164067. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-fenil-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo [2,1-b] tiazol és a megfelelő 6-aminofenil-származék előállítására

9 1Ö4UÖ/ ' 10 8. példa: 0,20 g 2-izoamilimino-3-(2-amino-2-fenil-etil)tiazolidin-dihidrokloridot 5 ml vízben oldunk és az oldatot 24 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. Az elegyet 15 Hgmm-es vákuumban szárazra pároljuk, a maradékot 2 ml izopropanolból kristályosítjuk, majd egymás után 1 ml izopropanollal és 5 ml éterrel mossuk és 50 C°-on szárítjuk. A kapott tetramizol-hidroklorid 256-259 C°-on olvad. Kitermelés: 52%. A kiindulási anyagot a következó'képpen állíthatjuk elő: 2,2 g 2-izoamilimino-3-(2-fenilacetilarnino-2-feniletil)-tiazolidint 10 ml 5 n sósavban oldunk és az oldatot 10 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. Az oldatot 15 Hgmm-es vákuumban szárazra pároljuk, a maradékot 10 ml izopropanolból kristályosítjuk, 2 ml izopropanollal mossuk és 50 C°-on szárítjuk. A kapott 2-izoamilimino -3-(2-amino- 2-feniletil)-tiazolidin-dihidroklorid 192-198 C°-on olvad (bomlás). A kiindulási anyagként felhasznált tiazolidinszármazékot az 5. példában a megfelelő etil-homológ előállításával kapcsolatban közölt eljárással analóg módon állítjuk elő. Op. 135—137 C° [petroléteres (fp. 100—120 C°) kristályosítás után]. 9. példa: 0,4 g 2-(3-pentilimino)-3-(2-amino-2-feniletil)tiazolidint 5 ml vízben oldunk és a pH-t 70 súly%-os perklórsawal 4-re állítjuk be. Az oldatot 100 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk, szobahőmérsékletre hűtjük, 18 n nátriumhidroxid-oldattal pH = 12 értékre lúgosítjuk és 20 ml metilénkloriddal extraháljuk. Az extraktot 15 Hgmm-es vákuumban szárazra pároljuk, a maradékot 5 ml izopropanolban oldjuk, az oldatot sósavgázzal pH = 2 értékre savanyítjuk. A kiváló szilárd anyagot leszűrjük, egymás után 2 ml izopropanollal és 5 ml éterrel mossuk és 50 C°-on szárítjuk. A kapott tetramizol-hidroklorid 257—259 C°-on olvad. Kitermelés: 41%. A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 2,5 g 2-(3-pentilimino)-3-(2-fenilacetilamino-2-fenil-etil)-tiazolidin-hidrokloridot 10 ml 5 n sósavban oldunk és az oldatot 10 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A reakcióelegyet 15 Hgmm-es vákuumban szárazra pároljuk, a maradékot 10 ml izopropanolból kristályosítjuk, majd egymás után 2 ml izopropanollal és 5 ml éterrel mossuk és 50 C°-on szárítjuk. A kapott 2-(3-pentilimino)-3-(2-amino-2-feniletil)-tiazolidinhidroklorid 197-201 C°-on olvad (bomlás). 0,5 g fenti hidrökloridot 5 ml vízben oldunk és a pH-t vizes ammónia-oldat (fajsúly 0,880) hozzáadásával 9-re állítjuk ba. A kiváló olajat 20 ml metilénkloriddal extraháljuk, az extraktot magnéziumszulfát felett szárítjuk és vákummban 15 Hgmm nyomáson szárazra pároljuk. Színtelen olaj alakjában 2-(3-pentilimino)-3-(2-amino-2-fenil-etil)tiazolidint kapunk. Az olajos termék infravörös spektruma 3390, 3000, 2960, 2900, 1640, 1458, 1295, 1245 és 710 cnT'-nél erős abszorpciót mutat. A kiindulási anyagként felhasznált 2-(3-pentilimi-5 no)-3-(2-fenil-acetilamino-2-fenil-etil)-tiazolidin-hidrokloridot a következőképpen állíthatjuk elő: 6,43 g N-(2-fenilacetilamino-2-fenil-etil)-etanolamin-O-szulfátot 17 ml N n nátriumhidroxid-oldatban oldunk és 2,2 g 3-pentil-izotiocianátnak 15 ml 10 etanollal képezett oldatát adjuk hozzá. Ezután további 17 ml n nátriumhidroxid-oldatot adunk hozzá, az oldatot 18 órán át 25 C°-on keverjük, majd 2 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. Az elegyet szobahőmérsékletre 15 hűtjük, 50 ml metilénkloriddal extraháljuk és a szerves extraktot 15 Hgmm-es vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 15 ml acetonitrilben oldjuk és az oldaton addig vezetünk át sósavgázt, míg a pH 2—3-ra csökken. A terméket az oldatból 15 ml 20 éter hozzáadásával kicsapjuk, leszűrjük, 20 ml éterrel mossuk és 50 C°-on szárítjuk. A termék mintája etilacetátos kristályosítás után 145-148 C°-on olvad. 10. példa: 0,5 g 2-allilimino-3-(2-amino-2-fenil-etjl)-tiazolidin-dihidrokloridot 5 ml vízben oldunk és az 30 oldatot 30 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. Az oldatot 15 Hgmm-es vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot 5 ml izopropanolból kristályosítjuk, majd egymás után 1 ml izopropanollal és 5 ml éterrel mossuk. A 35 kapott tetramizol-hidroklorid 256—259 C°-on olvad. Kitermelés: 53%. A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 10 g 2-allilimino-3-(2-fenilacetilamino-2-fenil-etil)-40 tiazolidint 40 ml 5 n sósavba oldunk és az oldatot visszafolyató hűtő alkalmazása mellett 9 órán át forraljuk. Az oldatot 40 C°-ra hűtjük és 50 ml kloroformmal mossuk. A vizes fázist 15 Hgmm-es vákuumban szárazra pároljuk. A kapott termék a 45 2-anUimino-3-(2-amino-2-fenil-etil)-tiazolidin-dihidroklorid. A termék mintáját 1:1 térfogatarányú izopropanol-tetrahidrofurán elegyből kristályosítjuk. Op. 168-175 C° (bomlás). A kiindulási anyagként felhasznált tiazolidin-50 származékot az 5. példában az etil-származék előállítása kapcsán ismertetett eljárással analóg módon állíthatjuk elő. A termék mintája 1:1 térfogatarányú toluol-petroléter (fp. 100-120 C°) elegyből való kristályosítás után 138-140 C°-on 55 olvad. 11. példa: 60 0,65 g 2-etilimino-3-(2-amino-2-fenil-etil)-tiazolidint 10 ml vízben oldunk, miközben a pH-t p-toluolszulfonsav-monohidrát hozzáadásával 4-re állítjuk be. A kapott oldatot 24 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk, 65 majd vákuumban 15 Hgmm nyomáson szárazra 5