164396. lajstromszámú szabadalom • Eljárás illékony anyagok folyamatos leadására alkalmas készülékek tömeges előállítására

164396 Az oldószer mennyiségétől és fajtájától függően viszkózus folyadékot vagy folyékony pasztát kapunk. A massza formába önthető. Az illó oldószer elpárologtatásával a keverék megszilárdul, szilárd, homogén masszát kapunk, melyben az oldószernek csak jelentéktelen menyisége marad vissza. Ezt az eljárást például az 1 545 850 számú francia szabadalom írja le. 2. A nagymolekulájú anyagot az előzetesen felmelegített folyékony hatóanyagban szól formájában diszpergáltatjuk. A polimerizátum fajtájától, a hatóanyagtól és súlyarányuktól függően viszkózus folyadékot vagy folyékony pasztát kapunk. A massza formába önthető. Hűtésre a termék megköt és végül szilárd homogén anyagot kapunk. Az eljárást például a 2 865 806 számú amerikai szabadalom írja le. 3. A finom por alakjában rendelkezésre álló nagymolekulájú anyagot a folyékony hatóanyaggal mechanikus úton bevonjuk. A polimerizátum és a hatóanyag fajtájától, valamint súlyarányuktól függően száraz port vagy folyékony pasztát kapunk, ez az úgynevezett „plasztiszól". Ezt követően a száraz port a szokásos poralakú műanyagokhoz hasonlóan őrléssel, extrudálással, szórással vagy öntéssel szilárd homogén anyaggá alakítjuk át. A folyékony pasztát, az úgynevezett „plasztiszólt", előnyösen zárt tartályban a polimerizátum gélképződéséig melegítjük; hűtéssel szilárd, homogén anyagot kapunk. Ezt a munkamódszert a műanyagiparban a lágyított polimerizátumok őrlésére és extrudálására szokásos módszerekből közvetlenül átvették. Ezt az eljárást írja le például az 1 326 385 és 1 404 681 számú francia, a 698 411 számú belga, valamint a 660 407 számú angol szabadalom. 4. A folyékony hatóanyagot folyékony monomerbe vagy félpolimerizátumba ágyazzuk. Katalizátor hozzáadása után a polimerizációt elvégezzük vagy befejezzük. A polimerizáció eredményeként szilárd homogén készítményt kapunk. Ezt az eljárást írja le például az 1 176 992, az 1 326 385 és az 1 404 681 számú francia szabadalom. 5. Nagymolekulájú anyag lágyítószerének diffúziós vagy csere-eljárással véghezvitt helyettesítése a hatóanyaggal, az ozmózisos cserét lehetővé tevő megfelelő szer jelenlétében. Ezt az eljárást írja le az 1 176 992 számú francia szabadalom. 6. Speciálisan előkészített, szilárd, nagymolekulájú anyag impregnálása a folyékony hatóanyagot tartalmazó fürdőbe merítéssel. Az eljárás példaszerű leírása az 1 006 975 számú angol szabadalomban található. A 2., 3. és 4. pontokban ismertetett eljárások közös hátránya, hogy a hatóanyag viszonylag erős melegítését igénylik. Ha a keveréket forró állapotban — nyitott tartályokban vagy edényekben — dolgozzuk fel, a hatóanyag részleges vesztesége a következmény. A zárt edények és tartályok használatával jóllehet e veszteségek jelentősen csökkenthetők, de ezek a készülékek sokkal költségesebbek. A melegítés további hátránya, hogy a hatóanyag bomlásának a veszélyét rejti magában. Jól tudjuk, hogy a legtöbb éteres olaj hőérzékeny, és az inszekticid foszfátészterek erősen 5 reakcióképesek, mihelyt a hőmérséklet 50 C° fölé emelkedik. Az 1. pontban leírt eljárás megkívánja közbenső oldószer alkalmazását, amit azután el kell párologtatni. A közbenső oldószer alkalmazásá-1° val járó hátrányok közismertek. A 4. pontban leírt eljárásnak — a melegítésen kívül — további hátránya, hogy a hatóanyag a polimerizációs katalizátorral szoros érintkezésbe kerül. A katalizátort és a hatóanyagot ezért 15 úgy kell megválasztani, hogy ne gyakoroljanak egymásra káros hatást. Az 5. pontban leírt eljárás hosszadalmas, és az ozmotikus cserét létrehozó, megfelelő szerben feloldott hatóanyag csak részlegesen használó-20 dik fel. Az eljárásban ugyanis beáll az egyensúly és csak korlátozott csere jön létre. Ezért az eljárást követően a maradék hatóanyagot a csereszerből és a lágyítóanyagból ki kell űzni. A 6. pontban leírt eljárás hátránya, hogy gra-25 nulátumból 300—4000 bar nyomáson nagymolekulájú anyagból való tömböt kell készíteni. Ezen kívül a folyékony hatóanyag-fürdőbe merített tömböt le kell csöpögtetni és ki kell szárítani, hogy felületéről a fölösleges folyadékot eltávo-30 lítsuk. Az előbbiekben ismertetett hátrányok elkerülésére új eljárást dolgoztunk ki az elpárologtató berendezések előállítására. Az elpárologtatót szilárd, merev vagy lágy A-anyagból készítjük 35 és bevonat formájában olyan készítményt tartalmaz, mely legalább egy illó hatóanyag gőzeit leadja. Az anyag — a természetes cellulóztól eltérő — legalább egy, 1000 feletti molekulasúlyú szilárd szerves nagymolekulasúlyú anyagból áll 40 — esetleg lágyítva — és homogén egyenletes módon B impregnáló folyadékkal van átitatva. Az impregnáló folyadék legalább egy inszekticid, rovarűző vagy levegőjavító hatású anyagot vagy ezek keverékét tartalmazza. Az illó ható-45 anyag 20 C° hőmérsékleten legalább 0,001 torr gőznyomással rendelkezzék. Az A masszát képező nagymolekulájú anyag a B impregnáló folyadékban gyakorlatilag oldhatatlan legyen. 50 Az eljárás a következőkkel jellemezhető: a) A nem impregnált szilárd A anyagot és B folyadékot a bevonásra szolgáló tartályba viszszük, mely a B folyadékkal és gőzeivel szemben átnemeresztő, és belső térfogata olyan kiképzé-55 sű, hogy a B folyadék az A anyag felületének legalább egy részét nedvesíthesse; b) A tartályt légmentesen lezárjuk és c) A tartályt 0—80 C° hőmérsékleten a hőmérséklettel fordítottan arányos minimális 60 ideig, de legalább egy napig állni hagyjuk, amikoris az A anyag felületi részének — melyet a B folyadék megnedvesít („impregnálási felület") — elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy 0,05—4 súlyrész B folyadék behatolhasson 1 súlyrész 65 anyagba, és hogy a minimális állási idő eltelté-