164792. lajstromszámú szabadalom • Nyomásforrás

3 164792 4 Közismert, hogy pl. a páranyomásos hó'méró'knél alkalmaznak olyan anyagokat, amelyek szobahőmérsékleten folyadék- fázisuak, de aránylag kevéssel a szobahőmérséklet felett van a forráspontjuk, és így már kismértékű hőmérséklet emeléssel elgőzölögtethetők. A munkafolyadék és az üzemi g hőmérséklet megfelelő megválasztásával zárt térben biztosítható a szükséges gőznyomás. Példaképpen említhető az atilbromid, amely 38,4°C-on forr és 60,2°C-on már 1 atü, 95°C-on pedig már 5 atü gőznyomás nyerhető állandó térfogat esetében. Hasonló tulajdonságokkal rendelkezik még 1Q számos folyadék (pl. az aceton, stb.), tehát mód van arra, hogy egyéb (pl. agresszivitás, fajhő, párolgási hő, egységár, stb.) szempontból is a legkedvezőbb munkafolyadékot lehessen kiválasztani. Számos esetben, pl. az orvosi vérnyomásmérésnél is, .,nemcsak arra van szükség, hogy adott térben, (pl. egy mandzsettában) a nyomás megadott idő alatt megfelelő értékűre emelkedjék, majd újra lecsökkenjék, hanem a nyomásnak előírt program- szerint kell változnia. Ez a program-változás akár olyan is lehet, hogy az adott tér j„ nyomásváltozása nem monoton, hanem váltakozva növekvő, majd csökkenő (mint pl. az automatikus vérnyomásmérők mandzsettaváltozási programja). Ilyen igény kielégítésére a hagyományos kompresszoros, vagy gázpalackos nyomásforrások csak úgy alkalmasak, ha aránylag bonyolult elektro- JR nikus- pneumatikus szabályozórendszert alkalmaznak. A találmány szerinti nyomásforrás segítségével ellenben tisztán elektromos vezérléssel széles határok között tetszőlegesen megválasztott nyomásváltozási karakterisztika előállítható. Mindössze arra van szükség, hogy a munkafolyadék ^ hőmérsékletét beállító fűtő- és hűtőrendszer hőmérsékletét előírt program szerint változtassuk. Ennek legegyszerűbb módja az, hogy a munkafolyadék hőmérsékletét pl. elektromos fűtőtesttel emeljük, illetve pl. Peltier- elemes hűtőtesttel csökkentjük. A fűtő- és hűtőtestnek megfelelő pillanatban ,5 való be- illetve kikapcsolásával, illetve a fűtő- illetve hűtőáram intenzitásának előírt értékre való beállításával garantálni lehet a kívánt nyomásváltozási karakterisztikát. Beavatkozó szervként mágneskapcsoló, jelfogó, vagy elektronikus kapcsoló áramkör alkalmazható. A nyomásváltozási program lefutását *Q garantáló elektromos programot hőtani megfontolásokat is tartalmazó számítással, illetve kísérletekkel lehet meghatározni, illetve beállítani. A találmányt bővebben - annak példaképpeni kiviteli alakjait szemléltető - mellékelt rajzokra vonatkozó alábbi *g leírás ismerteti. A rajzokon az 1. ábra a hagyományos vérnyomásmérő rendszerek működési sémáját, a 2. ábra 50 a találmány szerinti nyomásforrás elvi sémáját, a 3. ábra a találmány szerinti nyomásforrás egyik célszerű kiviteli alakjának elvi sémáját, és végül a 4. ábra 55 a találmány szerinti nyomásforrás egyik kiviteli alakjának elektromos szabályozásának elvi sémáját mutatják be. Az 1. ábra a hagyományos vérnyomásmérő rendszer elvi elrendezését mutatja. A 1 páciensen elhelyezett 2 mandzsettát a 4 kompresszor tölti fel a mérés kezdetén, mégpedig az 5 gg szabályozó egység által megszabott időfüggvény szerint. Az 5 szabályozó egységben foglal helyet a kompresszor puffertere, a pneumatikus stabilizátor, továbbá a megfelelő irányú és sebességű átömlést biztosító fojtószelepek. A mandzsetta mérés utáni kiürítését szintén a pneumatikus szabályozó 55 egység végzi a 6 kiömlő nyíláson keresztül, amely a szabad levegővel közlekedik. A legegyszerűbb kézi vérnyomásmérő esetében a kompresszor egy közönséges gumüabda, amely visszacsapó szelepekkel biztosítja, hogy a labda többszöri összenyomásával a mandzsetta feltöltődjék. Az 5 szabályzó 70 egységet egy tüszelep képviseli, amellyel a mandzsettanyomás megfelelő sebességű csökkentése állítható be. Bonyolultabb, automatikus és elektronikus vérnyomásmérőben a 7 elektronikus egységben helyet foglaló 8 programegység ad vezérlő jeleket a 3 pneumatikus egységben 75 található szerveknek, elsősorban is az 5 szabályozó egységnek. Ilyenkor természetesen