164324. lajstromszámú szabadalom • Önzáró szelep, főleg víztömlők zárására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 164324 CÉl Bejelentés napja: 1972. II. 04. (KO-2491) Közzététel napja: 1973. VIII. 28. Megjelent: 1975. VIII. 30. Nemzetközi osztályozás: F 16 k 21/00, F 16 k 15/00 RßfÜili^^H Bejelentés napja: 1972. II. 04. (KO-2491) Közzététel napja: 1973. VIII. 28. Megjelent: 1975. VIII. 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1972. II. 04. (KO-2491) Közzététel napja: 1973. VIII. 28. Megjelent: 1975. VIII. 30. Kovács Jenő mérnök, Budapest önzáró szelep, főleg víztömlők zárására A találmány tárgya olyan zárószelep, amely tetszés szerinti nyomású, illetve hőfokú folyadékot, főleg vizet szállító tömlők végét önműködően zárja és nyitja. Folyadékok szállítására szolgáló tömlők zárására 5 számos önműködő zárószelep ismeretes, de ezek közül csak kevés alkalmas gumivíztömlők - különösen locsoló tömlők — elzárására. Erre a felhasználási célra zárószelepek, kiváltképpen önműködő zárószelepek az iparban és a mező- 10 gazdaságban nem is terjedtek el, aminek oka, hogy az ismert zárószelepek (rugós, golyós és membránnal működő szelepek) illetve önműködő zárószelepek (kettős zárófelülettel és segédszeleppel működő szelepek stb.) különleges szerkezeti 15 elemeket, gondos megmunkálást igényelnek, konstrukciójuk bonyolult, ezért drágák, tömeges nagyüzemi felhasználásra nem alkalmasak, kezelésük nehézkes és legtöbbjük ütésre, eldobásra érzékeny, törékeny szerkezet. A legtöbb ismert zárószelep 20 nagy nyomású, vagy nagy hőfokú folyadék (víz) szállítására szolgáló tömlőknél nem használható. Az élelmiszeriparban, vegyiparban, közlekedésben valamint a mezőgazdaságban elsősorban padozat mosásához, gépek mosásához és kézi 25 öntözéshez, locsoláshoz használnak víztömlőket. Ezek használata önműködő zárószerkezet nélkül tetemes vízpazarlással jár. A víztömlők ismert és elterjedten használt vízszeleppel csatlakoznak a vízhálózathoz, általa- 30 ban azonban úgy, hogy kifolyó végükön semmiféle elzáró szerelvény nincs. Ezért — főleg hosszú tömlők esetén, - amíg a kezelő személy a csatlakozásnál felszerelt szelep kinyitása után a felhasználás helyére ér, a víz feleslegesen folyik. Ugyanez a helyzet a víznek a csatlakozásnál történő elzárásakor is. Ezenkívül számos esetben, főleg olyankor, amikor gyakran, és csak rövid időre kell a vizet használni, a kezelő személy a tömlőt el sem zárja, mert amíg a víz hálózati csatlakozásához oda- és onnan visszamenne, a tömlő használatára már újból sor kerül. Ilyenkor a víz a hasznos igénybevételek között eltelt idő alatt is állandóan folyik és jelentékeny vízmennyiség megy feleslegesen veszendőbe. Ráadásul a felesleges vízelfolyás a csatornahálózatnak is többletterhelést jelent és növeli a szennyvizek mennyiségét. Az ismert leghaladottabb önműködő zárószerkezetek közé tartozó megoldásoknál a tömlőből kinyúló fém szelepházban elhelyezett rugalmas körgyűrű alakú, lapos szelepülésen egy ugyancsak lapos fém szeleptányér biztosítja a zárást. A szeleptányér központi furatához merev rudazat csatlakozik, amely célszerű hosszúságban nyúlik be a flexibilis gumitömlőbe. A gumitömlő elhajlításakor a rudazat is elmozdul, és eközben a szeleptányérnak a hajlítás irányával ellentétes oldalát a szelepülésről felemeli, s így a vízsugár útját szabaddá teszi. Ilyen megoldást ismertet a 164324