164396. lajstromszámú szabadalom • Eljárás illékony anyagok folyamatos leadására alkalmas készülékek tömeges előállítására

164396 13 14 dással vagy a klasszikus rétegfelhordással, vagy pedig mikrohulláimú szárítással. A találmánynak megfelelően előnyös olyan komplex alkalmazása, melynek rétegei a B fo-5 lyadékkal érintkezve nem oldódnak ki. A találmány tárgyát közelebbről a következő kísértetek és példák szemléltetik: A hatóanyagot a körülményeknek megfelelően stabilizálni kell. Például, ha az előbbiekben meg­határozott inazekticid foszforsav-észter, vagy ha levegőjavító anyag, mert ezek az állás során megváltozhatnak. Célszerű stabilizátorok pél­dául a fenol-vegyületek. Ilyen fenolvegyületeket említ meg az 1 326 385 számú francia szabadalmi leírás; az epoxidvegyületek, (melyeket az 1 187 378 számú francia szabadalom sorol fel, az epoxidált olajok, főleg az epoxidált szójaolaj, a halogénezett epoxialkánok, az alkil-epoxisztea­rátok, amin-tartalmú vegyületek vagy nitrogén­tartalmú heterociklikus vegyületek, melyekről az 1 379 851 számú francia szabadalom tesz emlí­tést; az azovegyületek és fémszármazékai, me­lyekről a 2 011 629 számú német közzétételi ok­irat tesz említést. A tartály egy vagy több anyagból készül, mely anyagok a B impregnáló folyadékkal szemben tömör burkot képeznék. E célra használható pél­dául fehérbádog, vagy alumínium., rossz áteresz­tőképességű műanyagok, például nagy sűrűségű poli-undekánamid vagy polietilén. A tartály anyaga előnyösen többrétegű, laminált szerkeze­ti anyagból áll. A rétegek a felületre melegen hegeszthetők a csomagolástechnikában „Komp­lex" néven ismert módon. Ilyen „komplexeket" ír le például az 1 568 983 és az 1 580 871 számú francia szabadalom. Az ismert „komplexek" szá­ma igen nagy, rétegeinek száma és fajtája vál­toztatható. A következő rétegekből állhat, a ré­tegeket különböző sorrendben alkalmazva: pa­pír, alumínium, polietilén, poliamid, poliészter, nagyszilárdságú polivinilidénJklorid-kopolimeri­zátum, orientált polipropilén, forrón ömlesztett gyanták, ionomer gyanták és polialkilén-típusú polimergyanták, amelyekben a fémmolekulák a lánc szénatomjaival kapcsolódnak. Az alkalmazható „komplexek" például a kö­vetkező rétegeket tartalmazhatják az alább megadott sorrendben: Polietilén/alumínium Polipropilén(polietilén)oellulózháncs, amelyet polivinilidónklorid és polietilénklorid segítségé­vel kezeltünk; Polietilén(alumínium)cellulózacetát; Orientált polipropilen/polivinilidenklorid/ forrón ömlesztett gyanta (Milprint-eljárás) Vinil-etilénacetát kopolimer/polietilén/vinil­etilénacetát-kopolimer/polivinilidénkloirid/ orientált polipropilén (Crown-Cellerbac-eljárás) Polietilén/poliészter/alumínium/papír; Ionomer gyanta/alumínium/ionomer gyanta/pa­pír (DuPont de Nemours-erjárás) Ionomer gyanta/kis sűrűségű polietilén (Du­Pont de Nemoura-eljárás) Ionomer gyanta/poli-bexametilén-adipaniid (DuPont de Nemours-el j ár ás) Ionomer gyanta/alumínium/„Mylar 50A"-poli­észiter (DuPont de Nemours-elj arás) Polietilén/poli-hexametilén-adipamid. A komplexeket ismert eljárással állíthatjuk elő, például ko-extrudálással, foto-rétegfelhor-A-kísérlet Dibutilfítaliáttal lágyított szilárd polivinilkloiri­dot használunk, melynek sűrűsége mintegy 1,42, Shoire-keménysége kb. 78, Vicát-lágyuláspontja kb. 80 és lágyítótartalma mintegy 36%. Ezt a masszát extrudálással csőalakra formázzuk. A cső belső és külső keresztmetszete elliptikus, Külső szélessége 28 mm, a legnagyobb vastagsá­ga 3,2 mm 140 mm hosszban:. A cső belső falai teljes felületükben érintkeznek egymással és 20 mm szélesek. Vízzel teli osztott mérőedényben a cső térfogata 12,5 cm3 -t tesz ki. B)-kísérlet Az A-kísérletben leírttal azonos, lágyított po­livinilklorid masszákat alkalmazunk azzal az el­téréssel, hogy dibutilftalát tartalmuk mintegy 32%. Az egyes csövekbe az alábbi keveréket adagoljuk: DDVP 6,5g dibutilftalát 1,5 g A megtöltött csöveket ezután lehegesztjük, külön-külön tasakokba helyezzük az A)nkísérlet­ben leírtak szerint. 40 C° hőmérsékleten 360 órás állás után a tasakokat kinyitjuk és a kapott csí­kokat különböző helyeken szétvágjuk. Megálla­pítható, hogy gyakorlatilag semmi folyadékot 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 Ezeket a csöveket egyik végükön 3 mm ma­gasságban nagyfrekvenciájú eljárással lehe­gesztjük. Az egyes csövekbe nyitott végükön !5 egyenként 6,5 g DDVP-t öntünk, majd a csövek ezen végeit nagyfrekvenciájú eljárással 3 mm magasságban lehegesztjük. A DDVP folyadék­kal érintkező felület 53,6 cm2 és a felület/tér­fogat aránya 4,5. Az ily módon készített minden ' egyes készítményt külön-külön tömör tasakba helyezzük. A tasakokat lehegesztés előtt légmen­tesítjük. A tasakok olyan kéregből készültek, melyek 36 ß vastag polietilén-rétegből és 30 ju vastag alumíniumrétegből állnak; az alumí-35 niumréteg képezi a tasak külső rétegét. A tasa­kok belső mérete 40X160 mm; 40 C° hőmérsék­leten 120 órás állás után a tasakokat felnyitjuk és a bennük formálódott csíkokat különböző pontokban szétvágjuk. Ezzel a 'munkamódszerrel 0 megállapítható, hogy szabad folyadék az anyag­ban gyakorlatilag nincs. lVí órás állás után el­végzett vizsgálat azt bizonyítja, hogy a DDVP 92%-a ez alatt az idő alatt abszorbeálódik. Az egyes szétvágott darabokat ciklohexanon/ 5 aceton 5:1 arányú keverékében gázkromatográ­fiával analizálva megállapítható, hogy a DDVP-tartalom a csíkdarab súlyára számított 27,3 + 0,5%-ot tesz ki. 7

Next

/
Thumbnails
Contents