált viz 405 ml IV 6 n sósav mintegy 150 ml V desztillált viz mintegy 2,2 liter VI 95,5 tf%-os etanol mintegy 14,8 liter Külön oldatokat készitünk vas(III)kloridből, nátriumhidroxiaből és a polimerből. 90 ml tejsavat, 150 ml vizet és 148 ml nátriumhidroxid-oldatot összekeverünk a polimer hozzáadása előtt. A maradék 75 ml vizet az edény kiöblítésére használjuk, majd hozzáadjuk az oldathoz. Az Így kapott 1 keveréket keverés közben 80C°-ra melegitjük. Az I keverékhez élénk keverés közben váltakozva hozzáadunk 9 x 90 ml-es adag II nátriumhidroxidoldatot (összesen 4,86 mól nátriumhidroxid) és 9 x 60 ml-es pdag III vas(Ill)klorid-oldatot (öszszesen 1,0 mól vas(HI)klorid). A nátriumhidroxidoldatokat 1 perc alatt, a vas(III)klorid-oldatokat 2 perc alatt csepegtetjük hozzá a keverékhez. Minden hozzáadás között 2 perc szünetet tartunk. Az utolsó vas(Ill)klorid hozzáadása után 1 perccel 167 ml (0,98 mól) II nátriumhidroxid-oldatot adunk hozzá. A reakciókeverék hőmérsékletét ezután 35 percig 80C°-on tartjuk, majd lehűtjük 25C°-ra. Ezután a reakciókeveréket desztillált vizzel feltöltjük 2250 ml-re, majd élénk keverés közben 15-30 perc alatt hozzáadunk 5100 ml etanolt. A keverést még 10 percig folytatjuk. A képződött csapadékot 30-60 percig ülepedni hagyjuk, majd az anyalugot leszivatjuk. A csapadékot szűrőre viszszük, és egyszer 600 ml etanol és 300 ml desztillált viz elegyével mossuk. Ezután a csapadékot keverés közben feloldjuk 1350 ml 40 C°-os desztillált vízben. Az oldatot 30 percig 80C°-on tartjuk, majd további 30 percig 80C°on keverjük. Ezután 25C°-ra hűtjük, és élénk keverés közben 20-25 perc alatt hozzácsepegtetünk annyi 6 n sósavat, hogy a keverék pH-ja 6,2 legyen, (Rendszerint 140-150 ml sósav szükséges.) A reakciókeveréket megszabadítjuk az oldhatatlan anyagtól, majd desztillált vizzel feltöltjük 2100 ml-re. Második kicsapást végzünk olyképpen, hogy az oldathoz keverés közben 15-20 perc alatt hozzáadunk 4575 ml etanolt. A keverést 2 percig folytatjuk. A csapadékot éjjelen át állni hagyjuk. Ezután az anyalugot leszivatjuk, a csapadékot szűrőre visszük, és 3 ízben 600 ml etanol és 300 ml vlz elegyével, majd 5