164597. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fokozott szilárdságú kontaktbeton termékek előállítására
164597 3 4 kalmazásával készítjük, az elkészített betonterméket ugyanéban hőfokú vízben legalább a belső rugalmas&lp erők és a betonszilárdság közötti egyensúly eléréséig a kiindulási térfogat biztosítása közben tároljuk, majd a kizsaluzást csak ezt követően hajtjuk végre. A kitűzött célnak megfelelően, a találmány szerinti eljárás fokozott szilárdságú kontaktbetontermékek előállítására — melynél a termék gyártása száraz vázanyagnak sablonba való betömörítésével vagy vibró — sajtolásával és adott esetben vákuumozással, szilárdítása pedig érlelőközeggel történik — azon alapul, hogy a tömörítés befejeztével a termék kezdeti térfogatát pl. a sablonelemeknek a termékfelületre való rászorításával megszabjuk, majd az expandálásban ily módon meggátolt terméket legfeljebb +30 C° hőmérsékletű vízbe helyezzük, mellyel a termék pórusait telítjük, a vízben való tárolás állapotát pedig legalább 1 órán előnyösen legalább 6 órán keresztül fenntartjuk. A találmány szerinti eljárás további ismérve, hogy a termék pórusait telítő víz felmelegedését annak tovaáramoltatásával és/vagy más járulékos hűtéssel meggátoljuk. A termék pórusainak vízzel való telítődését pedig vákuumozással és/vagy nyomással fokozzuk. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy a segítségével készített beton cementhidratációja a szokásos környezeti nedvességtartalom mellett tovább tud folytatódni, mivel a beton légpórus tartalma alacsony (kb. 2—3 térf.%). Ennek következtében olyan diffúziós folyamat alakulhat ki , amely nedvességet szállít a cementszemcséknek addig még nem hidratálódott belső része felé, ahonnan viszont gázmolekulák tudnak eltávozni a cementszemcsék felülete mentén. E folyamat eredményeképpen a beton szilárdsága a cementszemcsék teljes hidratációjáig maximális értékűre emelkedik, és az általában szokásos szilárdságának 150—160%-át is elérheti. Ez azzal magyarázható, hogy a hidratációs folyamat befejeztével a betonstruktúra kezdeti 2—3 térf.% légpórus-tartalma, azaz a betonszerkezet szilárd alkotóinak folytonossági hiánya, az ún. „diszlokáció", (l/m3 ), minimális értékre csökken, és ezzel a betonsűrűség maximális értékűre nő. Mivel pedig vizsgálataink szerint a beton szilárdságát a betonsűrűség (diszlokációs tényező) a diszlokációs tényező = diszlokáció (hidratált kötőanyagtömeg) határozza meg, biztosítható a maximális betonszilárdság. A találmányt kiviteli példa kapcsán az alábbiakban ismertetjük közelebbről. Kb. +5 C° hőmérsékletű térben, +5 C° hőmérsékletű, 0-20 mm közötti szemnagyságú „A" adalékanyagot és C 500-as portlandcementet mc :mA = 1:2 összetételű száraz keverékké kevertünk össze. E száraz keveréket, mint vázanyagot p = 0,10—0,20 kp/cm2 nagyságú nyomás és szükség szerinti vákuumozás közben vibrátor segítségével sablonba tömörítettük. A tömörítés befejezésekor a nyomást biztosító sablonelemet oldható módon rászorítottuk a betonra, és ezzel egyértelműen megszabtuk annak kiinduló térfogatát. E rászorítással az ún. visszarugózás lehetőségét előre megszüntettük. Ezt követően a betont a sablonrendszerrel együtt kb. +5 C° 5 hőmérsékletű áramló vízbe helyeztük, és ezzel telítettük. Megfigyelésünk szerint a betonnak vízzel való telítése két lépésben megy végbe. Először a vázanyag hézagai, illetve a vázanyagszemcsék 10 egymással nem érintkező felületrészei telítődnek. Ez az ún. adszorpciós telítés. Ezt követően második lépésben a vízmolekulák behatolnak a cementszemcsék mélyebb rétegeibe, illetve az említett diszlokációs helyekre. Ez utóbbi az ún. 15 adszorpciós telítés. A két folyamat együttes eredményeként a cementszemcsék további részei is hidratálódnak. A hidratációs termékek csökkentik a betonstruktúra diszlokációját, tehát növelik a betonsűrűséget. 20 Megfigyeltük azt is, hogy a vízben tárolt betonban a kötéshő csak igen kis értékű hőmérsékletemelkedést tud létrehozni. A mennél kisebb hőmérsékleten való tartás érdekében a tárolásra szolgáló vizet célszerű tovaáramoltatni, és 25 ezzel hűteni, vagy megújítani. A betont mindaddig a vízben kell tartani, míg annak szilárdsága akkora lesz, hogy a belső rugalmassági erők hatására létrejövő feszültségek felvételére a kizsaluzás után alkalmas lesz. 30 Tapasztalatunk szerint ez az állapot a beton 10—15 órás korában jön létre, tehát a kizsaluzást ennél korábban nem szabad végrehajtani. A mérési eredmények azt mutatták, hogy a 35 kizsaluzás után a kiinduló térfogat szerinti, az „abszolút sűrűséget" is elérő olyan betont nyerünk, melyben a kontakt felületek az elképzelhető minimális távolságban helyezkednek el egymástól, e távolság pedig - a visszarugózás 40 lehetőségének kizárása miatt — a későbbiekben sem növekszik. Ennek következtében sűrűségcsökkenés nem lép fel, - sőt ellenkezőleg a betonstruktúra folytonossági hiánya, a diszlokáció az új hidratációs termékek keletkezésével csökken, 45 ami sűrűségnövekedéssel jár, - és így a nyert betontermék szilárdsága a rendelkezésre állott adalékanyag és cement adottságaiból elérhető lehetséges legnagyobb értékű lesz. Az említett példa esetében a szilárdság 28 napos korban 50 meghaladta az 100 kp/cm2 értéket. Szabadalmi igénypontok: 55 1. Eljárás fokozott szilárdságú kontaktbeton termékek előállítására, melynél a termék gyártása száraz vázanyagnak sablonba való tömörítésével vagy vibrósajtolásával és adott esetben vákuumozással, szilárdítása pedig érlelőközeggel történik, 60 azzal jellemezve, hogy a tömörítés befejeztével a termék kezdeti térfogatát, előnyösen a sablonelemeknek a termékfelületre való rászorításával megszabjuk, majd az expandálásában ily módon meggátolt terméket legfeljebb +30 C° hőmér-65 sékletű vízbe helyezzük, mellyel a termék 2
