164309. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikus szemenkénti vetőszerkezet

7 164309 8 el). Ez a pont a 8 elosztó tárcsa középpontjától a legtávolabb van, úgyhogy a lyukak — forgás közben - a 32 csappantyú előtt haladnak el. A tárcsaalakú 24 bordák úgy vannak kialakítva, hogy azokon át egy hosszanti 34 nyílás vezet, amelyen a 32 csappantyú keresztül tud haladni. Ha mármost az elosztótárcsa forogni kezd, akkor a 24 bordák által lehatárolt cellák - melyek végső soron a ház B szakaszán, a nagyobbik átmérőn mért 20 kerületi pontig érnek, a gravitációs erőtől függően bizonyos mennyiségű magot fognak fel. Ezek a magok a tartályból kerülnek a cellákba, ennélfogva a cellák a magokat magukkal viszik, de ugyanekkor a magok nagyobb része a cellák irányváltozása következtében ismét visszahullanak, de a depresszió hatása alatt álló 21 lyukakban egy mag fennakad. Ez a mag a lyukban reked meg, de ugyanott két, három mag is össze tud tömörödni. Az 1. ábrán látható kiviteli példának megfelelően a tárcsa vízszintes átmérőjének vonalában egymás felett két vagy három szem mag helyezkedik el, melyekre a depresszió hat. Ha például két darab a és b mag akad fenn, akkor a 32 csappantyúhoz közeledő 23 cellában levő a mag - amely tehát elsőnek került érintkezésbe a csappantyú 33 záróélével - a záróéi mentén végigszalad, ezt követően pedig a b mag kerül a 33 záróélre és a 21 lyukon keresztül érvényesülő depresszió hatására ott fennakad. Ha pedig a cella a 33 záróéi végét eléri, akkor az a mag radiális irányban előrelökődik és a 22 lyukon keresztül a belső koszorúba kerül, míg a második b mag a továbbhaladás következtében a 33 záróéi mentén - éppen azáltal, hogy az a magot előrelökte — szabaddá válik és a 21 lyukra ható depresszió megszűnése miatt - mivel ezt a lyukat most már a 32 csappantyú elzárja — visszahull a tartályba. Abban az esetben, hogyha egy harmadik c mag is fennakad a 21 lyuknál, akkor a két első mag ugyanúgy viselkedik, mint ahogy azt az előzőkben már leírtuk. A csappantyú 33 záróéle a végén le van kerekítve, ennek következtében a harmadik c mag radiális irányban visszapattan és egy pillanatra a depresszió hatása alá kerül, ami a belső koszorú 22 lyukán keresztül érvényesül - majd az a mag a csappantyú záróélének vége felé löki vissza. Amikor a 32 csappantyút a vetőtárcsa elhagyja, már csak egy mag marad vissza, úgyhogy ilyenkor tulajdonképpen cseréről beszélhetünk, s ez a mag a belső koszorú 22 lyukában akad fenn. A 26 csatornában uralkodó depresszió-tér elhagyása után, pontosabban a 27b széles csatornaszakasz elhagyása után a depresszió hatása már nem érvényesül, ennélfogva a 22 lyukon át ható depresszió megszűnésével a mag a nehézségi erő törvénye szerint lehull az alatta levő cella határolófalára, innen lefelé halad azon a 36 csatornán belül, amelyet a nagyobbik átmérőjű 20 hengeres palást és a kisebb átmérőjű, az előbbivel koncentrikus kisebb átmérőjű 25 hengeres palást határolnak. Ez a csatorna tulajdonképpen a 19 tartály egyik szakasza. A szóbanforgó mag ezután a 36 csatorna alján a földre hull a 37 kiömlonyüason keresztül. Ez a nyílás a külső, 20 hengeres paláston van kiképezve. Ennek a nyílásnak 37a széle a 5 merőlegestől feljebb, azzal szöget bezáróan van kialakítva, úgyhogy amikor a mag a megfelelő cellából a 37 kiömlőnyílás 37a széléhez ér el, akkor pontosan a 37a szél mentén hull a földre. Ezáltal pedig a magok vetéstávolsága rendkívül 10 pontos lesz. A 4. ábrán a 8 vetőtárcsának egy további kiviteli alakját látjuk. Ez a vetőtárcsa (lásd még a 3. ábrát) nem egységes egész, hanem két darabból 15 áll, mégpedig egy 8a belső részből és egy 8b gyűrűből. A belső rész kerületén vannak elhelyezve a 24 bordák. A 8b gyűrűn két, lyukkoszorú van kialakítva és a gyűrűt a 8a belsőrészhez csavarok rögzítik hozzá. Ennek az elrendezésnek 20 előnye abban van, hogy a megfelelő, vetni szándékozott mag típusához lehet hozzáigazítani úgy, hogy a 8b gyűrűt az elosztandó magok nagyságához, vagy formájához alakítjuk ki. Az 5. ábrán kissé változtatott kiviteli alakban 25 mutatjuk be a találmány szerinti vetőszerkezetet. Ennél a megoldásnál a fedél másképpen van kialakítva, mégpedig úgy, hogy maga a dobalakú ház, illetve a belső tér a 42 vetőtárcsa 41 fedelével van lehatárolva. Ebben a megoldásban a 30 42 vetőtárcsa megfelel az 1-4. ábrákból már megismert 8 vetőtárcsának. A 41 fedél kerülete mentén vannak kialakítva a 23 cellák. A cellák a hengeres 43 határolófalon belül helyezkednek el. A 43 határolófal megfelel az 1. ábrán megismert 35 csatorna határolófalának. A 6. ábrán egy további kiviteli példát látunk. Ennél a megoldásnál a lefelé nyúló 46 csatorna — melyben a magok vannak — sokkal szűkebb, mint az 1. ábrán bemutatott csatorna, határoló-40 falait pedig a dobalakú tartályon belül levő, hengeres 25 választófal és egy külső, szintén hengeres alakú 47 választófal alkotja. A külső választófal és a vetőtárcsa külső széle között radiális irányban meghatározott távolság van. A 45 47 választófal felső vége függőleges irányban felfelé kiegyenesedik. Ez azért van így, hogy a 49 cellákba került magokat felfogja, hogyha azokra a 22 lyukon át érvényesülő depresszió hatása megszűnik. A 49 cellákat határoló 48 50 bordák is sokkal rövidebbek, mint például az 1. és 2. kiviteli példákban megismert bordák - mégpedig annyira, hogy a cellák felfelé irányuló mozgása alkalmával a bordák tövében ne akadjanak fenn a magok akkor, amikor a 21 lyukakon 55 keresztül a depresszió érvényesül. A 32 csappantyú és a 48 bordák között radiális irányban akkora hézag van, hogy - ellentétben az előző kiviteli példákkal - nincs szükség 60 arra, hogy az elosztótárcsát vékonyra méretezzük. A 21, 22 lyukak egymáshoz képest némileg el vannak tolva, vagyis nincsenek pontosan a rádiuszon. A lyukpárok helyett természetesen olyan lyukcsoportokat is lehet kialakítani, 65 amelyekben három lyuk van, ezek közül az egyik