164609. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés síküveg gyártására

19 164609 20 helyezkedik el, és a kemencének a hőgát alatt fekvő 6, 7 és 8 falrészeket alkotó oldalfalainak és végfalainak a kialakítása meggátolja, hogy az üveganyag ezekből a viszonylag hideg zónákból befelé, az említett hőgátak alá follyék. Ennek 5 következtében jelentősen csökken a 6, 7, 8, 9, 10 és 11 falrészek melletti tartományokban keletkező devitrifikált üvegszemcsék és a 9, 10 és 11 falrészeknek az üvegolvadék-szint magasságában lévő tömbjeiről leváló korrodált tűzálló anyag- 10 szemcsék befelé haladásának, és így a 13 üvegszalag tövénél a meniszkuszt tápláló üvegáramokba jutásának a veszélye. Az elektródacsoportok mögötti viszonylag hideg zónákban lévő üvegtömegek vízszintes tengely körüli körforgásban 15 vannak tartva, ami viszont csökkenti az ezekben a zónákban alacsonyabb szinten elhelyezkedő üvegolvadékban a divitrifikációt és buborékképződést. Ezenkívül az üveganyag lokális hevítése az elektróda-csoportok által meghatározott helye- 20 ken csökkenti az üvegszalag hátsó oldalát és széleit tápláló, azokba beáramló üvegolvadék viszkozitását, úgyhogy az üvegszalagnak a megengedhető maximális vastagságot meghaladó vastagságú szél-részeinek a szélessége — bármilyen adott 25 huzási sebesség mellett csökken, és adott szabványos minőségű üveget lehet húzni a hagyományos eljárásoknál nagyobb sebességgel. A találmány szerinti eljárás alkalmazásával húzott üvegszalagnál a felhasználásra alkalmas szélesség 30 növekedése például elérheti a 10 cm-t. Az 1. és 2. ábrákkal kapcsolatban ismertetett eljárás egy változatánál csak 16 elektródákat alkalmaztunk. Ebben az esetben a maximális 35 huzási sebesség valamivel kevesebb volt az üvegszalag széleit tápláló üvegolvadék valamivel nagyobb viszkozitása által okozott gátló hatás miatt, és a szalag oldalsó szél-részeinek a szélessége, amelyet selejtként el kellett távolítani, 40 nagyobb volt az üvegnek az ezekben a tartományokban bekövetkező, devitrifikált szemcsékkel való szennyeződése miatt. Az üzem közbeni, adott huzási sebesség mellett azonban a síküveg minősége jelentős mértékben jobb volt, 45 mint ha a berendezést azonos módon, azonban a 16 elektródák alkalmazása nélkül üzemeltettük volna. Egy további változatnak megfelelően csak a 17 50 és 18 elektródákból álló elektróda-csoportokat alkalmazhatunk. Ebben az esetben a maximális huzási sebesség,, amellyel adott szabványnak megfelelően sík és egyenletes vastagságú üvegszalagot lehetett húzni, nagyobb volt, mint a 55 hagyományos, hőgát alkalmazása nélkül végrehajtott eljárásnál, és a megengedhető maximális vastagságot meghaladó vastagságú szél-részek szélessége az átlagosnak megfelelő maradt. Azt tapasztaltuk azonban, hogy jelentős mértékben 60 növekedett a devitrifikált szemcsék és buborékok jelenlétének tulajdonítható hibák mennyisége a húzott üvegszalag középső részében, összehasonlítva azzal az esettel, amikor 16 elektródákat is használtunk. 65 A 3. ábrán egy Colburn-típusu üveghuzó berendezés egy részét tüntettük fel, amelyet a találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmassá tettünk. A gépnek 20 kemencéje van, amely a 21 fenéklemezből, a 22 hátsó végfalból, valamint oldalfalakbók áll, amely utóbbiak közül az ábrán csupán egyet, a 23 oldalfalat tüntettünk fel. A kemencét a 24 és 25 pillérek támasztják alá. Az üvegolvadékot az üvegolvasztó kemencéből folyamatosan tápláljuk be a kemencébe, és az üvegolvadékból a kemence hátsó végfala felé haladása közben 26 üvegszalagot húzunk folyamatosan a kemencében lévő üveganyag 27 felszínétől felfelé, amely üvegszalag a 28 terelőgörgőn áthaladva egy kilágyítókemencébe jut. A kilágyítókemencét, az üvegszalagnak a kilágyítókemencén történő átvezetésére alkalmazott görgőket, a burkolólapokat és a berendezés egyéb szokványos rászeit nem ábrázoltuk és ezek nem is igányelnek bővebb magyarázatot, mivel a gyakorlatból jól ismertek. A 20 kemencében, a huzási zóna és a 22 hátsó végfal közötti helyzetben két 29, 30 elektromos ellenállás-fűtőtest van elhelyezve keresztirányban, a kemence teljes szélességében, a huzási zónával és a hátsó végfallal párhuzamosan. Az üveghuzási eljárás tartama alatt folyamatosan elektromos áramot vezetünk át 29 és 30 elektromos ellenállás-fűtőtesteken, és ilymódon a kemence megfelelő részében az üvegolvadék lokális hevítését biztosítjuk. A fűtőtestek az üvegolvadék helyi hőmérsékletét, kb. 50 C°-kal növelik. Ennek következtében a fűtőtestek közvetlen közelében folyamatosan felfelé irányuló üvegolvadék-áramlás jön létre a 27 felszín felé. Az üvegolvadéknak ez a felfelé áramlása a kemence 21 kenéklemezének az elektródák alatt fekvő része közeléből indul ki. A kemencében az üvegolvadék alapvető áramlásképét a rajzon függőleges, hosszanti síkban nyilakkal jelöltük. Megállapítható, hogy az áramláskép eltér a hagyományos sekély kemencés eljárásoknál észlelhető áramlásképtől, mégpedig abban, hogy az üvegolvadéknak az üvegszalag hátsó oldalát tápláló áramlása nem a kemence hátsó végfalától indul, hanem olyan tartományból, amely ettől a végfaltól az üvegolvadék felszíne mentén befelé távközzel el van választva, és ezt a tartományt a 29, 30 fűtőtestek elhelyezése határozza meg. Az említett fűtőtestejet tartalmazó függőleges keresztirányú sík mögött lévő üvegolvadékot a hőgát lényegében kizárja a meniszkusz felé haladó üvegáramból. A hőgát alatt nem jöhet létre üvegolvadék-áramlás, mert az üvegolvadék felfelé irányuló áramlása a kemence fenéklemezétől kiindulva kezdődik. A hőgát mögött lévő üvegolvadékot folyamatos konvekciós áramok tartják cirkulációs mozgásban. A hátsó végfal közelében esetleg képződő decitrifikált szemcséket vagy és/vagy ebben a tartományban a tűzálló anyagú falról esetleg elváló korrodált tűzálló anyag-szemcséket a hőgát révén gyakorlatilag kizártuk a huzási zónából. Ennek a ténynek, valamint az üvegszalag hátsó oldalát tápláló üvegolvadék 10