164419. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gipszlapok folyamatos előállítására
164419 8 nek. Ilyen adalékanyagként gipszsalakoernent, nyersgipsz, agyag, homok, salak és ömlesztett fémforgács jöhet szóba. Ezek az adalékanyagok, — amelyek az alapanyag megmunkálhatáságát már a keveréstől kezdve kedvezőbbé teszik, és a végtermék mechanikai tulajdonságait is megjavítják, — a sajtolási megelőző nedvesítés során a megnedvesített, vagy még száraz anyagpályára juttathatók, vagy pedig a sajtolás, esetleg a szárítás után járulékos utókezelésként az anyaghoz hozzáadhatok. Az aránylag száraz anyagpálya jó sajtolhatósága, valamint a kiszárítási utáni csekély pórustérfogata következtében az adalékanyagnak csupán kis része tudja teljes hatását kifejteni. A formázó anyagpálya jó sajtolóképessége lehetővé teszi azt, hogy a sajtoló szerszámokat vagy a sajtolóbetéteket felületi profilozással lássuk el, és ezáltal a készresajtolt lapnak valamilyen különleges architektonikus, optikai vagy akusztikai hatást biztosítsunk. A laza formázó anyagpálya, valamint annak jó sajtolhatósága emellett gazdaságos módon tehetővé teszi a felület különleges kiképzését is. Hasonló módon lehetőség van tetszés szerinti jellegű — folyékony, pasztaszerű, por alakú, fátyoljellegű, vagy valamilyen lapos, felülete szerű anyaggal való — felületi réteg kialakítására is. A találmány szerinti eljárás értelmében réteges idorntesteket oly módon állítunk elő, hogy több anyagpályát egyetlen formázó szalagra vezetünk, miközben az egyes anyagpályák egymástól eltérő összetételűek lehetnek, és ennek ellenére az egyes rétegek határoló felületein szilárd kötést tudunk létrehozni. Könnyűszerrel lehetséges lapos, felületszerű ibetétek, vagy közbülső rétegek beépítése is. Az említett lapokon kívül a találmány szerinti eljárás segítségével természetszerűleg más egyéb idomtest is előállítható, amelyek tetszés szerinti alakú anyagpálya-keresztmetszettel bírhatnak. A találmány szerinti eljárás segítségével kialakított kétdimenziós idomdarab egyébként tetszőleges módszerrel tovább is alakítható. A találmányunk szerinti eljárást kiviteli példák kapcsán az alábbiakban közelebbről is megvilágítjuk. 1. példa: Valamilyen részekre osztott tároló bunkerból folyamatosan percenként 75 kg stuka túragipszet és 25 kg száraz, fölborzolt papínhulladékrostot vettünk ki, amelyből 1 m széles szétválasztott, egymás fölött elhelyezkedő és egyenletes vastagságú rétegeket képeztünk valamilyen szállítóhevederen mozgó anyagpálya formájában. Az adagoló, kihordó és formázó berendezések egymás mögött helyezkedtek el. A gipsz rétegvastagsága 15 mm, a szálas anyagoké pedig 150 rnm volt. A szállítóheveder i(előformázó szalag) a keverőállomásra 5 m/perc sebességgel érkezett. A keverőállomás után a homogén módon összekevert anyagpálya 150 mm összvastagságot mutatott. Az anyagpályát ezután szitáló szállító-5 szalagon át vezetve felülről továbbító szitáló szállítószalagon keresztül vízfürdőbe vezettük be. A szitáló szállítószalag vezetőgörgői kilyukasztott és állítható nyomógörgőkként voltak kialakítva, melyek az anyagpályába bezárt le-10 vegőt kiszorítják, a kötéshez szükséges vizet pedig bepréselik az anyagpályába. A vízben m3 -enként 30 kg kálciumklorid volt föloldva, amely a gipsz kötésidejét 5 percre lecsökken^ tette, a formázószalag sebessége pedig 10 m/perc 15 volt. A vízfürdőn keresztülvezetett megnedvesített anyagpálya 40 mm vastag volt, és azt profilos nyomóhengerpár segítségével 20 mm-re tömörítettük össze. Az összetömörített profilozott anyagpályára ezután 1 mm vastag száraz 20 gipszréteget hordtunk fel ugyancsak folyamatos formában, mégpedig az egész 1 m szélességre belül egyenletes módon felszórva. Az anyagpályát hossz- és keresztirányú fűrészek segítségével különálló lapokká aprítottuk fel. A csekélymenhyiségű vízfölösleg kiszárítása után utókezelést hajtottunk végre bitumen jellegű rétegnek a nem profilozott és gipsszel be nem vont felületre való felhordásával. Az így kapott lapot dekorációs és akusztikai célzatú burkolatként használtuk. Az egyes lapokat szabadon felfüggesztve vagy kazettákba helyezve, vagy pedig ragasztás útján erősítettük fel.. 30 35 2. példa: Az 1. példáéhoz hasonló módon percenként 60 kg kötőanyagot és 10 kg nemesített farostot vettünk ki a tárolóbunkerból, és kevertünk össze. A kötőanyag 84% timsóval kezelt gipszből, 10% nyersgipszből, 3% azbesztből és 3% műgyantaporból állt. Az anyagnak a formázó szalagra való laza és szabadon hulló ráitelekor a kötőanyagsúlyra 45 vonatkoztatva 25% vizet permeteztünk be. A formázószalagon a kötés alatt 20 kg/cm értékű tömörödés következett be. A formázószalag sebességének változtatása segítségével tetszőleges vastagságú — előnyösen 7—25 mm közötti 50 méretű — lapokat lehetett előállítani. Az ily módon nyert lapok szilárdsága 120—160 kg/cm2 , sűrűsége 1,5 kg/dm3 -ig terjedő volt, nagy merevséggel, csekély hézagtérfogattal és ugyancsak csekély vízben való oldódási képességgel 55 rendelkezett. Ezeket elsősorban külső és belső burkolólapokként lehetett előnyösen alkalmazni. 3. példa: 60 Ugyancsak az 1. példánál említetthez hasonlóan összekevert anyagpályát állítottunk elő, amelyet szitáló formázászalagra vezettünk. Ezután hozzájuttattuk a kötéshez szükséges vízmennyiséget. A formázószalag alatt vákuumot 65 állítottunk elő, amely az anyagpályából a ben-4
