164188. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék folyadékoknak, keverékeknek, szilárd anyagoknak és szerkezeteknek magas hőmérséklet mellett nagy nyomáson való vizsgálatára

3 164188 4 azaz a robbanóanyag már előbb, alacsonyabb hőmérsékleten és nyomáson felrobbant, mint a tényleges felhasználási hely hőmérséklete és nyomása. E probléma megoldására már ismert olyan eljárás és készülék, amely révén előre megha­tározható, hogy a robbanóanyag, illetve rob­bantószer a felhasználási helynek megfelelő hőmérséklet és nyomás értékénél alacsonyabb értékek esetén felrobban, illetve tönkremegy-e. Ez azonban a gyakorlati feladatok megoldásá­hoz nem elegendő, A gyakorlati feladatok meg­oldásához feltétlenül szükség van arra is, hogy a legtöbbször bonyolult szerkezetű, összetételű robbantószer, robbanóanyag feladatának telje­sítésekor hogyan viselkedik. Előre ismerni kell azt, hogy a robbantószerek és hasonlók egyes részei hogyan és milyen módon vesznek részt feladatuk teljesítésében, mert csak ennek isme­retében lehet olyan konstrukciót kialakítani, ami mind műszaki, mind gazdasági szempontokból a legmegfelelőbb. Ennek megállapításához a rob­bantószereket és hasonlókat feladatuk végzése közben pontosan meg kell figyelni, a folyama­tokat számszerűen ki kell tudni mérni és ezek regisztrálása is gyakran szükséges. Ennek el­végzésére az ismert eljárások és készülékek nem alkalmasak. Másik példa a fúrólyukban levő zagy, tehát folyékony anyag tulajdonságainak, viselkedé­sének vizsgálata. A fúrólyukban levő zagy bi­zonyos mennyiségű bentonitot is tartalmaz. A fúró forgásakor — a bentonit mennyiségétől függően — a zagy folyós, amikor azonban a fúró forgása megszűnik, az anyag kocsonyássá válik (tikszotrop). A furat falán csőszerű kép­ződmény jön létre, ami a falat tartja. Fúrás közben méréseikkel keresik azt a réteget, amely kellő mennyiségű, kitermelésre alkalmas olajat tartalmaz. Az olaj jelenlétét elektromos ellen­állásméréssel állapítják meg. Az ellenállásmérés folyamán mérőáram nem csak a feltárni kívánt geológiai réteg anyagában halad, hanem a zagy­ban is, ezért a sokszor több 1000 méteres mély­ségeikben végzett ellenállásmérések megbízható kiértékeléséhez feltétlenül számításba kell venni a zagy mérési helyen mutatkozó tulajdonságait, elektromos ellenállását is. A fúrásokhoz felhasznált zagyok tulajdonsá­gait eddig csupán felszínen tudták mérni, at­moszférikus nyomáson, esetleg felmelegítve. Felszínen mértek már 20—30 at nyomáson is és az így kapott értékekből interpolációval kö­vetkeztettek a remélt rétegmegnyitási helyen feltételezhető tulajdonságaira. A fúrásokhoz használt zagyoknak elektromos vezetőképességét ilyen módon meghatározva a gyakorlat azt «mutatta, 'hogy a mérések nem használhatók. Ennek legfőbb oka abban keres­hető, hogy a zagy elektrornos vezetőképességét a zagyban végbemenő sokféle változás módo­sítja, olyan változásoké, amelyek a tényleges rétegmegnyitási mélységekben igen nagymérté­kűek. Ilyen változások a zagyban például az anyag sűrűségének módosulása, légbüborékok eloszlása és mérete, a zagyban kristályok kép­ződése, továbbá ezek elektromos vezetőképes­ségre vonatkozó hatása. A zagyok vezetőképességét erősen befolyá-S solják azoknak a különböző adalékanyagoknak nagy nyomáson és magas hőfokon való visel­kedése is, amelyekből a zagyot összeállítják. Mindebből következik, hogy az olaj jelenlétére és minőségére jellemző kőzetellenállás-mérés valódisága, tényleges viszonyoknak megfelelő volta szempontjából feltétlenül szükséges, hogy az adott zagy vezetőképességét ugyanolyan vi­szonyok között ismerjük, amilyen viszonyok kö­zött a rétegellenállást ténylegesen mérjük. Zagyoknak ilyen mérésére eddig ínég semmi­féle eljárás, illetve készülék nem volt ismeretes. A találmány szerinti megoldás felhasználásá­ra további példa a kémia, illetve kristályok kutatása területén gyakran előforduló kristá­lyosítási, kristályosodási folyamatok. Az egyes ásványok a természeti viszonyok között külön­böző adottságok fennforgása esetén különböző módokon kristályosodnak. Vannak olyan ásvá­nyok — főként a ritka előfordulású ásványok — amelyek kristályosodásához környezeti kí­sérőként igen nagy nyomások és hőmérsékletek szükségesek. Ezeket laboratóriumokban eddig csak olyan körülmények között tudták előállí­tani, amik nem tették lehetővé a kristályosodás folyamatának megszakítás nélküli megfigyelé­sét, ellenőrzését, számszerű adatok révén való regisztrálását. Eddig a folyamat állapotának meghatározásához a vizsgálatokat le kellett ál­lítani, a kristályt a kristályosító edényből, kör­nyezetéből ki kellett emelni, az alak- és méret­meghatározások után újból kristályosodási vi­szonyok közé hozni, majd a kristályosítást foly­tatni. Ilyen sok esetben a kristályosítási folya­mat megszakítása azzal a következménnyel jár, hogy a kristályosodás újbóli beindulása után a kristály alakja torzul, a kristályosodás folya­matában sebességi-, alak- és mérettörések kö­vetkeznek be. A kristályosítási folyamatokhoz is elkerül­hetetlenül szüksége van a laboratóriumoknak arra, hogy a kristályosítást megszakítás nélkül tudják végezni, folyamatos megfigyelés, ellen­őrzés és folyamatos nyomás és hőmérsékleti vi­szonyok mellett, tehát a folyamatban beálló esetleges zavar, például áramkimaradás esetén a folyamatosság érdekében azonnal be tudja­nak avatkozni. Az iparban a példaként felsoroltakon kívül nagyon sok más olyan terület is van, ahol a találmány szerinti megoldás sikeresen és meg­lepően jó eredménnyel alkalmazható. A találmány szerint elérni kívánt célunk olyan eljárás és készülék létesítése, amelyek révén zárt térbe helyezett folyadékokat, keve­rékeket szilárd anyagokat és szerkezeteket több 100 C° hőmérsékleten és több 1000 at nyomá­son lehet vizsgálni úgy, hogy vizsgálat közben a vizsgált anyag alak, méret, elektromos és kü­lönböző fizikai tulajdonságainak változásait, a vizsgált anyagokkal kapcsolatos jelenségeket 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents