164136. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus jelző riasztó hálózat objektumvédelmi rendszerekhez, legfeljebb N objektumból érkező - elsőrendű és/vagy másodrendű veszélyt jelző riasztójelek prioritás biztosítása melletti adás-vételére
7 164136 8 bocsásson ki az 5 riasztójelképző készülék impulzust és mikor nem. A tiltójel-generátor kimenő jele ugyanis hatodik 23 logikai kapu egyik bemenetére jut, s e kapu másik bemenetére jut az impulzusjelforrás alkalmasan kiválasztott impulzusserege (aszerint, hogy elsőrendű, vagy másodrendű jelzés érvényes-e, vagy a negyedik 21 logikai kapu bocsátja a hatodik 23 logikai kapu másik bemenetére a 19 alapgenerátor impulzusseregét, vagy az ötödik 22 logikai kapu a 20 frekvenciaosztó impulzusseregét). Ha tehát valamelyik elsőrendű 1 érzékelő vagy másodrendű 2 érzékelő kimenetén megjelenő jelzés hatására a hatodik 23 logikai kapu második bemenetén megjelenik a megfelelő jelszélességű impulzussereg, mint uniformis, egyező jelidejű és szünetidejű impulzusok folyamatos serege, akkor a 17 tiltójelgenerátor kimenetének állapotától függ, hogy a mindenkori érkező egyedi impulzus tovább juthat-e a hatodik 23 logikai kapu kimenetére csatlakozó 24 teljesítményerősítőre vagy sem. A 17 tiltójel-generátor alaphelyzete a tilalmi helyzet. A harmadik 16 logikai kapu és a 15 impulzusszámláló egység közötti összeköttetés minden egyes adónál úgy kialakított, hogy az adott objektumra jellemző kódnak megfelelően engedélyezze, illetve tiltsa az első n impulzus közül azokat, melyek áthaladása, illetve elnyomása szükséges. Az első n impulzus leszámlálása után a tiltójel-generátor egyértelmű tilalmi jelet ad ki, amíg a 15 impulzusszámláló egység összesen 2N, 2 impulzust le nem számlált. Ekkor a 15 impulzusszámláló egység N + 1 -ik kimenete a tilalmat feloldó jelet ad a 17 tiltójel-generátor másik bemenetére és újra az első n impulzus leszámlálása veszi kezdetét, mikor a 17 tiltójel-generátor kimeneti jele az adott objektumra jellemző kódképpel egyezően változtatja a hatodik 23 kapu egyik bemenete felé mutatott állapotát, ezt követően pedig ismét a második n impulzus teljes lefutásáig egyértelműen tiltójelet ad a 17 tiltójel-generátor. Ilyenformán tehát attól a pillanattól kezdve, amikor a kétfajta érzékelők kimeneteire csatlakozó logikai kapuk közül vagy a második 14 logikai kapu és az ötödik 22 logikai kapu, vagy pedig az első 13 logikai kapu és a negyedik 21 logikai kapu veszélyjelzést kap, az impulzusjelforrás egyik vagy másik folyamatos kimenő jelserege a hatodik 23 logikai kapu másik bemenetére jut, s e jelsereg egyedi impulzusai közül azok jutnak a 24 teljesítményerősítőre, melyek a 17 tiltójel-generátor „nem tiltó" állapotával egyidőben vannak jelen a hatodik 23 logikai kapun. Ez a „nem tiltó" állapot pedig a 2 * 2N impulzus tartamát felölelő teljes periódusidőn belül csak annak első felében, az első 2^ impulzus lefutása idején lehetséges és csak azon impulzusok esetében, melyek az adott objektumra jellemző címkódban szerepelnek. A példakénti kivitelnél a teljes periódusidő tetszőlegesen sokszor ismétlődhet, utána meghatározott ideig teljes adásszünet áll be, mely a példakénti kivitelnél a teljes adásidőnek egy része. Az adásidő-adásszünet