163800. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági szivornya agresszív vegyipari folyadékok lefejtéséhez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1970. III. 24. (TA- 1050) Közzététel napja: 1973. V. 28. Megjelent: 1975. VI. 30. 163800 Nemzetközi osztályozás: B 67 d 5/00 Feltaláló: Tamás Zoltán oki. gépészmérnök, Budapest Tulajdonos: Dr. Király György szabadalmi ügyvivő Biztonsági szivornya agresszív vegyipari folyadékok lefejtéséhez 1 A vegyiparban a hordóban, tartályban, ill. bal­lonban tároló folyadékok — savak, lúgok, oldó­szerek stb. — lefejtését általában oly módon vég­zik, hogy az edényt billenőállványra szerelik és a folyadékot az edény billentésével öntik ki. A kifő- 5 lyó folyadéksugár alakja függ az edény töltési fo­kától, a folyadék hőmérsékletétől, viszkozitásától, a billentés sebességétől, a kezelő ügyességétől stb. Ezért a művelet során elkerülhetetlen a freccsenés, a melléfolyás, az elcsepegés, ami veszteséggel és 10 — különösen agresszív, maró, mérgező folyadékok esetében — rendkívül nagyfokú balesetveszéllyel jár. A lefejtési művelet elvégzésének igen célszerű módja lenne a szivornya alkalmazása, Ez meghaj- 15 lított cső, amelynek rövidebb ága az edényben levő folyadékba merül. Ha a csövet folyadék tölti ki, akkor a két különböző hosszúságú csőszár közötti hidrosztatikus nyomáskülönbség hatására a folyadék az edényből a hosszabb csőszár nyílásán 20 át kifolyik. A szivornya alkalmazását megnehezíti azonban a cső folyadékkal való feltöltése, ami bonyolult és balesetveszélyes művelet, mert gyak­ran a kifolyó csővég szájbavételével és megszívá­sával végzik. A kénsavnak szivornyával való lefej- 25 tése alig lehetséges, a folyadék agresszivitása mel­lett a fajsúly és a viszkozitás okozta nehézségek miatt. A szivornya alkalmazásával kapcsolatos nehéz­ségek elkerülésére több megoldás ismert, amelyek 30 azonban bonyolultságuk, bizonytalan működésük és korlátozott alkalmazhatóságuk miatt elterjedni nem tudtak. Az egyik ismert megoldás (103.580. lsz. magyar szabadalmi leírás), esetében a szívócsőhöz dugaty­tyúval ellátott henger csatlakozik. A szívócső fel­töltését a dugattyú kihúzásával végzik. Ez a meg­oldás azonban igen bonyolult. A hengernek a szívó­csőhöz való csatlakozási helyén, valamint a du­gattyúban egy-egy önműködő visszacsapó szelepet kell alkalmazni, amelynek működése a kis méretek miatt nem megbízható. Tekintve, hogy a dugaty­tyús henger átmérője hozzávetőleg ugyanakkora le­het, mint a szívócső átmérője, a dugattyút annyi­szor kell kihúzni és betolni, ahányszor a szívócső hosszabb a dugattyú löketénél. Mivel a dugattyú mű­ködtetéséhez mindkét kézre szükség van, a szivornya használata bonyolult, kényelmetlen és fárasztó, ami balesetveszélyes műveletnél feltétlenül elkerülendő. Ugyancsak két önműködő szeleppel kell ellátni egy másik ismert szivornya-megoldást, (829.258. lsz. német szabadalmi leírás), amelynek működ­tető szerve egy rugalmas labda. A szívócsőnek a labdához való csatlakozása helyén önműködő szí­vószelepet, a kifolyócsőnek a labdához való csatla­kozása helyén önműködő nyomószelepet kell alkal­mazni. Ez a megoldás azonban bonyolultsága mel­lett igen bizonytalan működésű is. Ha ugyanis a szelepek a csövekből és labdából álló rendszert kitöltő folyadék fajsúlyánál kisebb fajsúlyú 163800 1

Next

/
Thumbnails
Contents