164347. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kiegyensúlyozógépekhez a kiegyensúlyozatlansággal arányos jelek előállítására

164347 . 3 4 90° alatt eltolt két vagy több, színuszalakú vagy kváziszínuszalakú villamos segédértéket hoz létre, végül két, vagy több elektronikus multiplikátorral kombináltuk. A kiegyensúlyozatlansággal arányos váltakozó 5 áramú jeleket például a kiegyensúlyozandó test egyik csapágyára szerelt, tengelyükkel 90°-os szöget bezáró két lengésérzékeló' hozza létre. A szinusz- vagy kváziszínuszalakú segédértékeket pedig a forgó testtel szinkron-meghajtású szinusz- 10 jel-generátor gerjeszti. Az elektronikus multiplikátorok bemeneteire jutnak el az egymáshoz képest 90°-ban eltolt, a kiegyensúlyozatlansággal arányos váltakozó áramú jelek és az egymáshoz képest ugyancsak 90°-ben 15 eltolt színuszalakú, vagy kváziszínuszalakú elektromos segédjelek. Az elektronikus multiplikátorok kimenetei egymással össze vannak kötve és így csatlakoznak a jelző- és kiértékelőberendezésre. 20 Ennek a multiplikátornak előnye abban van, hogy a kiegyensúlyozatlansággal arányos váltakozó jelek és színuszalakú jelek összegei és különbségei a fáziseltolás mértékétől függő egyenértékek. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a kiegyensúlyozáshoz 25 szükséges legkisebb fordulatszám mellett sem kell a mérési időtartamot növelő csillapítóberendezést alkalmazni. Ugyanezzel az előnnyel jár az a kombinációs 30 megoldásunk is, amelyben van egy olyan berendezés, amely két, vagy több egymáshoz képest 90°-kai eltolt, a kiegyensúlyozatlansággal arányos váltakozó jeleket hoz létre és van benne egy másik berendezés, amely az egymáshoz képest 35 90°-ban eltolt váltakozó jeleket és a forgó test mozgásából levezetett, egymáshoz viszonyítva 90°-ban eltolt színuszalakú, vagy kváziszínuszalakú mechanikus segédjeleket összeszorozza. 40 A kiegyensúlyozatlansággal arányos villamos jeleket és a szinusz vagy kváziszínuszalakú mechanikus segédjeleket egy elektromechanikus multiplikátor egymással összeszorozza. Az elektromechanikus multiplikátor lehet például egy spéci- 45 ális, ellenállásokkal kombinált kommutátor. Az elektromechanikus multiplikátorok a kiegyensúlyozandó testtel szinkron-fordulatszámmal forognak. A multiplikátorokra vannak felszerelve a tenge- 50 lyükkel egymáshoz képest 90°-ban eltolt csúszókefék, amelyek viszont egymással és a kijelző, illetve kiértékelőberendezésekkel vannak összekapcsolva. Az elektromechanikus multiplikátorok elhelye- 55 zésének — az említetteken kívül — még az az előnyük is van, hogy az egymáshoz képest 90°-ban eltolt színuszalakú mechanikus segédjelek szinusza és koszinusza azonos. (A szinusz és koszínus ebben az esetben forgó kommutátor 60 elfordulási szögére vonatkozik.) Ezáltal pedig az első kombináció szerinti feszültséggenerátorra nincs szükség és ugyanezen okból kifolyólag a két elektronikus multiplikátor funkcióját a kommutátor veszi át. 65 A találmányt a leíráshoz mellékelt két kiviteli példa alapján részletesen is megmagyarázzuk. A rajzokon az 1. ábra egy kiegyensúlyozó gép és az elektronikus multiplikátorral felszerelt, találmányunk szerinti multiplikációs berendezést sematikusan ábrázolja a hozzárendelt feszültséggenerátorral. A 2. ábra egy kiegyensúlyozógép mérőszerkezetének sematikus ábrázolását látjuk a találmány szerinti elektromechanikus multiplikátorokkal. Az 1. ábrán látjuk, hogy a forgórész csapágyára csatlakozik két olyan 1 lengésérzékelő, melyeknek tengelye egymással 90° -os szöget zár be. Ezek kimenőfeszültségeit két olyan, a kiegyensúlyozatlansággal arányos villamos feszültség képezi, melyek egymáshoz képest 90°-ban vannak eltolva. A feszültségjeleket egy-egy 3 erősítő felerősíti. A tengelyükkel 90°-os szöget bezáró két lengésérzékelő kimenőfeszültségét az 5 elektronikus multiplikátorokban a színuszjelet adó 4 feszültség generátor konstans sinco-t és cosco-t feszültségével összeszorozzuk. A 3 erősítők kimenő jelei a 2 próbatesttel szinkronban forgó 4 feszültséggenerátor egymáshoz képest 90°-ban eltolt színuszalakú kimenőjeleivel együtt az 5 multiplikátorok bemeneteire jutnak. Az 5 multiplikátorok kimenő jeleinek összege és különbsége tiszta elektromos egyenfeszültséget jelentenek, amelynek nagysága a kiegyensúlyozatlansággal arányos váltakozó feszültség és a színuszalakú jeleket létrehozó segédfeszültség közötti fáziseltolódás szögének szinuszával, ill. koszinuszával arányos. Az egyenfeszültség közvetlenül a 6 kijelző vagy kiértékelő berendezésre jut, tekintettel arra, hogy ezen egyenértékek Descartes-féle koordináta rendszerben ábrázolva a 2 próbatest kiegyensúlyozatlanságának mértékére jellemzőek. A 2. ábrán két darab, tengelyükkel egymáshoz 90°-ban eltolt elektromechanikus 1 lengésérzékelőt látunk, amelyek a 2 próbatest forgásakor, a csapágy síkjában fellépő mechanikus lengéseket vagy a csapágy nyomását ezzel arányos, egymáshoz képest 90°-ban eltolt villamos jelekké alakítják át, amelyeket egy-egy 3 erősítő felerősíti. A 3 erősítők kimenő jelei a 7 keféken át a 2 próbatesttel szinkronban forgó, speciális, 11 ellenállásokkal áthidalt szeletekkel rendelkező kollektorgyűrűjű kommutátorok 9, 10 csúszógyűrűire kerülnek, amelyeknek együtt forgó 11 ellenállásai úgy vannak méretezve, hogy a 12 kollektorgyűrűk között egymással szemben egymástól 90°-ra elhelyezett négy darab 8 kefe között fellépő villamos feszültség értéke a 2 próbatest forgásszögének szinusza, ül. koszinusza és az erősítő kimenőfeszültségének szorzata. A két elektromechanikus multiplikátor kimenőfeszültségének összege, ül. különbsége egyenfeszültségek, amelyeket a 6 kijelző ül. kiértékelő-2