164602. lajstromszámú szabadalom • Feszítőtest csap alakú rögzítőelemnek falban vagy hasonlóban való rögzítésére

3 164602 4 menetben készítjük, majd a furószárat a furatban visszamaradó feszítőtestről lehúzzuk. Ezután a feszítőelemet a furatban úgy rögzítjük, hogy felfeszíthető végét a feszítőtestre felhajtjuk, felékeljük. Ezáltal a csap alakú rögzítőelemet s minimális művelettel rögzítettük. Az optimális rögzítést az is elősegíti, hogy a találmány szerinti csapalakú rögzítőelem a furat átmérőjével azonos átmérővel van kiképezve. A találmány egy további ismérve szerint a 10 feszítőrész hosszoldalán egy vagy több kiálló és a furóhosszirányba nyúló orrok illetve kiugrások vannak kiképezve, amelyek a furószárra felhelyezett feszítőtestnél a furószár megfelelő kivágásaiba nyúlnak. 15 Az orrok vagy kiugrások egyszerű módon hideg alakítással már a feszítőtest előállításánál kialakíthatók. Ezek olyan kiképzésüek lehetnek, hogy a furóéllel ellátott véggel ellentétes végein valamelyest vastagabbak. Ezáltal a feszítőtest 20 ékalakot vesz fel, ami a rögzítőelem szétfeszítését megkönnyíti. A furószár kivágásaiba való benyulás biztosítja a tartást és az elfordulásmentességet. Az orrok vagy kiugrások lécek vagy csapok alakjában is kialakíthatók és a rögzítőelem terpesztésre 25 kerülő részének kivitelétől függően a feszítőtest megfelelő helyén vannak elrendezve. A feszítőrész orr-részei illetve kiugrásai a találmány egy további ismérve szerint csavarvonal alakban kiképzett, fúrási port kivezető horonnyal 30 ellátott furószárba úgy is rögzíthetők, hogy a hornyok a feszítőtestet befogó végének tartományában az orrok vagy kiugrások előfordulásmentes befogására a tengellyel párhuzamosan futóan vannak kiképezve. Ezzel a kialakítással a feszítő- 35 test könnyen és egyszerűen felhelyezhető, mivel az orrok vagy kiugrások a hornyok oldalfalára felfekszenek, ami hatásos, az orrok vagy kiugrások hajlításmentes elfordulását gátló befogását biztosítja. A fúrás során a fúrási por az élektől 40 azonnal a hornyok felé terelődik és így folyamatos fúrás közben a fúrási pornak a fúróéitól való egyenletes elvezetése biztosított, ami kiküszöböli a furószárnak a furatban való megszorulását. 45 A találmány egy további járulékos ismérve szerinti sfeszítőtestnél, amely hosszúkás, egyik végén furóéllel ellátott lapkaként van kiképezve, a feszítőrész szembenfekvő két hosszoldalán egy-egy váltakozóan egymással szemben elhelyezett orr 50 lehet kiképezve és a furószár a lapka vastagságának megfelelő hosszbevágással lehet kialakítva, amelynek határolófelületei az orrok részére szolgáló kivágások kialakítására egymással átlósan szembenfekvő oldalélükön visszaugróan vannak 55 kiképezve. Az ilyen feszítőtestet egyszerű előállítani és az orrok a lapkán egyszerű sajtolással kiképezhetők. A feszítőtest felvételére a furószár is egyszerűen legyártható és miután a horony például kimarással 60 elkészült, kizárólag a váltakozó oldalon elrendezett kivágások kimarását kell elvégezni. A váltakozó elrendezés kiküszöböli, hogy a feszítőtest a furószáron oldalirányban kitérjen a horonyból és ezáltal biztosítja a központosítást. 65 A feszítőhatás megkönnyítésére a találmány szerint az orrok homorúan vannak iveivé. A feszítőtestnek a rögzítőelem hosszirányú hasítékába való bevezetésénél a homorú kialakítás miatt a feszítőtest orr-részével a hosszirányú horony oldalfalaira csupán egyetlen egy vonalon fekszik fel és így a bevezetésnél súrlódási ellenállással alig kell számolni. A feszítőtest ennek következtében minden nagyobb erőfelhasználás nélkül a rögzítőelem hosszirányú hornyába mélyen bevezethető, ami a kihúzás elleni jó rögzítést biztosítja. Az orrok a furóélekkel ellentétes végtől fokozatosan emelkednek ki a lapka felületéből, egészen az orr legvastagabb szakaszáig. Lehetséges azonban az orrokat azok legvastagabb helyétől kiindulóan mindkét vége felé lejtetni. Ez a kiviteli alak lehetővé teszi, hogy a feszítőtest mindkét irányban a rögzítőelem hosszirányú kivágásába ékelhető legyen. Ez különösen akkor jelent előnyt, ha a furószár egyben rögzítőelemként van kiképezve. Ez esetben fúrás során a feszítőtest a rögzítőelem hosszirányú kivágásának megfelelő szakaszán úgy fekszik fel, hogy a rögzítőelem szétterpesztése ne következzék már be fúrás során. A fúrási folyamat befejezése után a feszítőtestet körbeforgatjuk és furóélével előre a rögzítőelem hosszirányú kivágásába tereljük. Lapkás feszítőtestnél a középen elhelyezett orrok biztosítják a rögzítőszárak mind a négy irányba való szétfeszítését. Ezáltal lapos, jó fúrási tulajdonságú vágóéi mellett is megoldott a jó, egyenletes rögzítés. A találmány szerint a rögzítés különösen gazdaságosan és mindenek előtt gyorsan végezhető, ha a rögzítőelem egyben a furószárat is képezi. A rögzítőelem használata a csupán két részből, feszítőtestből és rögzítőelemből álló rögzítőszerkezet esetén még egyszerűbb. A feszítőtest a rögzítőelembe kerül felhelyezésre és azután azzal készül a furat. Ezután a rögzítőelemet a feszítőtestbe húzzuk be, ami a rögzítést végzi. A két részből álló rögzítőberendezés olcsó előállítása mellett annak raktározása is egyszerűbbé válik. A találmány szerint a hosszirányú belvágás síkjától eltolt síkban tengelyirányba mutató a kiugrásokat befogadó kivágások vannak kiképezve és a rögzítőelem tengelyirányban a fúrófejről leválóan van kialakítva, és a rögzítőelemnek a fúrófejhez viszonyított elfordításával rögzítés során a feszítőtestre felhúzva van kialakítva. A fúrás után a rögzítőelem tengelyirányban az elfordulásmentességet és ágyazást biztosító kiugrások benyulási hosszának megfelelően a feszítőtestről visszahúzható és ezután az eltolt kivágások és hosszirányú horonynak megfelelően addig van a furatban elfordítva, míg a rögzítőelem a feszítőtest feszítőrésze felékelésre kerül. A rögzítő elem teljes kihúzása tehát a furatból nem szükséges. A hosszirányú bevágás a rögzítőelemben a rögzítőszárak jobb terpeszthetősége érdekében lényegesen mélyebben van kialakítva, mint az ezekbe benyúló kiugrások. A kevésbé mély 2