164674. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sztrigilglioxál-monohidrát és származékai előállítására

164674 3 4 Iában légköri nyomáson hajtjuk végre, bár nagyobb nyomás és magasabb hőmérséklet is alkalmazható a reakciósebesség fokozására. Általában előnyös alacsony forráspontú oldószer alkalmazása, hogy az oldószert alacsony hőmér- 5 sékleten és elfogadható sebességgel lehessen csökkentett nyomáson való desztillációval eltávolítani. A benzilidénaceton és a szelénessav kiindulási mólaránya a reakciókeverékben általában 1:1 és 1:1,25 közé esik, előnyösen 1:1,04, de nem 10 korlátozódik erre. Előnyös a reakciókeverékhez alumíniumoxidot, kovaföldet vagy más alkalmas iners anyagot adni, különösen előnyös a kovaföld, mert ezek az adalékok a reakciókeverékben megkönnyítik a reakció során képződő szelén- 15 lepény felaprítását. A sztirilglioxál-szelén komplexet gőzzel vagy forró vízzel bontjuk el, amikor is sztirilglioxálmonohidrát keletkezik, és szelén rakódik le. Ezt a műveletet nem szabad túlságosan soká folytatni, 20 mert különben a sztirilglioxál elbomlik. Előnyösen csak annyi forró vizet vagy gőzt alkalmazunk, amennyi elégséges az egész sztirilglioxál-szelén komplex sztirilglioxál-monohidráttá való elbontására és a reakciót elősegítő hő szolgáltatására. 25 Ez a mennyiség meghatározható egy próbával oly módon, hogy lemérjük különböző időközökben a kivánt szelént, és annyi gőzt használunk, amennyi szükséges gyakorlatilag minden szelén kiválasztására. Az így kivált szelén könnyen elválasztható 30 szűréssel a sztirilglioxál-monohidráttól. A sztirilglioxálnak a monohidrátjától való elválasztására a monohidrátot oldószerben, például benzolban vagy toluolban oldjuk, és az oldatot addig desztilláljuk, amíg a párlat már nem 35 tartalmaz vizet. Ugy is eljárhatunk, hogy a sztirilglioxál-monohidrátot melegítjük a hidrátvíz eltávolítására, ügyelve, hogy a termék ne pirolizálódjék. A sztirilglioxál értékes kiindulási anyag prosztaglandin-származékok előállítására. A prosz- 40 tagiandinoknak értékes farmakológiai tulajdonságaik vannak. így például sztirilglioxált használnak a Tetrahedron Letters 20, 1615 (1969) közleményben leírt 15-keto PGE! előállítására. Ez a vegyület stimulálja a simaizmokat és vérnyomást 45 csökkentő hatása van [Nobel Symposium 2, 1966, 101-102, Interscience (1967)]. A sztirilglioxálmonohidrát kényelmesen alkalmazható sztirilglioxál helyett a lényegében vizes reakcióközegben, és előnyös állandósága, kristályos természete és 50 könnyű kezelhetősége miatt. A sztirilglioxál-monohidrátnak az előbbiekben ismertetett előállítási eljárása számos hasonló aldehid előállítására is alkalmazható. Ezek kiindulási anyaga egy II általános képletű 55 keton - ebben a képletben R hidrogén- vagy klóratomot vagy nitro-, metil- vagy metoxicsoportot jelent -. Ezt a vegyületet szelénessawal vagy szeléndioxiddal reagáltatjuk, majd a képződött szelénkomplexet vízzel vagy gőzzel hozzuk érint- 60 kezesbe, amikor is annyi vizet vagy gőzt használunk, amennyi elégséges a komplex átalakítására a megfelelő hidráttá, majd a képződött I általános képletű hidrátot elkülönítjük. A vízmentes termékek a megfelelő hidrátokból 65 állíthatók elő azoknak alkalmas oldószerben való oldásával, oldószerként toluolt vagy benzolt használva, és az oldószernek a víz teljes eltávoztáig való desztillálásával. A hidráttartalmú és a vízmentes aldehidek szintén alkalmasak prosztaglandin-származékok előállítására. A következő példák szemléltetik a találmány szerinti eljárást. A hőmérsékleteket Celsius-fokban adjuk meg, és a részek súlyrészek. 1. példa 4,24 rész benzilidénaceton és 4,0 rész finoman porított szelénessav keverékéhez hozzáadunk 0,8 rész vizet és 7,1 rész tetrahidrofuránt. A reakciókeveréket élénken keverjük csaknem forrásig való melegítés közben, majd a melegítést megszakítjuk. Az élénk reakció folytatódik. Amikor a reakció lecsillapodik, a reakciókeveréket ismét melegítjük enyhe forralás közben 3-4 óra hosszat. A keveréket keverés közben lehűlni hagyjuk, majd átszűrjük kovaföldön. Az oldószert 60—80°-on tartott vízfürdőben csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A desztilláció lassúi, amikor mintegy 6 térfogatrész desztillátum gyűlt össze. A visszamaradó sötét olajat 20 percig gőzzel kezeljük, majd 4 rész őrölt jéggel fedett 5,35 rész metilénkloridba öntjük. A vizes réteg zömét dekantálással és leszívással eltávolítjuk, és a visszamaradt szerves réteget a vizes réteg 0,1-0,2 térfogatrészével együtt kovaföldön átszűrjük. A szűredéket 60-80°-os vízfürdőben csökkentett nyomáson melegítve eredeti térfogatának mintegy felére bepároljuk. A visszamaradó sötét szirupszerű folyadékot néhány napig állni hagyjuk, miközben szilárd lepény képződik. Ezt a lepényt porrá aprítjuk, az elkülönült olajat dekantáljuk, és a szilárd anyagot és az abban visszamaradt olajat néhány rész vízzel telített éterrel digeráljuk, majd a folyadékot szűrjük, és a szűrőn maradt anyagot vízzel telített éterrel mossuk. így világossárga sztirilglioxál-monohidrát kristályokat kapunk. Az egyesített éteres mosófolyadékot és dekantált olajat csökkentett nyomáson bepároljuk, és a maradékot az előbb kapott sztirilglioxál-monohidráttal beoltva egy második adag sztirilglioxálmonohidrátot kapunk kristályos alakban. A sztirilglioxál-monohidrát további tisztítására a nyers terméket feloldjuk 1:2 térfogatarányú forró aceton-víz elegyben, az oldatot aktívszénnel kezeljük, és leszűrjük. A szűredéket 15°-ra hűtjük, és a kivált olajat hideg aceton hozzáadásával oldjuk. Az acetont csökkentett nyomáson lassan eltávolítjuk, és a kapott kristályokat vízzel mosva és csökkentett nyomáson megszárítva 93,5-95°-on olvadó tiszta sztirilglioxál-monohidrátot kapunk. Kitermelés: 43%. •2. példa Megismételjük az 1. példát azzal a különbséggel, hogy a megfelelő 3-butén-2-on-származékot használjuk benzilidénaceton helyett, és így a következő vegyületekhez jutunk: 2