164768. lajstromszámú szabadalom • Eljárás koagulált felület kiképzésére mikropórusos lapokon

9 164768 10 lésnek, akkor csak kismértékű hosszirányú húzást alkalmaz­zunk az anyagnak a melegító'berendezésben történő' mozgatá­sára, vagy pedig teljesen kerüljük a hosszirányú húzás alkalmazását. Kevésbé előnyös, ha a kezelendő lapot függő­leges helyzetben függesztve vetjük alá hőkezelésnek, ez a mód 5 különösen olyan esetekben alkalmazható, ha az anyag széles­ségi mérete nem nagy és így a zsugorodással szembeni ellenállást kifejtő gravitációs erő nem túlságosan nagy. Ahelyett, hogy a melegítést valamely meleg gáztól szár­mazó konvekciós meleggel végeznó'k, alkalmazhatunk sugárzó ]Q hőt is (pl. infravörös melegítő vagy dielektromos pl. rádió frekvencián dolgozó melegítő berendezéssel) vagy hővezetéses melegítést is, pl. olymódon, hogy az anyagot meleg hengere­ken vezetjük át, vagy valamely meleg folyékony közeget alkalmazunk, melegítésre, olymódon, hogy a planáriszsugoro- 15 dás bekövetkezhessek. A hőkezelés időtartama és hőmérséklete függ az alkalma­zott poliuretán anyag összetételétől, olyan mértékű hőkeze­lést nem szabad alkalmazni, hogy az anyag megolvadjon vagyis a pórusok összeessenek. A hőkezelés időtartamának, 20 hőmérsékletének azonban eléggé nagynak kell lenni ahhoz, hogy kb. 5% feletti, pl. 5-40% körüli felület-zsugorodást idézzen elő. A hőkezelés hőmérséklete előnyösen legalább 2 Cc -kal legyen a mikropórusos anyag összeesési hőmérséklete alatt, legyen ettől az összeesési hőmérséklettől lefelé számi- 25 tott 40 C°-on, sőt általában 30 C°-on, gyakran 15 C°-on belül, vagyis legyen pl. kb. 5-15 C°-kal alacsonyabb, mint az említett összeesési hőmérséklet. A hőkezelés időtartama legyen eló'nyösen viszonylag rövid, 1 óránál jóval rövidebb, rendszerint 15 percnél is rövidebb. A hőkezelés optimális 30 hőmérséklete és időtartama egyszerű kísérletekkel könnyen megállapítható: ezek a tényezők természetesen részben attól is függnek, hogy milyen hatásfokkal adjuk át a hőt a mikro­pórusos anyag felületi zónáinak és magának az egész mikro­pórusos anyagnak (amely önmagában hőszigetelő tulajdon- 35 ságú). Általában konvekciós melegító'berendezésben a hőkeze­lés időtartama célszerűen 1 percnél hosszabb, pl. 3-5 perc körül lehet. A konvenciós melegító'berendezésben a hőmér­séklet mérése célszerűen olymódon történik, hogy egy hőelemet helyezünk el a hőkezelésnek alávetendő anyag felső 40 felületéhez közel a légtérben. A találmány szerinti eljárás előnyös kiviteli módjai eseté­ben az anyag vastagsága a hőkezelés folyamán alig vagy egyáltalán nem mutat változást. Az eljárás egy másik kiviteli módja esetében, amely különösen olyan esetekben alkalmaz- 45 ható, amikor az anyag mikropórusos szerkezete a hőkezelést megelőzően alacsonyabb (pl. kb. 0,2-0,3 g/cm3 ), olyan hőkezelést alkalmazunk, amely a lap vastagságának számot­tevő csökkenését és így a mikropórusos szerkezet sűrűségének megnövekedését idézi elő, így pl. 0,35 g/cm2 feletti (pl. 50 0,35-0,5 g/cmJ körüli) sűrűséget érhetünk el. Az anyag vastagságát csökkentő körülmények közötti hőkezelés olyan esetekben is célszerű lehet, amikor az anyagot alkalmassá akarjuk tenni valamely olyan célra, amelyek eredeti állapotá­ban nem lenne alkalmas, így pl. egy 1,1 mm vastagságú lap 55 túlságosan vastag arra, hogy női cipőkben felsőbőrként felhasználható legyen (bár az ilyen lapok más célra esetleg alkalmazhatók): ilyenkor a hőkezelés útjai;, a lap vastagságát a jelzett célra elfogadható 0,8 mm-re csökkenthetjük. Előnyö­sen olyan lapokat alkalmazunk, amelyek mind a hőkezelést gn megelőzően, mind a hőkezelés után is mentesek a látható nagyságú pórusoktól (tehát a makropórusoktól). A hőkezelésben részesített mikropórusos lap látszólagos sűrűsége általiban 0,35 g/cm3 és 0,7 g/cm 3 között még 65 előnyösebben kb. 0,4-0,5 vagy 0,6 g/cm3 körül lehet. A hőkezelés folyamán fellépő zsugorodás mértéke részben függ a hőkezelésnek alávetett anyag szerkezetétől, valamint az anyag előzetes kezelési módjától is. A hőkezelés előtt a mikropórusos lap látszólagos sűrűsége eló'nyösen 0,5-0,6 70 g/cm3 alatt, pl. kb. 0.35-0,55 g/cm 3 körül lehet. Magának a poliuretánnak a sűrűssége 1,2 g/cm3 körül ran, ebből