164109. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék a verőér vérnyomás értékeinek közvetett meghatározására

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1970. X. 26. Közzététel napja: 1973. VII. 28. Megjelent: 1975. V. 31. (PI-343) 164109 Nemzetközi osztályozás: A 61 b S/02 Pikó Zoltánné, Csányi Klára okleveles ápolónő, Budapest Eljárás és készülék a verőér vérnyomás értékeinek közvetett meghatározására 1 2 A találmány egy olyan új eljárás és készülék, mely lehetővé teszi a vérnyomásértékek közvetett módon történő, pontos meghatározását. A találmány szerinti eljárásnál a vérnyomásmérés a hagyományoknak megfelelően, a lassan változó 5 mandzsettanyomásnak, meghatározott időpontban végrehajtott mérésével történik, azonban a mérés pillanatának eldöntése alapjául nem az eddig használt Korotkoff-hangok, hanem a külső elszorítás és a vér pulzáló mozgásának kölcsönhatásából 10 az érben létrejövő primer alapjelenség: az érnek lezárt állapotból -hirtelen nyitott állapotba való átállása, illetve ezáltal, az elszorítás előtti érszakaszban létrehozott nyomásesés észlelése szolgál. Ez az állapotváltozás negatív nyomásimpulzus formájában 15 minden szívösszehúzódás hatására létrejön egyszer, de csak abban az esetben, ha a külső elszorítás mértéke kisebb, mint a systolikus, de nagyobb, ntínt a diastolikus vérnyomás pillanatnyi értéke. A találmány szerinti eljárás foganatosításához 20 szükséges készülék, - legalább - egy nyomásforrást, egy erre kapcsolt nyomásszabályozót, és egy nyomásmérőt, valamint egy felfújható mandzsettát, továbbá, -legalább- nyomásváltozásérzékelőt, valamint egy ennek jeleit felerősítő és e jelek közül 25 a negatív nyomásimpulzusokat kiválasztó és kijelző egységet tartalmaz. Az orvosi gyakorlatban az egyik legfontosabb vitálfunkciós érték a vérnyomás, melynek mérése történhet közvetlen úton, az ér megnyitásával, 30 - katéteren át, - vagy közvetett módon, az ér megnyitása nélkül, külső összehasonlító eljárással. Az előbbi módszer pontosabb, azonban még steril körülmények között végezve is rejt magában bizonyos veszélyeket a betegre nézve. Az utóbbi eljárás bár kissé pontatlanabb, -ez elvéből következik -, azonban veszélytelen és bárhol, bármikor végrehajtható. A rutin diagnosztikában a fenti okok miatt az utóbbit részesítik előnyben, ezért e célra az idők folyamán többféle eljárást dolgoztak ki. Az eljárások mindegyike rendelkezik hátrányokkal, közülük csak az úgynevezett Riva—Rocci— Korotkoff módszer tudott szélesebb körben elterjedni. Ennek lényege röviden: A mérendő végtag köré egy felfújható mandzsettát erősítünk, és ezt levegővel felfújjuk a systolikus vérnyomásnál nagyobb nyomásra. A felfújt mandzsetta szorításának hatására a végtag verőerei teljesen elzáródnak. Ha a mandzsetta nyomását lassan csökkentjük és annak értéke kisebbé válik, mint a systolikus vérnyomás, az érben pulzáló vérnyomás csúcsainál az elszorított ér rövid időre megnyílik, és rajta vér préselődik át. Az elszűkült keresztmetszeten átpréselődő vér súrlódik az érfalhoz, miközben jellegzetes suhogó, majd az elszorítás további csökkentésére, recsegésre emlékeztető hangot kelt, mely az ér fölé helyezett stetoscoppal hallható, minden szívműködésnél. 164109