164396. lajstromszámú szabadalom • Eljárás illékony anyagok folyamatos leadására alkalmas készülékek tömeges előállítására
164396 13 14 dással vagy a klasszikus rétegfelhordással, vagy pedig mikrohulláimú szárítással. A találmánynak megfelelően előnyös olyan komplex alkalmazása, melynek rétegei a B fo-5 lyadékkal érintkezve nem oldódnak ki. A találmány tárgyát közelebbről a következő kísértetek és példák szemléltetik: A hatóanyagot a körülményeknek megfelelően stabilizálni kell. Például, ha az előbbiekben meghatározott inazekticid foszforsav-észter, vagy ha levegőjavító anyag, mert ezek az állás során megváltozhatnak. Célszerű stabilizátorok például a fenol-vegyületek. Ilyen fenolvegyületeket említ meg az 1 326 385 számú francia szabadalmi leírás; az epoxidvegyületek, (melyeket az 1 187 378 számú francia szabadalom sorol fel, az epoxidált olajok, főleg az epoxidált szójaolaj, a halogénezett epoxialkánok, az alkil-epoxisztearátok, amin-tartalmú vegyületek vagy nitrogéntartalmú heterociklikus vegyületek, melyekről az 1 379 851 számú francia szabadalom tesz említést; az azovegyületek és fémszármazékai, melyekről a 2 011 629 számú német közzétételi okirat tesz említést. A tartály egy vagy több anyagból készül, mely anyagok a B impregnáló folyadékkal szemben tömör burkot képeznék. E célra használható például fehérbádog, vagy alumínium., rossz áteresztőképességű műanyagok, például nagy sűrűségű poli-undekánamid vagy polietilén. A tartály anyaga előnyösen többrétegű, laminált szerkezeti anyagból áll. A rétegek a felületre melegen hegeszthetők a csomagolástechnikában „Komplex" néven ismert módon. Ilyen „komplexeket" ír le például az 1 568 983 és az 1 580 871 számú francia szabadalom. Az ismert „komplexek" száma igen nagy, rétegeinek száma és fajtája változtatható. A következő rétegekből állhat, a rétegeket különböző sorrendben alkalmazva: papír, alumínium, polietilén, poliamid, poliészter, nagyszilárdságú polivinilidénJklorid-kopolimerizátum, orientált polipropilén, forrón ömlesztett gyanták, ionomer gyanták és polialkilén-típusú polimergyanták, amelyekben a fémmolekulák a lánc szénatomjaival kapcsolódnak. Az alkalmazható „komplexek" például a következő rétegeket tartalmazhatják az alább megadott sorrendben: Polietilén/alumínium Polipropilén(polietilén)oellulózháncs, amelyet polivinilidónklorid és polietilénklorid segítségével kezeltünk; Polietilén(alumínium)cellulózacetát; Orientált polipropilen/polivinilidenklorid/ forrón ömlesztett gyanta (Milprint-eljárás) Vinil-etilénacetát kopolimer/polietilén/viniletilénacetát-kopolimer/polivinilidénkloirid/ orientált polipropilén (Crown-Cellerbac-eljárás) Polietilén/poliészter/alumínium/papír; Ionomer gyanta/alumínium/ionomer gyanta/papír (DuPont de Nemours-erjárás) Ionomer gyanta/kis sűrűségű polietilén (DuPont de Nemoura-eljárás) Ionomer gyanta/poli-bexametilén-adipaniid (DuPont de Nemours-el j ár ás) Ionomer gyanta/alumínium/„Mylar 50A"-poliésziter (DuPont de Nemours-elj arás) Polietilén/poli-hexametilén-adipamid. A komplexeket ismert eljárással állíthatjuk elő, például ko-extrudálással, foto-rétegfelhor-A-kísérlet Dibutilfítaliáttal lágyított szilárd polivinilkloiridot használunk, melynek sűrűsége mintegy 1,42, Shoire-keménysége kb. 78, Vicát-lágyuláspontja kb. 80 és lágyítótartalma mintegy 36%. Ezt a masszát extrudálással csőalakra formázzuk. A cső belső és külső keresztmetszete elliptikus, Külső szélessége 28 mm, a legnagyobb vastagsága 3,2 mm 140 mm hosszban:. A cső belső falai teljes felületükben érintkeznek egymással és 20 mm szélesek. Vízzel teli osztott mérőedényben a cső térfogata 12,5 cm3 -t tesz ki. B)-kísérlet Az A-kísérletben leírttal azonos, lágyított polivinilklorid masszákat alkalmazunk azzal az eltéréssel, hogy dibutilftalát tartalmuk mintegy 32%. Az egyes csövekbe az alábbi keveréket adagoljuk: DDVP 6,5g dibutilftalát 1,5 g A megtöltött csöveket ezután lehegesztjük, külön-külön tasakokba helyezzük az A)nkísérletben leírtak szerint. 40 C° hőmérsékleten 360 órás állás után a tasakokat kinyitjuk és a kapott csíkokat különböző helyeken szétvágjuk. Megállapítható, hogy gyakorlatilag semmi folyadékot 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 Ezeket a csöveket egyik végükön 3 mm magasságban nagyfrekvenciájú eljárással lehegesztjük. Az egyes csövekbe nyitott végükön !5 egyenként 6,5 g DDVP-t öntünk, majd a csövek ezen végeit nagyfrekvenciájú eljárással 3 mm magasságban lehegesztjük. A DDVP folyadékkal érintkező felület 53,6 cm2 és a felület/térfogat aránya 4,5. Az ily módon készített minden ' egyes készítményt külön-külön tömör tasakba helyezzük. A tasakokat lehegesztés előtt légmentesítjük. A tasakok olyan kéregből készültek, melyek 36 ß vastag polietilén-rétegből és 30 ju vastag alumíniumrétegből állnak; az alumí-35 niumréteg képezi a tasak külső rétegét. A tasakok belső mérete 40X160 mm; 40 C° hőmérsékleten 120 órás állás után a tasakokat felnyitjuk és a bennük formálódott csíkokat különböző pontokban szétvágjuk. Ezzel a 'munkamódszerrel 0 megállapítható, hogy szabad folyadék az anyagban gyakorlatilag nincs. lVí órás állás után elvégzett vizsgálat azt bizonyítja, hogy a DDVP 92%-a ez alatt az idő alatt abszorbeálódik. Az egyes szétvágott darabokat ciklohexanon/ 5 aceton 5:1 arányú keverékében gázkromatográfiával analizálva megállapítható, hogy a DDVP-tartalom a csíkdarab súlyára számított 27,3 + 0,5%-ot tesz ki. 7