a pneumatikus beavatkozó szervek célszerűen elektromos működtetésűek, pl. mágneses szelepek, elektromos nyomáskapcsolók, stb. Megjegyezzük, hogy az 1. ábra kapcsán ismertetett általános rendszer nemcsak vérnyomásmérésnél, hanem minden olyan esetben is felhasználható, ahol a páciensen elhelyezett mandzsettában, vagy bármilyen más térben előírt program szerint változó nyomást kell létrehozni. Ennek megfelelően a találmány szerinti megoldás is, amely az 1. ábrán látható 4 kompresszor újszerű megoldására vonatkozik, nemcsak vérnyomásmérő készülékekben, hanem más esetekben (pl. szfigmográfban, oszcillométerben, technooszcillométerben, pkrtismográfban, stb.), is felhasználható. Ugyancsak alkalmazható minden olyan ipari alkalmazásban is, ahol előírt nyomásváltozást kell létesíteni adott térben. A találmány szerinti nyomásforrás elvi sémáját a 2. ábra mutatja. Ali hengerben a 12 dugattyú foglal helyet, amelyet a 13 rugó tart az ábra szerinti alsó nyugalmi helyzetében. Ekkor a dugattyú fölötti térrész nyomása vagy megegyezik az atmoszférikus nyomással, vagy az előző ciklusban keltett túlnyomás van, attól függően, hogy az 5 szabályozó egység ezt a térrészt összekötötte-e a külvilággal, vagy nem a 11 henger alsó részében az alacsonyforráspontu és szobahőmérsékleten kondenzálódó 14 munkafolyadék található, amely üzemenkívüli állapotban folyadék fázisú és a 15 gőztérben nagyjából a 12 dugattyú fölötti térrészben uralkodó nyomással megegyező nyomású gőz van. A nyomásforrás akkor jön működésbe, ha a 16 fűtőtest el kezdi melegíteni a munkafolyadékot. Fűtőtestként célszerű elektromos fűtőtestet alkalmazni, amelyet a 18 indítójeladó hatására az 5 szabályozó egység által működtetett, és az ábrában fel nem tüntetett kapcsoló által kerül feszültség alá. A 14 munkafolyadék felmelegedés hatására elgőzölög, miközben a 15 gőztérben a nyomás fokozatosan nő. A megnövekedett nyomás a 12 dugattyút a 13 rugó ellenében elkezdi felfelé mozgatni, mire a dugattyú fölötti tér nyomása egyre nő, mivel az 5 szabályozó egység ezt a térrészt lezárta, ha korábban össze volt kötve a külvilággal. Ugyancsak az 5. szabályozó egység gondoskodik róla, hogy a dugattyú fölött egyre növekvő nyomású térrel a feltöltendő 2 mandzsetta tere is összekötődjék a megfelelő szabályzó elemeken keresztül. Amikor a 2 mandzsettában a szükséges maximális nyomás kialakult, a pneumatikus szabályozó egység a mandzsetta terét és a dugattyú fölötti túlnyomásos teret elválasztja egymástól, a mandzsetta nyomását elkezdi csökkenteni megfelelő szervek segítségével, a nyomásforrásban pedig lekapcsolja a 16 fűtőtestet, szükség esetén a gyorsabb kondenzálódás érdekében bekapcsolja a 17 hűtőtestet -célszerűen Peltier- elemes hűtőtestet -, végül a dugattyú fölötti teret összeköti a külvilággal, hogy abban atmoszférikus nyomás alakulhasson ki ismét. A kondenzálódás közben a 15 gőztérben csökken a gőznyomás, mire a 12 dugattyú a 13 rugó rugóereje következtében visszatér alsó nyugalmi helyzetébe. Ezzel a rendszer újabb munkafolyamatra alkalmas helyzetbe került. A találmány szerinti nyomásforrás lehetséges példaképpeni kivitelét szemlélteti a 3. ábra. Ebben az elrendezésben a 12 dugattyú szerepét a célszerűen műanyagból, gumiból esetleg fémlemezből készült 21 szifon membrán veszi át, amelyet üzemen kívül, a saját rugalmasságán kívül a belső 13 rugó tart nyugalmi helyzetében, amikoris a belső tere maximális térfogatú. A 21 szifon membrán belső terét kötjük össze az 5 szabályozó egységen keresztül a mandzsettával. A 15 gőztér nyomásbiztos lezárásáról, valamint a 21 szifon membrán belső terének az 5 szabályozó egységhez vezető csővel való légmentes összeköttetéséről a 22 tömítés gondoskodik. A berendezés egyéb elemei megegyeznek a 2. ábrán már ismertetettekkel. A 4. ábrában a találmány szerinti nyomásforrásszabályozásának egy egyedi megoldását mutatjuk be, aholis a szabályozást az 5 szabályozó egységnél leírtaknál részletesebben ismertetjük és olyan szabályozási lehetőségekre is kitérünk, melyek az 5 szabályozó egységnél nem szerepeltek. E szabályozási módnál a nyomásforrás által előállítandó nyo-2