váltakozást önmagában ismert, beállítható jelszélességű és szünetidejű 39 időzítő jelgenerátor vezérli, melynek jelét a példakénti kivitelnél a hatodik 23 logikai kapu tiltójel-bemenetére adjuk. Ez a tiltójel-bemenet nem külön bemenet. Azáltal, hogy a hatodik 23 logikai kapu másik bemenetére a 39 időzítő jelgenerátorról tiltó állapot érkezik, az 5 ugyanide az impulzusjelforrásból érkező jelek hatástalanok, míg a 39 időzítő jelgenerátor másik állapotában ez a másik bemenet a 18 impulzusjelforrás jeleit érzékeli. Az 5 riasztójelképző egység bemenetei és a 15 impulzusszámláló egység további 10 bemenete közé első további 40 nullázó áramkör iktatható, mely a rendszert zavaró jelekkel szemben érzéketlenné teszi (lásd később a második további 41 nullázó áramkörnél mondottakat). 15 A leírt mechanizmus szerint előállított kimenő jelsereget az 5. ábra szemlélteti. Látható, hogy az 1., 2. és 3. impulzus megjelenik, úgyszintén az n-ik impulzus is. A szaggatott vonal itt azonban nem azt jelzi, hogy a közbeeső valamennyi impulzus 20 szintén megjelenik, csupán azt, hogy megjelent. Közülük csak azok jelennek meg, melyek az adott objektum címét jellemző kódképben előfordulnak. Természetesen az itt ábrázoltak közül is egyik vagy másik impulzus, vagy éppen ezek kivétel nélkül az 25 elnyomott impulzusok közé tartozhatnak. Annyi bizonyos, hogy az első 2^ impulzus lefutásának megfelelő tj időtartamig az impulzusok megjelenése a kimenő képben lehetséges, ezt követően viszont ugyancsak tj időtartamig biztosan nem jelenhet 30 meg impulzus és utána ugyanannak a képnek kell - példánkban legalább még négyszer - megjelennie megfelelő tj időtartamú szünetek közbeiktatása mellett, mint az első tj időtartamban. A td impulzusszélesség eltérő aszerint, hogy elsőrendű, 35 illetve másodrendű riasztásról van-e szó és minthogy a példakénti esetnél a szünetidő ugyancsak td szélességű, a teljes időtartamok tj = 2 • 2N • t d és Tj = 2 • tj = 2 • 2 • 2N • t d . Ebből következik az is, hogy a teljes időtartamok is 40 arányosak az impulzusok td szélességével. Ha N=7; n = 2N = 64 td = 500 ju u , akkor tj = 2-64-5-10-4 =64ms, ha pedig t d = 250;us, akkor megfelelően tj = 32ms-Tj megfelelően 128, illetve 64 ms, ennek ötszöröse megfelelően 640, 45 illetve 320 ms. Valójában azonban az ötödik periódus csak a vételnél mértékadó, az adásnál ennél jóval többet érdemes sorban kiküldeni. A jelsereg bármelyik periódusánál kezdi is meg a vevő az érzékelést, az attól számított ötödik periódusra 50 érzékeny - amint lejjebb látni fogjuk — a kiértékelő rendszer és amíg csak érkezik jel, a vevő minden ötödik periódusra megszólal. Éppen ezért a kibocsátott jelsereg e periódusszám többszöröséig terjed, az adott kivitelnél pl. gyakorlatilag mintegy 55 20 mp-ig ismételjük a periodikus adást és utána mintegy 20 mp-nyi szünetet iktatunk be. A 4. ábrán látható, hogy a további 8 illesztő fokozatra a 7 hírcsatornáról érkező jel 25 60 impulzusszélesség-detektorra jut. Kétfajta jelszélesség érkezhet be. Az egyik t,^, a másik td 2 = 2'tjjj. A 25 impulzusszélesség-detektor önmagában ismert módon úgy kialakított, hogy az első kimenetére tovább enged minden beérkező jelet, melynek 65 szélessége legalább t^ a második kimenetre 4
