164768. lajstromszámú szabadalom • Eljárás koagulált felület kiképzésére mikropórusos lapokon
23 164768 24 1 's )iKi g hegesztéssel vagy egyéb hó'kezeléses és/vagy oldóvuu t.,»<sztasi művelettel illeszthetó'k össze; e műveletek so at, i botelagyuló, oldható poliuretán felső' és alsó felületi rUs.fc » t .^olvadnak, lágyulnak vagy oldódnak. A vágási inuv ieiik során a bevont mikropórusos lapok hulladék- 5 darabjai konnven újra feloldhatók (pl. dimetilformamídban) é Ü;> az anag újra felhasználható akár új mikropórusos lapok ke,* it- * akár a permetezendő' oldat előállítására, vagy m »ti ka i 1.1 n 11 iras példáiban ismertetett eljárások során felhasz- 10 luliii Krulo kétréteges mikropórusos lapokat dimetilív tPi iinsdial készített elasztomer poliuretán oldatból állítottuV >« amelyben mikro-pontott nátriumklorid volt díszpergj'vi j nats'umkloridnak a polimerhez viszonyított mennyií-e^i aranv H a telsó' réteg előállítására alkalmazott keverékben 15 3 1, az ilso üteg előállítására alkalmazott keverékben pedig 1,78:1 volt. Ezt a két keveréket közvetlenül öntöttük egymásra (az elsőnek felvitt réteg közbenső kezelése nélkül) olymódon, hogy előbb az alsó réteg anyagát öntöttük egy pórusos ideiglenes hordozólapra, azután erre az alsó rétegre 20 öntöttük rá a felső réteg anyagát, végül az egész kétrétegű anyagot vízbe merítettük, hogy ezzel egyrészt koaguláljuk a poliuretání, másrészt extraháljuk a nátriumkloridot, majd az így koaguláltatott pórusos lapot megszárítottuk. A két réteg keresztmetszetben elektronmikroszkóppal vizsgálva egymás- 25 hoz hasonló képet mutatott, de a felső rétegben az üregek aránya természetesen nagyobb volt. A kisebb sűrűségű felső réteg vastagsága kb. 0,2 és 0,6 mm között, pl. 0,4-0,6 mm volt: a kétrétegű lap átlagos sűrűsége kb. 0,5 g/cm', a felső rétegé önmagában kb. 0,4 g/cm3 volt. 30 A példákban alkalmazott poliuretán anyaga - amennyiben más kifejezetten megadva nincs - oly elasztomer poliészter-iellegű poliuretán volt, amelyet „Desphomen ''001" poliészter (ez egy kb 2000 molekulasúlyú, hidroxil\ef 1 .opt tin 1 \)ieszter 1 mol bután-1,4-diol, 1,13 mól 35 lit i^iik A TIHI , lipnisjv felhasználásával előállítva) < id , 1 jiui íidfU-Ki szusagriióvelő adalékként), difenillet , " uKidídttil e metanollal (lánc-lezáróként) •> \ i inst 1 in ) iiidoi 1 ijíi 1 való reagáltatása útján állít >u 1 1 H 11 iki loklkleltk és mennyiségi arányok 40 UdliiH av»! In' n itui t>'mékként egy nem-reaktív t !i 1 i po'ui'euii 0 -0-) oiuita keletkezzék, amelynek 1 til* 1 1 luhaii 2> < nmtrsékleten mért határviszko 7iiiM • 0 j. )> 1 sZiei t tilalma 50 3%, nitrogéntartalma pedíj 1 ' ' 45 *> mi >H 1 loal'it >tt mikropórusos lapok színezésére '< , \ e U i -zennti eljárásban) 4% nem-ionos felületaktív ar iiíepal (O210 ) ts 1-f fekete színezéket („Irgacet is t WI ) tartalma'o mcianolos fürdőt alkalmaztunk; a up»r "- ípn n eiitett'ik ebbe a fürdőbe, majd hengerek 50 <s ) t' + Mp'e^ltiik ) to'ytd-k feleslegét, azután a lapot ni i ie 1 viiilow kraiM 1 vezettük keresztül (130 C 1 1 1 vtgo» || j r It 10I elpárologtatása céljából, s , i 1 1 - idasi idovt.1 i művelet során az anyag «di / u'v i kb 1 k il novtktd^tt. ami azt mutatja, hogy a 55 llf k - 1 Vtklt « It ki it 1 11KPuJ >tr \ izgozateresztőképesség-értékeket ií >i vt 1 1 ni Wipoui Iransmission Rate Tester W. Ö2JA 1U35-ÍX kezűtekkel mertük; e készülékben a vizsgálandó minta egy 38 C hőmérsékletű és 100%) viszonylagos 50 nedvességtartalmú légköri alsó kamra és egy felső kamra közé van választófalként befogva. A felső kamrát kezdetben száraz meleg levegővel öblítjük át, majd lezárjuk; amint a felső kamrában a viszonylagos légnedvesség eléri a 9%-ot (az alsó kamrából egy meghatározott nagyságú minta-felületen 65 áthatoíó vízgőz következtében), akkor egy időmérő szerkezetei indítunk meg és ezt akkor állítjuk le, amikor a felső kamrában a viszonylagos nedvesség tartalom 10%-ot ér el. Azt az időt, amely szükséges a viszonylagos légnedvesség-tartalom 9%-róI 10%-ra való emelkedésére, összehasonlítjuk oly minták 70 a hasonló mérési adatává!, amelyeknek a vízgőzáteresztőképességét előzetesen meghatároztuk az ASTM-H 96 - 66B amerikai szabvány szerint g/m2/24 óra értékekben. Ebből az összehasonlításból az alábbi