követ" kezik, hogy a mikro pórusos lap térfogatának kb. egy negye­détől feléig terjedő részét levegő tölti ki. A mikropórusos lap felületi zónájának a sűrűsége előnyösen a lap anyaga tömör 75 állapotban mutatott sűrűségének 2/12 - 7/12 része között, eló'nyösen annak 4/12 - 6/12 része lehet. Az elasztomer poliuretán anyag határviszkozitása kb. 0,7 felett, előnyösen 0,8 felett, sőt még eló'nyösebben 1 körül vagy ennél is nagyobb lehet. A poliuretán kémiai felépülése uretán-kötéseket mutató szakaszokból és hosszabbláncú köz­benső szakaszokból tevődik össze: ez utóbbiak pl. poliészter­vagy poliéter-jellegűek lehetnek. Az uretán-kötések előnyö­sen aromas dnzocianátokból, pl. difenilmetán-p, p'-diizocia­nátból származtatható kötések lehetnek: ezek biztosítják a polimer molekula un. „kemény" szakaszait, míg a molekula más szakaszai (pl. a poliészter- vagy poliéter-szakaszok) a molekula hajlékony vagy „lágy" részei képezik. Az ilyen szerkezeti felépülésű poliuretán már ismeretes. Előállítása pl. olymódon történhet, hogy viszonylag kis molekulasúlyú, hidroxilvégcsoporttú poliésztereket vagy poliétereket (amelyek átlagos molekulasúlya pl. 6000 alatt eló'nyösen 600 és 2500 között lehet) kismolekulasúlyú glikolokkal és vala­mely diizocianáttal reagáltatunk. A poliuretán előállítása során valamely hidroxikarbonsav­-poliésztert (pl. polikarprolaktont) vagy valamely glikolból és dikarbonsavból képezett poliésztert (pl. etilénglikol-adipátot vagy 1,4-bután- diol-adipátot), vagy ilyen típusú komponen­sekből képezett vegyes poliésztereket alkalmazunk. Másfajta, az adipinsav-észterek helyett vagy mellett észterképzésre alkalmazható dikarbonsavak példáiként a borostyánkó'sav, pimelinsav, szuberinsav, azelainsav, szebacinsav, továbbá aromás dikarbonsavak, mint ftálsav vagy tereftálsav említ­hetők. A poliészterek képzésére egyéb glikolként pl. 1,6-hexándiol vagy 1,8-oktándiol is alkalmazható. A legalkal­masabb poliészterek az olyan alifás poliészterek, amelyekben a - C-O - csoportokat átlagosan kb. 5-6 szénatomos alifás II 0 láncok választják el egymástól. A poliuretán-elasztomer molekula lágy szakaszainak létre­hozására általában alifás jellegű poliétereket alkalmazhatunk. Ezek egyik típusa a H-(Rü)n -H általános képlettel jellemez­hető, ahol R valamely kétvegyértékű alkiléncsoportot, pl. tetrametilén-, etilén- vagy propilén-csoportot képvisel, „n" pedig a polimerizáció-fokot mutatja. A lap poliuretán-anyagának előállítására diizocianátként eló'nyösen difenilmetán-p,p'- diizocianát alkalmazható, de ehelyett vagy ezzel elegyítve más diizocianátok is felhasznál­hatók. Az ilyen további alkalmas diizocianátok példáiként a 2,4-toluol-düzocianát, p,p'-difenil- diizocianát és tetrameti­lén-diizocianát említhetők. A fentebb említett kismolekulasúlyú glikol lánchosszúság­-növelő szerként hat. Erre a célra eló'nyösen tetrametilén­glikol alkalmazható, de helyette vagy ezzel elegyítve más lánchosszúság-növelő adalékokat is alkalmazhatunk. Az ilyen egyéb difunkcionális lánchosszúság-növelő szerek példáiként más kétértékű alkoholok, mint etilénglikol, továbbá hidroxi­aminok, mint 2-amino-etanol, diaminok, mint etiléndiamin, vagy pedig víz említhetők. Az ilyen adalékokat eló'nyösen oly mennyiségű arányban alkalmazzuk, hogy ezáltal nagy határ­viszkozitású, hőrelágyuló polimer terméket kapjunk. A poliészter- poliuretánok eló'nyösen oly difenilmetán­p,p'-diizocianáttal előállított termékek lehetnek, amelyek nitrogéntartalma 4-5%, még eló'nyösebben 4,5% körül van (pl. 4,4% és 4,6% között). A legjobb eredmények elérése érdekében a mikropórusos lap elkészítésére oly poliuretán- anyagot alkalmazunk, amely­nek olvadáspontja legalább 100 C°, eló'nyösen legalább 150 C°, tehát pl. 170-200 C° (ennek mérése differenciális termikus analízissel vagy differenciális fényszórásos kolori­metriával történhet). Az ilyen poliuretán-anyag, ha abból 0.2 -0.4 mm vastagságú hézagmentes sima filmet készítünk, eló'nyösen az alábbi tulajdonságokat • mutatja (ilyen vékony filmeket olymódon készíthetünk, hogy a polimer pl. dimetil­formamiddal készített. 30%. töménységű, gáztalanított oldatá­val gondosan egy buborékmentes filmet öntünk és ezt száraz 5

Next

/
Thumbnails
Contents