164110. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés geológiai képződmények vizsgálatára
11 164110 12 KT tényező értéke állandó marad. A tapasztalat szerint igen jó eredményt kapunk, ha ezt a Kr tényezőt a Ti időállandóval tesszük egyenlővé. A (17) egyenletet ennek megfelelően átírva: L + STH = l+s(Ti +T2 ) + s 2 T 1 T 2 (l + sTOO + sTa) (18) Beláthatjuk, hogy a (18) egyenlet jobboldalán a in számláló egyenlő a nevezővel úgy, hogy (az érdekes frekvenciasávon belül) az L + STH kifejezés egyenlő az egységgel a (10) egyenletnek megfelelően, így a 3. ábrát majdnem teljesen kitöltő 21 jelfeldolgozó egység a V valódi SP komponenst 15 fogja az 50 regisztrálóba táplálni. Az elektródák a távolsága, valamint aT! és T2 áramköri időállandók és így a keresztezési frekvencia kiválasztásánál számos tényezőt kell figyelembe venni. Például az elektródák a 20 távolságának a tökéletes gradiens mérés szempontjából kicsinek, a minél nagyobb jel-felvétel érdekében viszont nagynak kellene lennie. A tapasztalat szerint célszerű kompromisszumot jelent kb. 30-60 cm közti távolság. Azonos értékű T1 ill. T2 25 időállandót választva, ez a közös érték elég nagy legyen ahhoz, hogy az L átviteli függvény lényegében már zérusra csökkenjen, mielőtt az N észrevehetően emelkedne. Ugyanakkor azonban elég mérsékelt is legyen ahhoz, hogy a H átviteli 30 függvény görbéje még ne távolodjon el lényegesen a zérus vonaltól azoknál a frekvenciáknál, amelyeknél a P polarizációs tag számottevő mértékű. Természetesen a fúrólyukban mozgó elektródák sebességét is figyelembe kell venni a Tj 35 és T2 időállandók meghatározásánál. A szokásos 1000 méter/óra nagyságrendű szondázó sebességek esetén az 5-40 másodperc közötti időállandók jó eredménnyel alkalmazhatók. Vegyük most szemügyre az 5. ábrát, amelyen a 40 3. ábra szerinti 21 jelfeldolgozó egység részletesebben látható. Itt a K erősítésnek a szonda sebességétől függő szabályozása más módszerrel történik. Az 5. ábrán az 1. ábrából ismert 14, illetve 15 elektródáktól érkező 16, illetve 17 45 vezetékek bemenő 55, illetve 56 ellenálláson át csatlakoznak műveleti 57 erősítő pozitív, illetve negatív bemenetére. Ennek az erősítőnek a kimenő jele tehát a ASP jellel lesz arányos. Az említett pozitív bemenet ezenfelül még 58 ellenálláson át a 50 felszíni referencia 19a elektródával is kapcsolatban van. Az 57 erősítő kimenete pedig visszacsatoló 59 ellenálláson keresztül a negatív bemenetre van kötve. Az 57 erősítő kimenőjele az összesen r értékű 60 és 61 ellenállásokon keresztül műveleti 55 62 erősítő negatív bemenetére csatlakozik. Ezenkívül bemenő 63 ellenálláson át ugyancsak a műveleti 62 erősítő negatív bemenetére jut az alsó 15 elektródának a 17 vezetéken felérkező potenciálja is. A 62 erősítő kimenetét és negatív 60 bemenetét 65 ellenállásból és 66 kondenzátorból álló 64. visszacsatoló áramkör köti össze. A 65 ellenállás és 66 kondenzátor Ti időállandót képeznek. A 62 erősítő kimenőjelét és a 17 vezetéken érkező SP jelet a 67 és 68 ellenállások 65 műveleti 69 erősítő negatív bemenetére összegezik. A 62 és 69 erősítők pozitív bemenetei a felszíni referencia 19a elektródához csatlakoznak, ezek az erősítők tehát a 17 vezetéken megjelenő saját potenciál és a felszíni 19a elektróda referencia potenciáljának különbségét érzékelik. A 69 erősítő 70 visszacsatoló áramköre 71 ellenállásból és 72 kondenzátorból áll, és időállandója T2 . A 62 és 69 erősítők kimenőjeleit 73 és 74 ellenállások műveleti 75 erősítő negatív bemenetén összegezik. Végül ennek a műveleti erősítőnek a kimenőjelét, vagyis a kompenzált SP kimenőjelet adatrögzítőbe, jelen esetben 76 mágnesszalagos tárolóba tápláljuk, amely azt a fúrólyukbeli mélység függvényében tárolja. Annak érdekében, hogy az 5. ábra áramkörében szereplő RC szűrők a bemenőjeleknek a mélység függvényében fellépő változásait időbeli folyamatokként érzékelhessék, a 60 és 61 ellenállások összekötési pontját 80 kapcsolótranzisztor a kábel sebességétől függő gyakorisággal periodikusan leföldeli. A kábel sebességének az érzékelését 81 impulzusgenerátor végzi, amely a merülési sebességgel arányos ismétlődési frekvenciájú impulzusokat állít elő. Az impulzusgenerátor tartalmaz egy a kábel által forgatott 82 görgőt, amely a kábel minden egyes adott mértékű elmozdulására egy impulzust gerjeszt. Ezek az impulzusok 83 monostabil multivibrator segítségével állandó időtartamú időrögzítő impulzusokat indítanak, amelyek a 80 tranzisztort a kábel, vagyis a szonda sebességével arányos ismétlődési frekvenciával ki-be kapcsolgatják. Térjünk rá most a 6A. és 6B. ábrákra, amelyek a 81 impulzusgenerátor jelen esetben sűrűsödő impulzusainak és a 83 monostabil multivibrator időzítő impulzusainak és a 83 monostabil multivibrator időzítő impulzusainak hullámalak diagramjait tartalmazzák. Amint az ábrán látható, az impulzusok ismétlődési frekvenciája változik a kábel sebességétől függően. Az időzítő impulzusok viszont, amelyeket az impulzusgenerátor impulzusai egyenként váltanak ki a 83 monostabil multivibrátorból, állandóan Ts időtartamúak. Ezek az időzítő impulzusok kikapcsolják a 80 kapcsolótranzisztort, és ezáltal lekapcsolják a 19a elektróda földpotenciálját a 60 és 61 ellenállások összekötési pontjáról. Végeredményben az 57 erősítőből a 62 erősítőbe folyó áram átlagértéke a kábel sebességével arányosan fog változni. Ha a 81 impulzusgenerátor az u sebességű kábelnek minden egyes b centiméteres elmozdulására kiad egy impulzust, akkor az egymás utáni impulzusok b/u időközökben követik egymást. Mivel a sorbakapcsolt 60 és 61 ellenállások eredő értéke r, a 62 erősítőbe folyó áram átlagértékére felírhatjuk, hogy ASP b u (19) 6
