164182. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indol-származékok előállítására
29 2,3,5,6,11,1 lb-hexahidro-11-metil-l Ib-propll-lH-indiolizino[8,7-b]mdol-moniomaleát 7,54 g l,2,5,6,ll,llb-hexahidro-ll-metil-llb-propil-lH-indolizino[8,7-b]indol-3-on-nak 200 ml száraz tetrahidrofuránnal készült elegyét és 2,11 g lítium-alumínium-hidridet reagáltatunk, majd 11 mi 3 súly%-os vizes nátriumhidroxiddal elbontjuk és a továbbiakban a 18 a) példa szerint járunk el. Az éteres kivonatból 6,79 g halványsárga olajos amint izolálunk, amelyet 200 g semleges, III aktivitású alumíniumoxidon kromatografálunk. Az eluáláshoz 1 : 4 benzol-hexán elegyet használunk, hozam: 6,53 g viszkózus olajos bázis. Ebből az anyagból 6,32 g-ot éterben oldunk és ezt 2,74 g maleinsav éteres oldatához adjuk. A keletkező szilárd sót aceton-etilacetát elegyből kétszer átkristályosítjuk; hozam: 4,3 g, bomlás: 142—144 C°. 2,3,5,6,ll,llb4iexahid!ro-ll-metil-llb-fenil-lH-indolizino[8,7-b]indol-hidroklorid 3,83 g lítium-alumínium-hidrid és 7,99 g 1,2,5,6,11,1 lb-hexahidro-11-metil-l Ib-f enil-3H-indolizino[8,7-b]indol-3-on 350 ml száraz tetrahidrof uránban készült elegyét a 18 a) példa szerint reagáltatjuk. Az elbontáshoz 20 ml 3%os vizes nátriumhidroxidot alkalmazunk. A továbbiakban a fentiek szerint járunk el. Az éteres extraktumból 5,59 g bázist izolálunk, amit éterben oldunk és izopropanolos sósav feleslegével kezeljük. A sót izopropanolból kétszer átkristályosítjuk; hozam: 4,66 g, bomlás: 277— 279 C°. 2,3,5,6,11, 1 lb-hexahidro-11-benzil-llb-f enil-lH-indolizino:[8,7-*b]indöl 11,04 g 1,2,5,6,11,1 lb-hexahidro-1 l-benzil~l lb-fenil-3H-mdolizino{8,7-b]indol-3~on 300 ml száraz tetrahidrofuiránnal készült elegyét és 4,27 g lítium-alumínium-hidrid 100 ml száraz tetrahidrofuránnal készült szuszpenzióját a 18 a) példa szerint reagáltatjuk. A reakcióelegyet .23 ml 3 súly% vizes nátriumhidroxid óvatos hozzáadásával keverés közben elbontjuk, majd szűrjük. Az oldhatatlan részeket forró tetrahidrofuránnal mossuk, majd a tetrahidrofurános frakciókat oldószer-meritesítjük. A maradékot benzolban oldjuk és vízzel mossuk, nátriumszulfáttal szárítjuk, majd az oldószert eltávolítjuk. Az ibolyaszínű maradékot 300 ml metilénkloridban oldjuk, mintegy 2 g aktívszénnel keverjük, és szűrjük. Az oldószert eltávolítva a szilárd terméket 200 g semleges, III aktivitású alumímumoxidon kromaitografáljuk. Benzollal eluáljuk, az így nyert krémszínű szilárd anyagot 150 g semleges, III aktivitású alumíniumoxidon újra kromatografáljuk, 1 : 1 benzol-hexán eleggyel eluálunk, a terméket metilénklorid-izopropiléter elegyből átkristályosítjuk; hozam: 3,56 g fehér kristályos termék, olvadáspont: 184,5—187,5 C°. 30 19. példa: 30 ml vízmentes dimetilformamid, 1,81 g 2,3,-5,6,11,1 lb-hexahidro-1 Ib-metil-lH-indolizino-5 [8,7-b]indol (Wawzonek, S. és Nordstrom, J. D. J. Med. Chem. 8, 265, 1965) és 0,42 g kb. 50%os ásványolajos nátriumhidrid diszperzió keverékét V2 óra hosszat keverjük. A reakciókeveréket jeges vízfürdőn lehűtjük, majd 1,25 g (0,55 10 ml) metiljodidöt csepegtetünk hozzá 3 ml vízmentes dimetilfíormamidban. A reakcióélegyet 15 percig 0 C°-on keverjük, majd 7 óra hoszszat 25 C°-on állni hagyjuk. Állás után az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot 15 éterben oldva vízzel és sóoldattal mossuk, majd nátriumszulfát felett szárítjuk. Az oldószert ledesztilláljuk ós a maradékot 60 g semleges, (III aktivitású) alumíniumoxidon tisztítjuk. Az 1 : 1 arányú benzol-hexán eluátumokból fehér szi-20 lárd termék izolálható. Az amint 2 n sósavban feloldjuk, éterrel mossuk és a savas oldatot koncentrált ammóiniumihidroxiddal meglúgosítjuk. A kicsapott bázist éterrel extraháljuk, vízzel, sóoldattal .mossuk és nátriumszulfát felett 25 megszárítjuk. Az oldószer eltávolítása után 1,07 g 2,3,5,6,11,1 lb-hexahidro-11,1 lb-dimetil-lH-indolizino{8,7-b]indolt kapunk, amelynek olvadáspontja 66,0—68,5 C°. A termék infravörös, ibolyántúli és nukleáris mágneses rezonanciaspekt-30 rum alapján azonos a 18. példa szerint készített bázissal. 20. példa: 35 2,3,5,6,ll,llb-hexahidiro-8^metoxi-ll,llb-dimetil-lH-indolizino[8,7-bJ indol-hidroklorid 9,12 g 1,2,5,6,11,1 lb-hexáhidro-8-metoxi-ll,-40 llb-dimetil-3H-indolizinot! 8,7~b]indol-3-on, 4,86 g lítium-alumíniumihidríd és 350 ml vízmentes tetrahidrofurán keverékét a 18. példa szerint reagáltatjuk. A tetrahidrofurános frakciókból izolált maradékot éterben feloldjuk, vízzel mos-45 suk, majd szárítjuk. Az oldószer ledesztillálása után krémszínű szilárd terméket kapunk, amelyet diizopropiléterből kétszer átkristályosítunk. 5,62 g kristályos bázist kapunk, olvadáspontja 113—118 C°. 3,50 g bázist 150 ml vízmentes 50 éterben fölöslegben izopropanolos sósav oldattal kezelünk. A képződött sót vízmentes etanolból kétszer átkristályosítjuk, így 3,25 g kívánt vegyülethez jutunk; bomláspont: 262—264 C°, (gázfejlődés), ^fx 4 ,23, 6> 20 M-35 Hasonló módon a 18. példa szerint 1,49 g lítiumalumíniusmhidridet és 5,40 g llb^etil-1,2,5,-6,11,11 b-hexahidro-8-metoxi-11-me til-3H-indolizino{8,7-b]indol-3-ont reagáltatunk. A kapott 60 3,97 g drappszínű bázis olvadáspontjia 94,5—98,0 C°. A bázis éteres oldatát fölöslegben izopropanolos sósavval kezeljük, és az így kapott sót aceton-etilacetát elegyből és acetonból átkristályosítjuk. Az így kapott 1,78 g 1 lb-etil-2,3,5,6,-65 ll,llb-hexahidro-8-metoxi-ll-metil-lH-indolizi-15