korreláció adódik; 5 mp450g/m2 /24 óra 75 12 6mp400g|ma |24 óra 10mp300g/m2 /24 óra 15mp220g/m2 /24 óra Amint fentebb már említettük, a találmány elsősorban szilárdságnövelő betétet nem tartalmazó, elasztomer poliuretánból készült mikropórusos lapok felületi kezelésére alkalmazhatók előnyösen. Tágabb értelembe véve azonban a találmány szerinti eljárás felhasználható oly mikropórusos lapok kezelésére is, amelyek szövött vagy szövésmentes textil hordozót tartalmaznak mikropórusos poliuretán elasztomer anyaggal bevont és rendszerint impregnált állapotban. Ilyen esetekben az impregnált textilréteget borító mikropórusos réteg viszonylag vékony (általában 0,63 mm-nél kisebb, pl. 0,2-0,4 mm), a lap teljes vastagsága (a szilárdságnövelő textilréteggel együtt) kb. ugyanakkora lehet, mint a fentebb ismertetett, szilárdságnövelő betétet nem tartalmazó mikropórusos poliuretán lapoké. Az ilyenfajta, textilréteget tartalmazó lapok előállítása olymódon történhet, hogy a textil alaprétegre egv poliuretánból álló, pl. 0,5 mm vastag, viszonylag csekély (pl. 0,3 - 4 g/cm ) látszólagos sűrűségű mikropórusos rétegei viszünk lel. A találmány szerinti eljárás előnyös kiviteli módja esetében a mikropórusos lap felületére felvitt koaguláltatott réteg anyagmennyisége legalább kb. 4 g/m2 , pl. kb. 5-15 g/m 3 . A példákban megadott határviszkozitás-értékeket száraz, analitikai tisztaságú dimetilformamídban határoztuk meg, 25 C° hőmérsékleten. A találmány szerinti eljárással felvitt koagulált rétegamint ezt fentebb már említettük - gyakran nem eléggé fényes felületű; e réteg felületi fényessége növelhető oly utólagos felületi kezeléssel, amelynek során az anyag felületi folyását idézzük elő (pl. oldószeres kezelés vagy meleg sajtolás útján). Általában a megszárított koagulált réteg felületi fényvisszaverőképessége 60°-on jóval 40% alatt, pl. 0,35% körül van, Gardner fényességmérő készülékkel mérve (az ASTM D-523 sz. amerikai szabvány szerint). így pl. a találmány szerinti felületi kezelésben részesített mikropórusos poliuretán lap (amelynek felületi fényvisszaverőképessége a találmány szerinti kezelés előtt 60°-on kb. 13% volt), szárítás után, 60°-on 3% felületi fényvisszaverőképességet mutatott. Amikor azután ezt a réteget egy fényességnövelő permetező kezelésnek vetettük alá (a fentebb leírt eljárással, a száraz lap oldószeres felületi permetezése útján), a felületi fényvisszaverőképesség kb. 18%-ra emelkedett; a felületi mintázat rápréselése után a felületi fényvisszaverőképesség 22% volt, ha pedig ezt a felületi mintázatpréselést egy sima polietilén-tereftalát filmmel beborított állapotban végeztük, akkor az így kezelt lap 73% felületi fényvisszaverőképességet mutat. Egy másik esetben, valamivel eltérő körülmények között, (de a jelen találmány keretein belül) lefolytatott eljárás esetében a megszárított koagulált réteg 60°-on mért felületi fényvisszaverőképessége 30% körül volt. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivitele során. ,1 műveletek legnagyobb mértékű szabályozhatóságának" biztosítása érdekében, előnyös, ha a koagulált réteg felvitele es kialakítása szabályozott, alacsony nedvességtartalmú környezetben történik, különösen olyan esetekben, amikor vízzel elegyedő oldószert (pl. dimetilformamidot) alkalmazunk a réteg kezelésérc. Kitűnő eredményeket érhetünk azonban el, különleges nedvességtartalom-szabályozási intézkedések alkalmazása nélkül is, pl. ha az oldatot a természetes környezeti légkörben permetezzük 10 C°, 20 C°, 30 C° vagy 40 C° hőmérsékleten, a vízzel megnedvesített alap-lapra, mimellett a környezeti légkör harmatpontja 25 C° alatt (pl. 4 C°. 10C° vagy 20 C° liehet Amint már fentebb ugyancsak említettük, a koaguláltatott réteg előnyösen pigmentet is tartalmaz; e réteg vastagsága előnyösen akkora, hogy lényegileg elfedje a mikropórusos lapnak azt a felületi zónáját, amelyre a koaguláltatott réteget felvittük. A koaguáltatott réteg vastagsága - amint ezt ugyancsak már említettük - előnyösen 20 mikronnál kisebb, az anyag mennyisége a koaguláltatott rétegben előnyösen 5-15 g/m , még előnyösebben legalább 7 g/m . A tálaimat _. sitrinli eljárás eg> előnyös kivileli alaki,: esetében a koagilált réteg a felületi mintázat melegen történő
