164860. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 4-piperazinil- 10H- tieno [3,2-c] [1]-benzazepin-származékok előállítására

164860 juk. 2-(2-Amino-benzil)- tiofént kapunk világossárga olaj alakjában. Forráspontja 0,1 Torr nyomáson 128-130. Kitermelés: 63%. 9,8 g fenti terméknek 60 ml toluollal készült oldatához -3°-on keverés közben hozzácsepegtetjük 5 46 ml 20%-os foszgén toluolos oldatát. Ezután a reakciókeveréket foszgén bevezetése közben szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni, majd fél óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. A felesleges foszgént nitrogéngázzal kihajtjuk, majd a reakció- 10 keveréket vákuumban bepároljuk és a maradékot desztilláljuk. 10,8 g 2-(2-izocianáto-benzil> tiofént kapunk. Forráspontja 0,05 Torr nyomáson 108°. Kitermelés: 97%. 4,5 g fenti terméknek 1 7 ml vízmentes benzollal 15 készült oldatát fél óra alatt 5 g n-metilpiperazínnak 17 ml vízmentes benzollal készült oldatához csepegtetjük. A reakciókeveréket ezután 2 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk, majd vákuumban teljesen bepároljuk. A maradékot híg ecetsavban 20 feloldjuk, az oldatot szénnel szűrjük, és tömény ammóniaoldattal jeges hűtés közben meglúgosítjuk. A kivált bázist kloroformmal extraháljuk, a kivonatot vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, alumíniumoxidon szűrjük, és bepároljuk. A maradékot aceton és 2b petroléter elegyéből átkristályosítva 2-| 2-(4-metil-1-piperazinil)- karbonamido-benzilj-tiofént kapunk fehér tűk alakjában. Olvadáspontja 117-119°. Kitermelés: 100%. Í0 2. példa 4-(4-Metil- 1-piperazinU)- 10H-tieno [3,2-c] [1] benzazepin 5,1 g 4,5-dihidro- 10H-tieno [3,2-c] [1] benzazepin-4-ont 40 ml foszforoxikloriddal és 1,5 ml N,N-dimetilanilinnel 3 óra hosszat visszafolyatás közben forralunk. A reakciókeveréket vákuumban szárazra bepároljuk, és a maradékot 2 ízben xilollal utánszárítjuk. Ezután a maradékot 10 ml vízmentes dioxánban oldjuk, és 30 ml n-metilpiperazint adunk hozzá. A reakciókeveréket 4 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk, majd vákuumban szárazra beparoljuk. A maradékhoz jeges vizet és ammóniát adunk és éterrel kirázzuk. Az éteres fázist 2 ízben vízzel mossuk, majd a bázisos részeket n ecetsavval alaposan extrahálva elválasztjuk, a kivonatból tömény ammóniával felszabadítjuk, és éterben oldjuk. Az éteres oldatot vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, alumínumoxidon szűrjük és bepároljuk. A maradékot éter és petroléter elegyéből kristályosítva színtelen szemcsék alakjában 4-(4-metil- 1-piperazinil)- 10H-tieno [3,2-c] [1] benzazepint kapunk. Olvadáspontja ^ 145-147°. Kitermelés: 56%: A kiindulási anyagként használt 4,5-dihidro-10H-tieno- [3,2-c] [1] benzazepin-4-ont a következőképpen állítjuk elő: 10,5 g 2-(2-izocianáto-benziD- tiofént (fp-0,05 = ö0 108°) 105 g polifoszforsavval 1 óra hosszat keverés közben 110 -on melegítünk. Ezután külső és belső jeges hűtés közben tömény ammóniaoldattal meglúgosítjuk, és a kivált csapadékot szűrjük. Ezt vízzel mossuk, és szárítás után acetonból szénnel kristályo- ,c sítjuk. Szemcsék alakjában 4,5-dihidro-1 OH-tieno [3,2-c] [11- benzazepin-4-ont kapunk. Olvadáspontja 225-236u

(150 és 200° között világos tűkké alakul). Kitermelés: 70%. 3. példa 8-Klór- 4-( 1-piperazinil)- 1 OH tieno [3.2-c) [1] benzazepin 11 g vízmentes piperazin és 15 ml dioxán visszafolyatás közben forralt keverékéhez 15 perc alatt hozzácsepegtetjük 3.5 g 4,8-diklór- 10H-tieno [3,2-c] [1] benzazepin 15 ml toluollal készült oldatát. További 6 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk, majd vákuumban szárazra bepároljuk, a maradékot 20 ml jégecet és 100 ml víz elegyében 15 percig 60°-on keverjük, miközben az anyag túlnyomó része feloldódik. Ezután az oldatlan anyagot leszivatjuk, az oldatot szénnel derítjük, és ebből a bázist tömény ammónia oldattal felszabadítjuk. A felszabadított bázist kloroformban oldjuk, a kloroformos fázist vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. A maradékot aceton és víz keverékéből szén jelenlétében átkristályosítva 8-klór- 4 (1-piperazinil )-10H-tieno [3,2-c] [ljbenzazepint kapunk. Nem eio olvadáspontja körülbelül 80 100°. Kitermelés: 46%. A kiindulási anyagként használt 4,8-diklór- 10H-tieno- [3,2-c] [1] benzazepint a következőképpen állítjuk elő: 3,0 g 8-klór- 4.5-dihidro-10H- tieno [3.2-c| [1| benzazepin-4-0nt. 18 ml foszforoxikloridot és 0.75 ml N,N-dimetilanilint 3 óra hosszat visszafolyatás közben forralunk. Ezután vákuumban szárazra bepároljuk, és 3 ízben xilollal utánszárítjuk. A maradékot benzol és jeges víz között megosztjuk, a benzolos fázist vízzel és vizes káliumhidrogénkarbonát oldattal mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot benzol és petroléter elegyéből átkristályosítva kristályos anyagot kapunk. Olvadáspontja 135-140°. Kitermelés: 80%,. Ugyanchhe7 a vegyülethez intünk ha 3 4.R diklór. 10H-tieno [3,2-c][l] benzazepint egyenértékű mennyiségű 4-szulfhidril -8-klór- 10H-tieno [3.2-c[[ 1J benzazepinnel. 4-metiltio-8- klór- 10H-tieno [3.2-c] |1J benzazepinnel, 4-p-nitrobenzil-tio- 8-klór-10H-tieno [3,2-c] [1] benzazepinnel 4-efovi-X-klór. 10H-tieno [3,2-cJ [11 benzazepinnel, illetve4-p-tozuV8-klór-lOH- tieno [3,2-cj [ l| beiizazepnmel helyettesit jük. 4. példa 7-Klór-4-( 1-piperazinil)- lOH-tieno 13,2-c] [l]benzazepin 3,0 g 7-klór-4',5-dihidro-10H-tieno [3,2:

c] |1] benzazepm-4-oiit, 18 ml foszforoxikloridot és 0,75 ml N,N-dimetilanilint 3 óra hosszat visszafolyatás közben forralunk. Ezután vákuumban szárazra bepároljuk és 3 ízben xilollal utánszárítjuk. A 4,7 -diklór-10H-tieno [3,2-c] [1] benzazepinből álló maradékot feoldjuk 30 ml toluolban. és a kapott keveréket hozzácsepegtetjük 15 ml vízmentes piperazinnak 15 mldioxánnal készült forró olatához, majd b óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. A 3 példában leirt módon feldolgozva kristályos 7-klór-4-( 1-piperazinil)- 10H-tieno [3,2-c] [1] benzazepint 4