164370. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinoxalil-(tiono)-foszfor-(foszfon)-sav-észterek, illetve-észteramidok előállítására, valamint az azokat tartalmazó inszekticid és akaricid szerek

3 bizonyos szerek megtiltásához vezethet. Az ilyen követelmények például: kis toxicitás melegvér űekkel és növényekkel szemben, a vegyület növényben és növényen való gyors bomlása, hogy rövid várakozási időt (karenzidőt) lehessen elérni, rezisztens kártevőkkel szembeni hatékonyság stb. Ha kiindulási anyagokként 2-hidroxi-6-, illetve -7-metoxikinoxalint és O,0-dietilfoszforsavészter-kloridot alkalmazunk, a reakciót az A) reakcióvázlattal írhatjuk le. Az alkalmazható kiindulási anyagokat a (II) és (III) képletek egyértelműen meghatározzák. R' előnyösen egyenes vagy elágazó szénláncú, 1—8 szénatomos alkoxi-csoportot, vagy dimetil-, illetve dietilaminocsoportot jelent. R" jelentése előnyösen fenil-, dimetilamino-, dietilaminocsoportot vagy egyenes vagy elágazó szénláncú, 1—4 szénatomos alkil- vagy alkoxicsoport. A kiindulási anyagként alkalmazható (III) általános képletű 2-hidroxi-6-, illetve -7-metoxikinoxalint úgy állítjuk elő, hogy 5-metoxi-o-feniléndi amint vagy glioxilészter-félacetáttal reagáltatunk, vagy valamely bázis jelenlétében klórecetsavval kezeljük, majd oxidáljuk, így a 2-hidroxi-6-metoxikinoxalin és 2-hidroxi-7-metoxikinooxalin izomerek keverékét kapjuk. A reakciót a B) reakcióegyenlet szemlélteti. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható (tiono)-foszfor(foszfon)sav-észterek, illetve -észteramid-, illetve -aminohalogemdok példáiként az alábbiakat soroljuk fel: N,N,N,'N'-tetrametil-, N,N,N',N'-tetraetil-foszforsav-diamidhalogenid és az ezeknek megfelelő tiono-vegyületek, továbbá N,N-dimetil-0-metil-, N,N-di:metil-0-etil, N,N-dimetil-O-n-propil-, N,N-dimetil-0-izopropil-, N,N-dimetil-0-n-butil-, N,N-dimetil-0-szek.-butil-, N,N-dimetil-0-terc.-butil-, N,N-dimetil-0--izobutil-, N,N-dirnetil-0-(3-etilhexil)-, N,N-dimetil-O-hexil-foszforsavészter-amidhalogenid és az ezeknek megfelelő tiono-vegyületek továbbá 0,Q-dimetiI-, 0,0-dietil-, O,0-di-n-propil-, 0,0--di-izopropil-, 0,0-di-n-butil-, 0,0-di-szek.-bu» til-, 0,0-di-terc.-butil-, O,0-di-izobutilfoszforsavészterhalogenid, és az azoknak megfelelő tiono-vegyületek, O-metil-, O-etil-, O-n-propil-, O-izo-propil-, O-n-butil-, O-izobutil-, O-terc-butil-, O-szek.-butil-, O-pentil-, 0-2-;metilbutil-, O-hexil-, 0-2-metil-pentil(4)-, 0-2-etil-butil(l)-, 0-2,2-dimetil-hexolbenzol-, -metán-, -etán-, propán-, -butánfoszfonsavészterhalogenid és az ezeknek megfelelő tiono-vegyületek. Az eljárást előnyösen alkalmas oldó- és hígítószerek alkalmazásával végezzük. Oldó-, illetve hígítószerként gyakorlatilag minden közömbös szerves oldószer szóba jöhet. Ide tartoznak főleg az alifás és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogének, így benzol, toluol, xilol, benzin, metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, klórbenzol, továbbá éterek, így dietil- és dibutiléter, dioxán; ketonok, így aceton, metiletil-, metilizopropil- és metilizobutilketon; nitrilek, például acetonitril és propionitril. Savmegkötőszerként a szokásos savmegkötőszereket alkalmazzuk. Előnyösnek bizonyult az 4 alkálifémkarbonátok és -alkoholátok, így nátrium- és káliumkarbonát, -metilát, illetve etilát, aminők, például trietilamin, dimetilamin, dimetilanilin, dimetilbenzilamin és piridin alkal-5 mazása. A reakcióhőmérsékletet széles határokon belül változtathatjuk. Általában 0 és 120 C°, előnyösen 20 és 75 C° között valósítjuk meg a reakciót. 10 A reakciót általában légköri nyomáson folytatjuk le. Az eljárás megvalósítása során a kiindulási anyagokat ekvimoláris mennyiségben, alkalmas oldószerben a fenti hőmérsékleten savmegkötő-15 szer jelenlétében reagáltatjuk. A reakcióelegyet több órán keresztül keverjük, a feldolgozás a szokásos módon történik, például úgy, hogy a reakcióelegyet valamely szerves oldószerrel, például benzollal felvesszük, az oldható alkotó-20 részeket vízzel és nátriumhidroxid-oldattal kimossuk, majd a benzolos fázist szárítjuk és bepároljuk. A kristályosan keletkező vegyületeket az olvadáspont segítségével azonosítjuk. 25 A színtelen vagy enyhén színezett olajok alakjában kapott vegyületeket legtöbbször desztilláció útján tisztítjuk. A könnyen bomló vegyületeket úgy tisztítjuk, hogy huzamosabb időn keresztül csökkentett nyomáson enyhén mele-30 gítve az illékony szennyeződések utolsó nyomait kiűzzük. Az olajszerű terméket legtöbbször a törésmutató segítségével azonosítjuk. Ahogy már említettük, az új kinoxalil-(tiono)-foszfor(foszfon)sav-észterek, illetve -észterami-33 dok kitűnő akaricid és inszekticid, főleg

talajinszekticid hatással rendelkeznek növénykártevőkkel, egészségre nézve ártalmas kártevőkkel és a raktárak kártevőivel szemben. Emellett jó hatást mutatnak mind szívó, mind maró 40 rovarok és atkák esetében is. Egyidejűleg fitotoxicitásuk csekély és részben fungicid tulajdonságokkal is rendelkeznek. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfa-45 levéltetű (Myzus persicae), a fekete bablevéltetű (Doralis fabae), a zablevéltetű (Rhopalosiphum padi), a borsólevélte tű (Macrosiphum pisi), és a burgonyalevéltetű (Macrosiphum solanifolii), továbbá a ribizlilevéltetű (Cryptomyzus korschelti), a lisztes almalevéltetű {Sappaphis mali), a lisztes szilvalevéltetű (Hyalopterus arundinis) és a fekete cseresznyelevéltetű (Myzus cerasi), vala:mint a pajzstetvek (Coccina), például a borostyánpajzstetű (Aspidiotus hederea) és a Lecanium hesperidum, valamint a Pseudococcus maritimus, a hólyagos lábúak (Thysanoptera), így a Hercinothrips femoralis és a poloskák, például a répapoloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdercus intermedius), agyi poloska (Cimex lecturalius), rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kobócák, így az Eusoelis bilobatus és a Nephotettix bipunktatus. A maró rovarokhoz tartoznak a lepkehernyók 65 (Lepidoptera), így a káposztamoly (Plutella ma-2