164396. lajstromszámú szabadalom • Eljárás illékony anyagok folyamatos leadására alkalmas készülékek tömeges előállítására

1 1643Ö6 b') Munkamenet A tartály légmentes lezárását az iparban a kondicionálásnál szokásos, ismert eljárásokkal, például öntéssel, hegesztéssel, ragasztással és pe^remezéssel, végezhetjük. Előnyösen a hegesztés alkalmazható. A beborító anyag fajtájától függően a hegesztést végezhetjük közvetlen hőátvitellel, infravörös-sugárzással vagy nagyfrekvenciájú áram segítségével. A munkavégzés egyik lehetséges módja abból áll, hogy a tartályt hővel és nyomással való hegesztéssel lezárjuk, miután belülről légmentesítettük. Az ilymódon légtelenített tartály rendszerint meggátolja a készítmény raktározás közbeni kiizzadását. Vákuum létesíthető a tartályban a hővel és nyomással való hegesztést megelőzően olyan körülmények között, melyek a hegesztési művelet folyamán meggátolják a levegő tartályba jutását. c') Munkamenet A szilárd, nagymolekulájú A anyag folyadékfázisú B anyag teljes mennyiségével végzett impregnálásához szükséges minimális állási idő függ egyrészt a nagymolekulájú anyag természetétől és szerkezetétől, másrészt a folyékony impregnálószer természetétől. Ezen kívül a minimális állási idő csökkenthető, ha 1. növeljük a nagy molekulájú anyag felület/ térfogat arányát; 2. növeljük a szilárd-anyag/folyadék súlyarányát és 3. növeljük a hőmérsékletet. Az állás közben alkalmazott hőmérséklet előnyösen +20 és +40 C° között van. Az impregnáláshoz szükséges minimális állási idő előnyösen 3—30 nap. Érdekes eltérés az általános gyakorlattól az a megoldás, amelyben szilárd, nagymolekulájú, és belül üreges anyagot alkalmazunk, és ebbe vezetjük be a B folyadékot abszorbeáltatásra. Az eljárás e változatában meg kell gátolni a folyadék és a tartály falai közötti közvetlen érintkezést, és nagyobb impregnálási sebességet érünk el. Az eljárás e kiviteli formájában a nagymolekulájú anyag célszerűen lágy. Előnyös ez esetben a nagymolekulájú anyag lapos tasak formája vagy az elliptikus csőforma, célszerűen lencsealakú belső és külső keresztmetszetekkel. Amennyiben erre a célra lencsealakú keresztmetszetű csövet választunk ki, akkor az egyik végét lehegesztjük, a B impregnáló folyadékot a cső belsejébe adagoljuk és utána a cső másik végét is hegesztéssel lezárjuk. Ügyelni kell arra, hogy a cső belsejében lehetőleg ne maradjon levegő. Ezután a lehegesztett csövet a légmentesen záró tartályba helyezzük és szokásos módon állni hagyjuk. Teljes impregnálás után a nagymolekulájú anyag lapos szalag vagy csík alakját veszi fel. Az eljárás ezen megvalósításához valamely A-anyagot célszerűen lencse-keresztmetszetű cső formájában alkalmazunk. E cső szélessége (a cső lapos formájú) 2—6 cm, hossza 8— 30 cm, falvastagsága 1—5 mm. Az eljárás véghezviteléhez előnyösen négyrétegű műanyagfóliából készült tartályt használunk; ez a típus a csomagolástechnikában „komplex" néven ismert és a későbbiekben részletesen ismertetjük. 5 A következőkben közelebbről isimertetjük az általános eljárás lényeges vonásait: A találmány szerinti berendezésben alkalmazott szilárd, szerves, nagymolekulájú A anyag a 10 B impregnáló folyadékban nem oldódhat, továbbá 1 súlyrész A anyagban legalább 0,05—4 súlyrész B folyadéknak kell szilárd fázisban oldódnia. Amennyiben a hatóanyag vízre érzékeny, úgy az A anyagnak hidrófob felületűnek kell 15 lennie, nehogy felülete a levegő nedvességét abszorbeálja. E nagymolekulájú anyag előnyösen termoplasztikus. Nagymolekulájú anyagként használhatók például poliakrilgyanták, továbbá akrilpolimerizátumok és -kopolimerizátumok, 20 mint a metilakrilát, etilakrilát, etilmetakrilát, metilmetakrilátok, vinilpolimerizátumok és -kopoiUmerizátumok, például vinilklorid, klórozott vinilklorid, vinilacetát, N-vinilkarbazol, vin pirrolidon polimerizátumok és kopolimerizátu-25 mok; vinilidenklorid, polivinilacétálok, például polivinilforrnál, polivinilacetál, polivinilbutirál; poliéterekből vagy poliészterekből képzett poliuretán-gyanták; mesterséges cellulózszármazékok, például viszkóz, cellulóznitrát, cellulózace-30 tát, cellulózacetopropionát, cellulózaoetobutirát, cellolúzpropionát, cellulózbutirát alapú regenerált cellulúz; klórozott poliolefinek, például klórozott polietilén, klórszufonált poiolefinek, például klórszulfonált ploietilén, epoxigyanták, pél-35 dául polifenol-glicidéterek .polimerizátumai, szintetikus, természetes és mesterséges elasztomerek, például kaucsuk, melyet Hevea brasliensis-ből állítanak elő, eisz-l,4-poliizoprén, polibutadién és (SBR kaucsuk) sztirol-butadién-gu-40 mi. A nagymolekulájú anyagok választéka egyrészt függ a hatóanyagtól, melyet abszorbeálnia kell, továbbá azoktól a körülményektől, melyek között az elpárologtató berendezést alkalmazni 45 szándékozzuk: Különösen előnyös nagymolekulájú anyag a vinilklorid polimerizátum vagy -kopolimerizátum. A nagy molekulájú anyaghoz szükség szerint 50 megfelelő lágyítósziereket, stabilizátorokat, inert anyagokat, pigmenteket, színezékeket és a műanyagiparban általában használt egyéb adalékanyagokat adhatunk. A lágyítószerek szerves vegyületek, melyek 55 gőznyomása 0,001 torr alatt van. A nagymolekulájú anyagok számára hatásos lágyítószerek a következők: 1. alkanolokból és dikarbonsavakból előállított diészterek, például dialkil-adipátok, ilyen a diok-60 til-adipát és a dinonil-adipát; dialkil-szebacátok, ilyen a dibutil-szebacát, dipentil-szebacát és a dioktil-szebacát; dialkil-azelátok, mint a dioktlazelát; diallkilfItalátok, mint a dibutil-ftálát, dioktil-ftálát és didecil-ftálát; 65 2. alkil-szubsiztituált vagy nem szubsztituált 4