163894. lajstromszámú szabadalom • Eljárás enzim-polimer komplex mosószeradalékok előállítására

3 163894 4 Alcalase (bejegyzett védjegyek). Ezek a proteázok vagy keverékeik, amelyek a komplex előállítása előtt vagy utóbb készültek, amilázokkal, lipázokkal vagy hasonló enzimekkel keverhetők. Azonkívül a találmány olyan enzimekkel készült komplexekre is 5 vonatkozik, amelyek általában nem használatosak mosószerekben, mint például bizonyos amilázok, lipázok, továbbá alkoholdehidrogenázok, karboxilá­zok és hasonlók. A találmány szerinti enzimkomplexeknek egyik 10 különlegesen előnyös csoportjában az enzim olyan plimerhez kapcsolódik, amelynek a szénlánca a karboxücsoportokon kívül szubsztituensekként csak szénhidrogéncsoportokat, főképp árucsoportokat hord. Az ezeknek a maleinsavat tartalmazó plimer. 15 Az arislszusztituensek közül előnyösek a monoarile­tiléncsoportok, különösen a sztirolcsoport. Előnyö­sen a polimer maleinsavégységek és sztirolegységek alkotják. Az előnyös arány a maleinsav- és sztirol­egységek között 3:1 és 1:3 között van. A 20 legelőnyösebb arány 3:2 és 2:3 közé esik. Különösen előnyös az E. I. Du Pont de Nemourst van. A legelőnyösebb arány 3:2 és 2:3 közé esik. Különösen előnyös az E. I. Du Pont de Nemours and Co. által forgalomba hozott G-942 jelzésű 25 25%-os vizes sztirol-maleinsavanhidrid kopolimer oldat. Ebben a sztirolegységek és a meleinsavegysé­gek mólaránya kb. 1:1, és az átlagos molekulasúly meghaladja a 10 000-et. A találmány szerinti komplexekben használható polimerek más alkalmas 30 építőkövei például az akrilsav és a metekrilsav. Ezek természetesen felhasználhatók olyan kopoli­merekben és interpolimerekben is, amelyekben sztirolt használunk. A találmány céljára alkalmas polimereket ismertet a 2 205 882 és 2 205 901 35 számú amerikai szabadalmi leírás. A polimerekben lévő karboxilcsoportok részben kis szénatomos alifás alkoholokkal alkotott észte­rekké, lehetnek átalakítva de néhány karboxilcso­portnak szabadon kell maradnia a polimer moleku- 40 Iában. A találmány felölel olyan termékek előállítását is, amelyek a találmány szerint késziat komplexek­nek a polimer reagálásra rendelkezésre álló szabad karboxilcsoportjaival reagálni képes fémionokat tar- 45 talmazó oldatokkal végrehajtott reakciójában kelet­keznek. A reakció során a képződött vegyület kicsapódik, és/vagy harántkötések jönnek létre. A találmány tárgya a fentemlített komplexek előállítási eljárása, amelynek során az enzim vizes 50 oldatát érintkezésben hozzuk a feloldott polimer­rel, összekeverés előtt vagy után a pH-t beállítjuk 2 és 9, előnyösen 2 és 6 közé, és a kivált csapadékot elkülönítjük. A csapadék elkülönítése ismert módon végezhető, például szűréssel vagy 55 centrifugálással, majd az enzimkomplex csapadék mosásával és szárításával. Általában mosásra olyan oldószereket vagy oldószerelegyeket használunk, amelyek mosás közben nem oldják vagy nem bontják el a komplexet. Szerves oldószerek, 60 például aceton és etilalkohol, alkalmasak erre a célra. A száraz csapadék szabadon ömlő por lehet: ez könnyen bevihető a mosószerbe. Az enzimkomplex előállítására használt polimer mennyisége az enzim természetétől és koncentráci. 65 ójától és a használt polimer természetétől függ. Ezenkívül olyan tényezők, mint a pH, jelenlevő sók, az enzin elektrosztatikus töltése és a polimer töltése befolyásolják a komplexképződést. Az opti­mális komplexképződéshez szükséges polimer­mennyiség is függ ezektől és más tényezőktől, például az enzimoldat koncentrációjától. Például 25% polimert tartalmazó G-942 oldatot használva előnyösen 100 000 DE/g enzimoldatra számítva 0,5—3 s/tf% Maxatase alkalmazandó. Különleges célokra más mennyiségek is használhatók. A találmány szerint készült enzimkomplexek, előnyösen a fent leírt mosás után, tovább reagáltat­hatok a fentemlített módon egy fémionnal. Alkal­mas fémionok a háromértékű fémek, mint az alumínium, vas és króm, ionjai, de felhasználhatók rendszerint más vegyértékű fémek, például a cirkó­nium ionjai is. A fent említett enzimaktivítást, vagyis az enzim mosóhatását a következőképpen mérjük: Az enzim aktivitását egységekben adjuk meg. Egy egység az az enzimmennyiség, amely egy meghatározott kémiai reakciót bizonyos idő alatt végrehajt. A reakciókörülmények nagy mértékben befolyásolják az aktivitás meghatározását. Az akti­vitást célszerű olyan körülmények között meghatá­rozni, amilyenek a mosófolyadékban várhatók, minthogy bizonyos proteázokat rendszerint mosó­porokban használnak. Ennélfogva a meghatározást nátriumtripolifoszfát jelenlétéban végezzük, mint­hogy ez a só van a legtöbb mosóporban. Azonkívül a pH-t és a hőmérsékletet a mosási körülmények­nek megfelelően állítjuk be. A Delft-egységekben (DE) kifejezett aktivitás meghatározására az enzi­met kazeinnel reagáltatjuk. Az enzim vizes oldatá­nak stabilitását az oldat aktivitásának időnként meghatározása alapján ítéjük meg. Az enzim aktivitásának meghatározására a követ­kező reagenseket használjuk: 1. reagens: 130 g CaCl2 # 6 H 2 0 desztillált vízben oldva és 3000 l-re kiegészítve. 2. reagens: 42 MgCl2 ' 6 H 2 0 desztillált vízben oldva és 3000 ml-re kiegészítve. 3. reagens: 63 g NaHC03 desztillált vízben oldva és 3000 ml-re kiegészítve. 4. reagens: 100 ml 1. reagens, 100 ml 2. reagens és 100 ml 3. reagens és 9700 ml desz­tillált víz elegye. Az oldat német keménysége 15°. 5. reagens: 36,34 g trisz-hidroximetilaminometán a 4. reagensben oldva, és azzal 1000 ml-re kiegészítve. 6. reagens: 1000 g nátriumtripolifoszfát, 500 ml 1. reagens, 500 ml 2. reagens, 500 ml 3. reagens és 48,5 liter desztillált víz elegye. Az oldatot 10%-os sósavval beállítjuk 8,5 pH-ra. 7. reagens: 540 g triklórecetsav desztillált vízben oldva, és kiegészítve 3000 ml-re. 8. reagens 900 g nátriumacetát-trihidrát desztillált vízben oldva, és kiegészítve 3000 ml-re. 9. reagens: 900 ml ecetsav desztillált vízben oldva, és kiegészítve 3000 ml-re. 2

Next

/
Thumbnails
Contents