164234. lajstromszámú szabadalom • Műanyag rögzítőelem

3 164234 4 fekszenek fel. Az esetben, ha a nyúlványokat a szűkebb furatra nyomva a furat átmérőjére összenyomjuk a lemez hátoldalán visszamaradó nyúlvány részek az átmenet tartományában kifelé mutató radiális kihajlást biztosítanak, aminek következtében a nyúlványok kihajlása csak a kívánt irányban történhet. A rögzítőcsavar becsavarásánál a kisebb vastagságú nyúlvány szakaszok a véghelyzetben teljesen síkban fekszenek fel a lemez hátoldalára, míg a vastagabb nyúlvány szakaszok a lemez hátoldalára a furat szájnyílásától nagyabb sugarú kör kerületére és a szárra támaszkodnak. A kapcsolatra ható erők ezáltal meglehetősen nagy szakaszon oszlanak el a furat szájnyílásánál és így a furatszájnál az anyag kitörése és az összehajtott nyúlványok furatból való kiszakadása kizárt. A rögzítőelem körkeresztmetszete következtében eredetileg ívelt vékony nyúlványszakaszok a hátfalra való felfekvésnél a lemez hátoldalán síkra préselődnek. A felfekvő sík felületek a vékony nyúlványok kiterített felületének felel meg. Ebből adódóan a specifikus felületi terhelés csökken, ami különösen a rögzítőelemnek gipszlemezekben való alkalmazásánál jelent nagy előnyt. A nyúlványoknak a furat átmérőjére való összenyomásával azok a furat falra rugózva fekszenek fel, ami a rögzítőelem a nem kívánt elfordulását gátolja. A találmány szerinti rögzítőelem előnyösen műanyagból fröccsöntéssel állítható elő és az ehhez szükséges szerszámok viszonylag egyszerűek. A nyúlványok száma általában négy, azonban kis külső átmérőjű rögzítőelemeknél a találmány szerint előnyös, ha a nyúlványok száma kettő. A vastagabb nyúlványszakaszok, amelyek egyrészt a rögzítőelem szárára, másrészt a lemez hátoldalára támaszkodnak fel, közel félhenger alakú bordakeresztmetszetük következtében kellő merevséggel rendelkeznek, ami lehetővé teszi a szárnak a lemez hátoldalához való behúzását és ezzel a nyúlványok kihajlását már ott megszakítani, ahol a vastagabb nyúlványszakaszok még a hossztengellyel hegyesszöget zárnak be. Ezáltal a rögzítőelemben fellépő tengelyirányú erők oszlop szerűen a kihajlott nyúlványrésznek a furatszájperemétől távolabb fekvő része fölé a lemez hátoldalára adódnak át. Ennek feltétele, azonban az, hogy a szár a lemez hátoldalához csak addig közeledjék, amíg a vékonyabb nyúlványszakaszok még teljes egészükben a lemez hátoldalára felfeküdjenek. Viszonylag nagy átmérőjű rögzítőelemeknél szükség van a négy nyúlványra, mert két borda esetén a félhenger alakú bordakeresztmetszet következtében a keresztmetszeti modulusz a kihajlás ellen túl nagynak mutatkozhat. Nagy átmérőjű négy nyúlvánnyal kiképzett rögzítőelem esetén hasonló rögzítő hatás lép fel, mint kis átmérőjű két nyúlvánnyal kiképzett rögzítőelem esetén. A találmány szerint a nyúlványok szabad végükön egy-egy sugárirányba kifelé nyúló peremrésszel is kiképezhetők. Ez a kialakítás lehetővé teszi, hogy a rögzítőelem csavar nélkül is bevezethető a furatba és ugyanakkor a peremrész meggátolja a rögzítőelem átnyomódását a furaton keresztül. A találmány egy másik ismérve szerint a nyúlványok lemez furatába futó részének külső 5 oldala bordákkal is ellátható. Ezek a bordák a rögzítőelem csavar becsavarása közbeni nem kívánatos elfordulását gátolják. Ezek a bordák arra a célra is szolgálnak, hogy a nyúlványok a furatban annyira összenyomódjanak, hogy egymást 10 érintsék. Ezáltal elérhető, hogy a rögzítőelem a furatban beékelődik és abban nem kotyog. A találmány egy előnyös kiviteli alakjánál a szár önmagában ismert feszítőcsapot képez, amely adott esetben a bevezetési iránnyal ellentétesen meg-15 hosszabbított nyakkal van kiképezve. Ez a kialakítás előnyösen alkalmazható, ha például egy faltól meghatározott távolságban burkolólap megfelelő furatán vezetik keresztül és a feszítőcsapként kialakított szárat falba kiképzett furatba addig 20 süllyesztik, míg a burkolólap a kívánt távolságra kerül a burkolandó faltól. A rögzítőelemet ez esetben természetesen olyan nagyra méretezik, hogy lehetőség legyen a nyúlványok kihajlására és ezáltal a burkolólap tengely irányú kitámasztására. 25 A csavar becsavarásával a feszítőcsap a falazatba kialakított furatba ékelődik és amint a csavarfej a burkolólap külső felületére felfekszik, megkezdődik a nyúlványok kihajlása. A rögzítőcsavar becsavarása akkor fejeződik be, ha a lemez a kívánt távolságba 30 van a falazattól. A szabad nyúlványvégek ennek során felfekszenek a rögzítőcsavarfejre. A nyúlványvégek süllyesztett csavarfejjel ellátott rögzítőcsavar felvételére is kiképezhetők. Az ismertetett találmány szerinti kialakításnak 35 az az előnye, hogy a burkolólap távolsága nagy pontossággal beállítható, anélkül, hogy a már kiékelt rögzítőcsapot eredeti helyzetéből kimozdítani kellene. A találmányt részletesen kiviteli példán rajz 40 alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti rögzítőelem behelyezés előtt, a 2. ábra a rögzítőelem rögzítő helyzetben, a 3. ábra egy további, a találmány szerinti 45 rögzítőelem kiviteli példája, a 4. ábra egy a találmány szerinti rögzítőelemmel kiképzett rögzítés perspektivikus képe. A találmány szerinti rögzítőelem 2 hosszfurattal 50 ellátott 1 szárból áll. A 2 hosszfurat 3 belsőmenettel van ellátva. Az 1 szárból hosszirányban 4 nyúlványok nyúlnak ki, amelyek szabad 5 vége egy vagy több vékony 7 lemez 6 furatába marad. A 4 nyúlványok sugárirányban mért 55 vastagsága az 1 szárból kiinduló 8 nyúlványszakasz végétől a szabad 9 nyúlványszakasz kezdetéig csökken. A 8 nyúlványszakasz és 9 nyúlványszakasz találkozásánál, amely megfelel a 10 kihajlási helynek, a 4 borda belső oldalán 11 60 átmenet van kiképezve, az 1 szárból kiinduló 8 nyúlványszakaszok a rögzítőelem 12 hossztengelyével hegyes szöget zárnak be, egészen a 10 kihajlási helyig. Ettől a helytől a további 9 nyúlványszakaszok lényegében párhuzamosak a 12 hosszten-65 gellyel. A 4 nyúlványok szabad végükön egy-egy 2