164251. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromechanikus működtető szerv mozgatására

164251 5 6 gyorsulás tartama alatt az indukciós tekercsből energiát von el, úgyhogy az ii áramösszetevő értéke csökken. A működtető szerv mozgása azonban ellentétes irányú elektromotoros erőt ébreszt, amelynek Í3 árama az ij és Í2 áramok irányával ellentétes irányú, úgyhogy a működtető szerv bármely időpontban vizsgált mozgásának eredője azokból a komponensekből tevődik össze, amelyeket az it áram, az Í2 áram és az in áram hatása alatt végez. Az ii, Í2 és Í3 áramok algebrai összege progresszíve csökken mindaddig, amíg az áram lényegében nulla lesz. Ez, egyébként az indukciós tekercs funkciójának következményeképpen jön létre, amikor az ellentétes irányú elektromotoros erő a mozgó elem gyorsulása révén megnő. Amikor a működtető szerv a kellő mértékű mozgást megtette, akkor a 10 és 11 kapcsolótranzisztorok közül az eddig lezárt tranzisztor fog vezetni. Ebben a helyzetben az az áram, amely igyekszik a működtető szervet meghajtani, lecsökkenhet nullára. Ez annyit jelent, hogy a 16 tekercs az áramkörből kikapcsolódik, míg a 17 tekercs az áramkörbe visszakapcsolódik. Az elektromotoros erő által létrehozott áram mostmár képes arra, hogy az állandó áramviszonyokat az indukciós tekercsben helyreállítsa, mégpedig oly módon, hogy a 12 szabályozó áramkör segítségével megfelelő szabályozást lát el, ugyanakkor a működtető szerv az eredeti értékre visszaállított és a 25 indukciós tekercsben indukált áram hatására nyugalomba jön. A 12 szabályozó áramkör úgy van kialakítva, hogy elvégzi a működtető szerv finombeállítását, tehát a működtető szervet arra a pontra állítja be, mely ponton a működtető szerv nyugalomba jön. Másszóval ez annyit jelent, hogy a működtető szerv mozgási energiája inkább a 25 indukciós tekercsben halmozódik fel, és nem disszipálódik az egyes áramköri elemekben, például 10 és 11 kapcsoló tranzisztorokban. Mivel pedig a 25 indukciós tekercs és a 21 működtető szerv együttesen egy hangolt áramkört képeznek, az indukciós tekercs és a működtető szerv között csillapított rezonancia jön létre, s a működtető szerv az elektromotoros erővel szemben kapacitív összetevőként viselkedik, s így segít az energia átvitelében. Amikor pedig az elektromotoros erő révén a 25 indukciós tekercsben ismét áram indukálódik, a 21 működtető szerv lelassul, majd egy bizonyos X távolság megtétele után nyugalmi állapotba kerül. A 21 működtető szerv mozgása által megtett X távolságot előre be lehet állítani azáltal, hogy olyan működtető szervet (ami lehet például soros motor is) és indukciós tekercset választunk, amelyek a megkívánt paraméterekkel rendelkeznek. Az előre beállított X távolságot természetesen meg lehet nyújtani, vagy meg lehet rövidíteni. Lehet például rövidebb távolságot is kijelölni azáltal, hogy a 12 szabályozó áramkör révén a 21 működtető szerv és a 25 indukciós tekercs közötti kapcsolást megfordítjuk, azaz visszakapcsolunk, 'mielőtt az ellentétes irányú elektromotoros erő az áramot nullára csökkentené. Az X távolságot — mint említettük — meg is lehet hosszabbítani úgy, hogy a 21 működtető szervet a 25 indukciós tekercsből egy bizonyos időtartamra lekapcsoljuk, miután az áram a nulla értéket elérte. Ez utóbbi esetben a 12 szabályozó áramkör mindkét 10 és 11 kapcsoló tranzisztort nem vezető helyzetbe állítja. A két kapcsoló tranzisztor egyidejű ilyen helyzete csak akkor fontos és lényeges, ha az áram nulla, tekintettel arra, hogy nagy feszültségcsúcs — amely a 10 és 11 kapcsoló tranzisztorokat tönkretenné, — jönne létre, ha a 10 és 11 kapcsoló tranzisztorok az áramot áteresztenék. Az X távolság előre történő beállításának lehetősége révén a 12 szabályozó áramkör képes arra, hogy a rendszerben fellépő rendellenességeket kompenzálja és a 21 működtető szervet nyugalmi helyzetbe állítsa be a 25 indukciós tekerccsel együtt, amely a teljes kezdeti árammal van gerjesztve. A 18 és 19 áram^ forrásokkal szemben tehát kisebb követelményeket lehet támasztani, ha a 21 működtető szerv mozgási energiája az áramkör egyéb alkatelemein disszipálódik. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően a 18 és 19 áramforrásoknak azonos névleges feszültsége van és csupán azt kell biztosítanunk, hogy olyan nagyságú és feszültségű áramot szolgáltassanak, amely elegendő ahhoz, hogy a 25 indukciós tekercsben áram indukálódjék ós a ki lehessen küszöbölni mind a tekercsekben, mind a 10 és 11 kapcsoló tranzisztorokban és a 21 működtető szervben az ellenállás okozta veszteségeket. Ezek a veszteségek természetesen a 25 indukciós tekercsbe juttatott energiához képest kicsik, úgyhogy az energia teljes disszipálása gazdaságos szinten tartható. Amikor pedig a 21 működtető szerv X távolsággal elmozgatott, — vagy a soros motor tekercse mozgott el ezen távolságnak megfelelően, —• akkor a szabályozó áramkörből a 23 vezetéken keresztül jel megy ki, s így all kapcsolótranzisztor vezet. Hasonlóképpen lehet a 10 tranzisztort is vezetővé tenni a 12 szabályozó áramkör segítségével, amikor a 22 vezetéken át megy ki jel. Ezen a módon az ii és Í2 áramok eredeti értékükre állíthatók vissza. Helyes és jó az, ha a 21 működtető szervet úgy gerjesztjük, hogy egyirányú mozgást végezzen, így a 10 kapcsolótranzisztor vezessen, s ugyanakkor a 11 tranzisztor ne vezessen. Hasonlóképpen a 12 szabályozó áramkör segítségével olyan jeleket is adhatunk ki. melyek révén a 10 kapcsoló tranzisztor nem vezet át, de ugyanakkor a 11 tranzisztor vezet, s így a 21 működtető szervet úgy vezéreljük, hogy ellenkező irányban mozogjon. A 14 és 15 diódák azért vannak a rendszerbe beépítve, hogy a 10 és 11 kapcsoló tranziszto-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3