164494. lajstromszámú szabadalom • Ellendugattyús komperesszor

164494 3 4 hogy mind a forgattyúház felé fordított, mind pedig az attól elfordított dugattyú hajtását du­gattyúrudak végzik, amelyek közül az előbbi du­gattyú-rúdja üreges és lehetővé teszi a másik dugattyú-rúdjának az átvezetését, minek követ­keztében a forgattyúháztöl elfordított dugattyú egy hajtókar által mozgatott belső keresztfeje a forgattyúház felé fordított dugattyú két hajtó­karral rendelkező külső keresztfej ében fut. így mind a négy lehetséges dugattyúfelület teljes mértékben az összenyomásra van igénybe véve, melynek során a forgattyúház felé fordított fe­lület mint második fokozat, a fennmaradó felü­letek mint első fokozat működnek és mindkét dugattyú átmérője azonos. Továbbá, a dugattyú­rudakon levő tömítőelemek hatékonyan elvá­lasztják a hajtóművet az összenyomóterektől, a hajtókarok azonos méretekkel, a két fokozat pe­dig azonos nyomásviszonyokkal rendelkezik. A találmányban egy önmagában ismert tárcsás forgattyútengely nyer alkalmazást, melynek kül­ső forgattyúpofái szintén ismert módon, a kívül­fekvő körhagyócsapoknak forgattyútengely-fő­csapágyként szolgálnak, ahol a forgó tömeg teljes kiegyenlítése céljából a közbenső pofák, a középső forgattyúcsap forgástengelye körül, egyik oldalon kúposán le vannak esztergálva. A találmány egy további megoldása, hogy excentertengely van beépítve, amelynél az ex­centerek egymástól mért távolsága legalább a hajtókarok szélességének felel meg és a közben­ső excenter olyan széles, hogy a külső excente­rekben alkalmazható könnyítőfutárokkal együtt, kompenzálja a kiegyensúlyozatlanságot és az excenterek közötti tartományok közel ellipszis­alakú keresztmetszetet kapnak. A találmány egy további kiviteli alakjánál a meghajtómotor felett, eléje- és utánakapcsolt ki­egyenlítő terekkel ellátott közbenső hűtő van el­helyezve és a hűtő után kapcsolt kiegyenlítő tér egyúttal mint leválasztó működik, s emellett a kiegyenlítő terek, a csővezetékek elhagyásával, közvetlenül a szívó- ill. nyornócsonkkal vannak összekötve. A találmány szerinti megoldáshoz tartozik továbbá, hogy a kompresszornak a meghajtással ellentétes oldalán egy, a kompresz­szor magasságát és szélességét teljesen kihaszná­ló, kombinált kiegyenlítő tartály van, a csőve­zetékek mellőzésével közvetlenül a szívó-, ill. nyomócsonkkal összekapcsolva, amely tartálynál a felső rész csillapítótartályul szolgál a beszívott levegő számára, az alsó rész pedig csökkenti a második fokozatból kilépő levegő pusztulását. A találmánynak az ismert ellendugattyús gé­pekkel szemben sok előnye van. A gyártást il­letően igen lényeges, hogy a kétfokozatú össze­nyomás ellenére a két dugattyú átmérője azonos és így a hengernek a munkatereken belül nem lépcsős a furata. A csekély helyszükségletre való törekvés mellett, teljes értékű az ellendugattyús kivitel tömegkiegyensúlyozása, lényegesen jobb a, hozzáférhetőség, az olajfogyasztás, a kopás pe­dig nem különbözik a hagyományos keresztfejes gépekétől. Kedvezővé teszi a találmány szerinti kivitelt az extrém rövidlöketűségre való törek­vés, mivel itt a dugattyúrúd-keresztmetszetek­nek a hatékony dugattyúfelületek csökkenésére gyakorolt hatása egyre kisebb jelentőségű. Azáltal, hogy megközelítően négy azonos 5 nagyságú dugattyúfelület áll rendelkezésre, azo­nos dugattyúátmérők és változatlan hengerfurat ellenére, feltételezetten ideális viszonyok jönnek létre, ha ezek közül a felületek közül három el­ső összenyomási fokozatként, a többi pedig má-10 sodik fokozatként működik. Így mindkét fokozat azonos nyomásviszonyokkal rendelkezik, ame­lyek gyakorlati üzem közben is optimálisak ma­radnak, mivel a tekintetbe veendő nyomásvesz­teségek és a különböző káros terek 3j nál na-15 gyobb felületirányt kívánnak, ami a dugattyú­rúdfelületek hatása révén ténylegesen létre is jön, ha a forgattyúház felé fordított felület má­sodik fokozatként és a fennmaradó első fokozat­ként működik. Ez a fokozatokra való osztás 20 azért ésszerű, mivel a második fokozat dugaty­tyúját azonos átmérő mellett természetszerűen lényegesen nagyobb terhelések érik, amelyeket a találmány szerint két hajtókar visz át. Ezáltal adva van a lehetőség, hogy a három hajtókar 25 azonos hosszúságú legyen és közel azonos nagy­ságúak legyenek a rájukható terhelések is. Mint­hogy a második fokozathoz tartozó keresztfej nagyobb méretű, mint a bennefutó másik ke­resztfej, biztosítva van, hogy a relatív sebesség-30 gel egymással szemben futó keresztfejek normál nyomásai a hajtómű nyomóolajozása mellett ke­rüljenek felvételre, aminek csekély kopás és nagy mechanikai hatásfok a következménye, és ez lehetővé teszi mindkét keresztfejnél a felületi 35 nyomások alacsonyan, körülbelül azonos értéken való tartását. Ezenkívül a hajtóműnek és a kompressziós te­reknek a két dugattyúrúdon levő tömítőelemek­kel való egyértelmű elválasztása biztosítja a szi-40 várgó gáz elvezetésének lehetőségét, még mielőtt az a forgattyúházba átkerülne, továbbá a nagy­hatékonyságú olajlehúzást és szükség esetén az olajmentes összenyomást. A találmány alapelgondolása igen előnyösen 45 hat a hajtómű kialakítására is és bizonyos fokig függetlenné teszi a hajtómű kialakítását a hen­gerviszonyoktól. Így a forgattyúcsapok távolsága semmiképpen nem függ a dugattyúk átmérővi­szonyaitól, hanem elsőrendűen csupán a hajtó-50 karszélességekből és a tisztán szilárdságilag szükséges forgattyúkar-keresztmetszetekből adó­dik. Ezáltal viszonylag nagy dugattyúátmérők ellenére is kis értéken tartható, ami a f orgattyú­tengelyfőcsapágyak távolságát illetően, és így az 55 egész forgattyú tengelykialakítást illetően jelen­tős. Ez sajátos ímegjelenési formákban nyilvánul meg. Mivel ellendugattyús gépeknél nem szük­séges ellensúlyok felszerelése, kínálják magukat az önmagukban ismert tárcsás forgattyútenge-60 lyek, amelyek lényegében tiszta forgórészek és ennek következtében olcsók. Különösen előnyös a kivitel, ha a kívülfekvő körhagyócsapok esz­tergályozott külső forgattyúpofái — szintén is­mert módon — mint forgattyútengely-főcsap-65 ágyak vannak kialakítva. 2

Next

/
Thumbnails
Contents